Macskaköröm

Ne bánkódj, amikor nem méltatnak, hanem törekedj arra, hogy érdemes legyél az elismerésre!

(Abraham Lincoln)

Mit számít a személyes sors? Oly erősen érzem, hogy ugyanaz történik az emberekkel, ami a búzával: ha nem vetik el a földbe, hogy kikeljen, mit ér az egész? Végül megőrlik a malomkövek között, hogy kenyeret süssenek belőle.

(Vincent Van Gogh)

Nem nézek én, megvallom, annyit hátra, mint sok hazámfia, hanem inkább előre; nincs annyi gondom tudni, »valaha mik voltunk«, de inkább átnézni, »idővel mik lehetünk s mik leendünk«.

(Széchenyi István)

Mindenkinek megvannak a maga korlátai..., de ezek felismerése hatékony gyógyszer az önteltség ellen.

(Arthur Conan Doyle)

Ha a világ egy rohadt osztriga, úgy a gyöngyöt kardommal kifeszítem.

(William Shakespeare)

A haladás gondolatának bűvöletében az emberek nem sejtik, hogy minden út előre egyszersmind út a vég felé, és hogy a csak tovább és az előre örömteli jelszavakban a halál ledér hangja szólal meg, amely sietségre csábít bennünket.

(Milan Kundera)

A legmélyebb valóság nem a boldogság, hanem a fájdalom. Ez a legvégső valóság. [...] A fájdalom teszi lehetővé, hogy búcsút vegyünk az átmenetitől.

(Bert Hellinger)

Minden fájdalom rossz ugyan, mégsem természetes, hogy minden fájdalmat mindig kerüljünk. Valójában az a helyes, hogy az előnyök és hátrányok összemérésével és megvizsgálásával ítéljük meg mindezeket a dolgokat.

(Epikurosz )

Mindenki bírja a fájdalmat, kivéve azt, aki érzi.

(William Shakespeare)

Nemzeti, aki jogot véd; nacionalista, aki jogot sért.

(Illyés Gyula)