2019. augusztus 1.
Egyes szavak csupán levelei, vékony ágai a nyelv törzsökének, azok rombolása könnyebben pótolható: de a szókötési formák azon nemesb ereket, csatornákat képezik, melyeken a fa éltető nedve kereng.
(Arany János)
2019. július 31.
Méltóság vesz itt körül; nem egy uralkodó, hanem egy nép egyesített emberi erőfeszítésének fenséges emlékműve ez a város. […] A velenceieknek sajátos új emberfajtává kellett alakulnia, ahogy magát Velencét is csakis önmagához lehet mérni.
(Johann Wolfgang von Goethe)
2019. július 30.
Minden nap megszűnik valami, amiért az ember szomorkodik, de mindig születik valami új, amiért érdemes élni és küzdeni.
(Hérakleitosz)
2019. július 29.
Nem kell hinni, hogy aki könyvekbe menekül, okvetlen az élet elől akar szökni. Sokszor inkább tágítani akarja életét, több életre szomjas, mint amennyit kora s végzete kiosztott.
(Babits Mihály)
2019. július 27.
Ha az ember egészen magára marad, kezdi nagyon különös módon szemlélni a dolgokat. A fák megszűnnek fák lenni, a föld emberi arcot ölt, a kövek regélni kezdenek.
(Émile Zola)
2019. július 26.
Ez a legszörnyűbb a felnőttkorban – és erre csak most kezdek rájönni –, hogy mire az ember megkapja, amire egész gyermekkorában vágyott, a dolog feleannyira sem csodálatos, mint hitte.
(Lucy Maud Montgomery)
2019. július 25.
Az írás egyetlen szabályt ismer: hogy legyen mit mondanod.
(Arthur Schopenhauer)
2019. július 24.
Ha leveleket ír az ember, nem érzi magát magányosnak. Ráadásul még arra is van remény, hogy válasz érkezik.
(Ljudmila Ulickaja)
2019. július 23.
A fölnőttek [...] szeretik a számokat. Ha egy új barátunkról beszélünk nekik, sosem a lényeges dolgok felől kérdezősködnek. Sosem azt kérdezik: „Milyen a hangja?” „Mik a kedves játékai?” „Szokott-e lepkét gyűjteni?” Ehelyett azt tudakolják: „Hány éves?” „Hány testvére van?” „Hány kiló?” „Mennyi jövedelme van a papájának?” És csak ezek után vélik úgy, hogy ismerik.
(Antoine de Saint-Exupéry)
2019. július 22.
És mi az a helyes beszéd? Tartózkodás a hazugságtól, a másokat megosztó beszédtől, a sértő beszédtől és a hiábavaló fecsegéstől: ezt nevezik helyes beszédnek.
(Buddha
)
