2019. november 12.
Egyszer kimentettem egy kolibrit egy macska szájából. A tenyeremben tartottam az apró madarat, egyik kezemmel befedve a másikat. Nem éreztem a madár súlyát, és nem is tudtam volna, hogy ott van, ha nem éreztem volna a szívdobogását. Így van ez egy jó történettel vagy verssel is. A szívverést kell érezni, nem az olvasmány súlyát.
(Ray Bradbury)
2019. november 11.
Diplomácia nélkül a művészet sem boldogul.
(Thomas Mann
)
2019. november 9.
– Itt a sivatagban olyan egyedül van az ember. – Nincs kevésbé egyedül az emberek közt sem.
(Antoine de Saint-Exupéry)
2019. november 9.
Titkos kapcsolat van a lassúság és az emlékezet, illetve a sebesség és a felejtés között.
(Milan Kundera)
2019. november 7.
Én szeretem a kísérteteket. Sohasem hallottam arról, hogy a halottak hatezer év alatt annyi rosszat követtek volna el, mint amennyit az élők egyetlen nap alatt véghezvisznek.
(Alexandre Dumas)
2019. november 6.
Állj meg, vakon tántorgó vándor, és nézz ide – látod ezt az ösvényt? Ez az egyetlen. Indulj meg rajta, ha tudsz. Hogy merre vezet, nem mondhatja meg se a társadalomtudomány, se a fejlődéstörténet. De egy bizonyos: kivezet innen más, messzi vidékre, ahol nyugtalanabbak s higgadtabbak a vizek, s ahol vár valami az emberre: talán az, amit az élet céljául kerestünk.
(Karinthy Frigyes)
2019. november 5.
Időnként elmegyek az orvoshoz, és megvizsgáltatom vele magam, mert az orvos is élni akar. Aztán elmegyek a gyógyszertárba, és kiváltom az orvosságot, mert a patikus is élni akar. Aztán a gyógyszert a csatornába öntöm - mert én is élni akarok.
(Mark Twain)
2019. november 3.
Az emberek utaznak, hogy csodálkozzanak a hegyek magasságán, a tenger óriás hullámain, a folyók hosszú kanyarulatain, az óceánok mérhetetlen kiterjedésén, a csillagok mozgásán az égen, és csodálkozás nélkül mennek el önmaguk mellett.
(Szent Ágoston)
2019. november 2.
Aminek kezdete van, véget is ér egyszer. Békélj meg ezzel, s minden jóra fordul.
(Buddha
)
2019. november 1.
Van egy nap, amikor kimegy a falu a temetőbe, virággal és fénnyel, ami elmúlik, és békével, szeretettel, ami nem múlik el. Nincs már ezen a napon fájdalom, csak enyhe távoli szomorúság úszik a táj felett, mint maga az ősz bánatos, ködös álomra készülő ragyogása.
(Fekete István)
