Sokféle börtönökről
Dalolt már a Szabadság
Tündérkisasszonyának
Reménytelen lovagja
Szabadság Rabszolgája
A tikkadtajkú költő
Sokféle börtönökkel
Rostázta már ragyásra
Vén Földünk ráncos arcát
Hóhérok és vezérek
És tébolyult próféták
Kendőző kotyvaléka
Thotmes gúlái óta
Kajafás börtönéig
A Krisztus börtönétől
Fekélyes fekhelyéig
Ama Galileónak
Az ólomkamarákhoz
Sok hídja sóhajoknak
Nyikorgott nyirkos útján
Sok patkány foga vásott
A láncos deszkapadkán
Hol háborgó dagályok
Verték a gályabordát
Sok lábat kaszaboltak
A kaszabörtönökben
Sok felleg tornyosult a
Salamon tornya szélén
Kínai ketrecekben
Kínlódott görbe háttal
Sok mongol Koreában
Stuart langyos-puhácska
Csuklóját sok bilincsnek
Hűtötte hűs karéja
Riadtan sokszor ébredt
Lecsöppenő penésztől
A Jó s Nemes Lovagnak
Mosollyal álmodója
Kéjkertek és kövek közt
Épült sok büszke Bastille
És titokzatos Tower
Hatéves kis királyfi
Hervadt a Temple mélyén
A Conciergerieben
Várták véres haláluk
Kiábrándult királyok
És cselszövő cselédek
Szegény szelid sovány kis
Pellico Silvio is
Senyvedt sok éven által
“Ma chétive petite personne”
Spielberg falába ásva
Tíz évig a Katorgát
Kémlelte Dosztojevszki
És a readingi fegyház
Rostélyfalán keresztül
A kócból és darócból
Áradt a De Profundis
Mert lett légyen Kazinczy
Vagy Chillon képzelt rabja
Vagy Szilveszter-Apostol
Ubrik Borbála és
Sing-Singek banditája
A rabnak van reménye
Hogy egyszer összeomlik
Körötte ama látszó
És látható vasabroncs
Legyen bár mint a Vasszűz
Keble oly szűkreszabva
Vagy mint a Sárga Császár
Steppéktől Óceánig
Kiterjedt birodalmát
Körülkerítő Nagy Fal
A múmiára dermedt
Hármas kőszikla burkát
Egy szép napon kifúrja
A rabló és a régész
Harmadnapos halottnak
Kihült helyét találja
A Krisztus-sírt ki őrzi
A mozgó föld kidobja
Kicsorbult börtönéből
Ki hitte rendületlen
Keringő rendülését
Cervantes úri lelke
Átfüstöl a falak közt
Erdőn-mezőn barangol
A kőkockák a Bastille
Faláról úgy zuhognak
Mint zsarnokok falára
S fülére hányt beszédek
Raszkolnyikov megenyhül
Távol Szibériában
New-Jersey és Washington
Üvölti két világgá
Emlékét és bosszúját
Kossuth két börtönének
S még az izgága császár
Hamvát is visszahozzák
És minden börtönöknek
Egy nap csikordul zára
Egy pompás végítélet
Tárogatós szavára
Csak ezt nem látja senki
Csak ezt nem nyitja semmi
Csak ezt a láthatatlan
Testünkreforrt kalitkát
És mozgó csigaházat
A Láthatatlan Börtönt
Melyben szorongva járjuk
Szabad mezők határát
Időnek és térnek
Kitárult messzeségét
S a nyüzsgő ucca hosszát
Ezer kusza csapásán
Testvérek lábnyomásának
Mint kristálycsöppbe cseppent
Vergődő furcsa féreg
Kinek fuldokló fintor
Rángatja néha arcát
Üvegfalon keresztül
Hogy az már kész nevetség
Így hurcoljuk lihegve
A láthatatlan börtön
Üvegfalát magunkkal
Amelyről senki nem tud
Bámulnak és nem értik
Hogy néha furcsa módon
Kinyujtott karod-lábad
Megáll a levegőben
Egy félszeg mozdulattal
Minthogyha tapogatna
Kezed amit kinyujtasz
Terített asztalokhoz
Öklöd mit felemeltél
Hogy végre szétlapítsad
A hencegő kalandort
Tenyered mit kinyujtasz
Hogy tenyerébe rejtsed
A ritka hű barátnak
És végső búcsút intsél
Te régi kedvesednek
Ki régen elfelejtett
Hívén hogy elfeledted
S hogy lebukom fejemmel
És görbítem gerincem
Bámulnak és nem értik
Nem tudják hogy ilyenkor
A láthatatlan börtön
Falába ütköződik
S verődik padmalyába
Öklöm, kezem, gerincem
Haragom és reményem
A láthatatlan börtön
Így zár el életemtől
Gyönyörű sorsom üdvét
Szabadságtól ujjongó
Minden szívdobbanásom
Mellembe így rekeszti
A láthatatlan börtön
Boldogtalan emlékek
Sok szívós szövedéke
S egy rossz természet átka
Így tett elátkozottá
Így lettem önmagamnak
Tulajdon tömlöcévé
Melynek sötét odvában
Immár sok éve vallat
Makacs kínvallatással
Magnus Magister Élet
Komoran és sötéten
Peckekkel és szögekkel
Mindég egyetlen kérdést
Egyhangú és kegyetlen
Ismétlődő változatban
Vallat s megtörni nem tud
És félni nem tanít meg
S meg nem tanít felelni
A láthatatlan börtön
Amelyből nincs menekvés
Amelynek régi kulcsát
Magadban eltemetted
S többé meg nem találod.