A világvégi tájon egy világszép lány lakott. A távoli, napot sosem látott vidéken, a sárgás fényben derengő nyugati Heszperidákon élt a gyönyörű, de halandó Medúsza kevésbé szép, de halhatatlan Gorgó testvérei társaságában. Tökéletes szépségű arcát lágyan hullámos, aranyszínű fürtök keretezték. De mert ott nem járt más halandó, nagyon magányos volt ez a véges életű, tehát sorssal és vágyakkal áldott-megvert folyton epekedő leány. Így eshetett meg a gyalázat, hogy Poszeidón tengeristen éppen a szűz Pallasz Athéné templomában követett el rajta erőszakot. Ezért pedig – régi szokás szerint – a nőnek kellett lakolnia: Pallasz Athéné tette Medúsza pillantását halálosan rémisztővé, szép fürtjei helyére pedig kígyókat növesztett a mélyen megbántott, prűd istennő. Aki aztán még Perszeuszt is ráküldte, hogy levágja rettentő fejét, talán azért is, mert végül csak megszánta végtelen szenvedéseit. A Perszeusz csillagképből, a hős pajzsáról néz le ránk azóta is Medúsza: szeme az égbolt legveszedelmesebb páros csillaga: az Algol.

1880. június 10-én Nagykárolyon született Kaffka Margit. Sajnos nem ismerjük az írónő pontos születési óráját, de a Napházakat nézve láthatjuk, hogy az Ikrek jegye bolygókkal telített: a Nap mellett a születési uralkodó Merkúr és a szép Vénusz is e jegyben áll. S mivel egyetlen más jegy sem ennyire hangsúlyos, sőt, a tálszerű, tehát gyűjtögető, megfigyelő lelket jelölő horoszkóp bolygói meglehetősen kevés fényszögkapcsolattal bírnak, ez a konstelláció szinte predesztinálja szülöttjét arra, hogy a szavakra koncentráljon.

A Hold a Rák jegyében állva már önmagában rendkívül érzékennyé tette Margitot, ami nagy előny egy női írónak. Ez a vizes Hold szextilben állt a Neptunusszal és kvadrátban a Jupiterrel. Utóbbi még nehéz fényszögben is tipikus költői konstelláció, előbbi pedig a végtelenségig érzékenyítette a Rák Holdat. Illúziók, álmok, mesék, regények, olvadó érzések kiindulópontja e lélek, aki nemcsak regényeiben, de a saját életében is végtelen érzékenységről tett tanúságot.

A másfél századdal ezelőtt született lányok még egy teljesen férfiak által uralt világba születtek bele. De a nők már tanulhattak, taníthattak. Ám nagy szó volt, ha valakit az írótársadalom is befogadott. Kaffka Margit olyan időkben született, amikor a nők még fűzőt hordtak, elnyomott helyzetben éltek a társadalomban, nem volt szavazati joguk, s bár tanulhattak, de magasabb iskolákba, egyetemre esélyük sem volt bejutni. Szerencsére, mire Margit a felnőttkor küszöbét elérte, már változott a helyzet: a XX. század fordulóján már megnyílt a felsőoktatás kapuja a nők számára is, noha ezt többnyire kérvényezniük kellett. Kaffka Margitnak még ennél is nehezebb dolga volt; bár ősi, az Árpád-korig visszavezethető nemesi famíliából származott anyai ágon, valójában már elszegényedtek, s főügyész apjának korai halála egészen sanyarú helyzetbe sodorta a családját. A Bikában álló nehéz helyzetű Plútó – melynek elemzésére majd még bővebben is kitérek – mindenesetre jelzi az anyagiakkal kapcsolatos nehézségeket, s azt, hogy ezen a téren mindig válságokon át kellett megújulnia és mindenért megküzdenie Kaffkának már egészen kisgyermekkorától fogva. Ugyanakkor az itt álló Neptunusz jelzi, hogy rejtekutakon és megfoghatatlanul valahogy mégiscsak bőven részesült az anyagi javakban. Támogatók álltak mögötte, ösztöndíjakat kapott: így végezhette el a tanítóképző iskolát.

Akik az 1870-es, 1880-as évek fordulóján születtek, azoknak a képletében fellelhető egy rendkívül szerencsétlen együttállás: a Plútónak az Algollal alkotott konjunkciója. Ez már önmagában is nehéz konstelláció, hiszen egy rosszindulatú csillag társul egy kemény hatású bolygóval. A Plútó a hirtelen, válsággal járó változások, a tömegek lázadásának bolygója, az alvilág ura, amely drasztikus módon okoz változást, megújít, de igen nagy pusztulások árán. Az Algol viszont a legrosszabb hatásúnak ismert állócsillag, a neve is azt jelenti ógörögül, hogy fájdalom. A Perszeusz csillagképben ő a görög hős kezében a halálos pillantású Medúsza levágott feje, aki még ilyen állapotban is gyilkol. Arról, hogy másféle kultúrákban is veszedelmes csillagként ismerik, árulkodnak nevei. A kínai neve Csei-se, ami körülbelül annyit tesz: „a holttestek feltornyozása”. Arab neve Ras al Ghul, azaz a démon feje, aki az ördög felesége. A zsidók Lilithnek nevezték, aki Ádám első, lázadó felesége volt, s aki pusztító démonná vált. Minthogy pedig a Plútó lassú járású bolygó, ezért egy egész generációra terjedt ki e konjunkció hatása: az ekkor születetteknek különösen erős kapcsolatuk volt a nagy változásokkal, a pusztulást és a változást, hogy úgy mondjam, nagy tételben kapták és látták az életükben. Ők voltak azok, akik fiatal felnőttként élték meg a XIX. és XX. század fordulójának óriási változásait, a nőmozgalmakat (Lilith), a kommunizmus (plútói tömegek) előretörését, nem is beszélve a Nagy Háborúról és az azt követő spanyolnátha-járványról.

Kaffka Margit életét is ez a járvány és e fentebb leírt csillagállás szabta oly tragikusan rövidre. Pedig férjének írt leveleiben óvatosságra int, nehogy ez a buta nátha vigye el valamelyiküket, ha már a háborút túlélték. S mégis, ő s a fia is elkapják a kórt. Utolsó napjaiban az Algollal együtt álló Plútó valósággal kiül az arcára, amely már szilvakék volt a túlzott immunreakciós citokinvihart követő belső vérzést és cianózist követően. S mégis, még utolsó erejével áttöri a bezárt ajtót a kórházban, mely elválasztotta tőle a szomszéd szobában haldokló kisfiát, aki csupán egy nappal élte őt túl. Pedig még lett volna mit megírnia: a radix Holdját éppen közelíteni kezdte a tranzit Jupiter: tele volt érzelmekkel, nagy tervekkel – de már sohasem tudhatjuk meg, miféle regényt és reményt veszített el halálával a magyar irodalom.

Azért ne gondoljuk, hogy a Plútó és az Algol eme fájdalmas együttállása csak rosszat hozott. E két bolygó a nagy változást hozza el a földlakók életébe, ami gyorsan zajló, ezért áldozatokkal jár. De az Algol testesíti meg mindazt az energiát, amit úgy is nevezhetnék, hogy az őstermészet anyai ereje, a női szexualitás kundalini energiája. Erről beszél a valaha legszebbnek mondott Medúsza mondája, aki magára hagyatottságában, elfeledettségében lett csúf és gyilkos pillantású, akárcsak Lilith legendája. S Kaffka Margit írásaiban, élettörténetében nagyon is sokat közvetített ebből a mély és ősi energiából. Női íróként utat tört a férfiak által uralt irodalmi világba, könyvei, például a Lázadó asszonyok vagy aSzínek és évek a szűkre szabott női világban vergődő, szabadságra, önállóságra törekvő nők életét mutatták be. Maga is átélte a fűzők levételének, a bubifrizurák korának eufóriáját, melyet a pusztuló régi világon létrejövő új adhatott meg neki. Harcában, akárcsak generációjának többi szüfrazsetti és másféle forradalmaiban, nagyon erősen megfigyelhető az Algolnak az a hatása, hogy nagyon nehezen viseli el az igazságtalanságot, és ez ellen bármi áron küzdeni akar.

Ha túlélte volna e „náthás” időszakot Margit, akkor az 1940–41-ben az Algolon áthaladó Uránusz tette volna újra próbára őt, melynek hatását 1941-ben a Jupiter még inkább felnagyította. Ezekre az eseményekre szüleink, nagyszüleink nagyon is emlékeznek még. S figyelem: közeleg az idő, mikor megismétlődik ez a ritka csillagállás: 2023-ban ismét eléri az Uránusz az Algolt, s hozzájuk 2024 tavaszán a Jupiter ismét csatlakozni fog. Addig valahogy ki kéne már engesztelni a megbántott nőiség eme kozmikus alakját – Medúsza, bocsáss meg nekünk!

Végh Nóra