Ha meghalok – a csönd oly nagyszerű, –
Elhallgat e világi tájakon
Egy fájó hegedű.

Egy hegedű, mely – boldog emberek –
A végtelen, reménytelen borút
Zengette meg.

A bánatot, hogy nincs igaz öröm
És nincs igazi vágy, mely teljesül
E vérkönnyes rögön.

A bánatot, mely legszebb mégis itt,
Mely borban, kéjben bíbor, isteni
Virágként kivirít.

Ha meghalok – a csönd az én hazám, –
Akkor fogok én élni, győzni majd
Igazán.