Juhász Gyula: A költő
Öreg kolostorok mély árnyán kispapok
Tömjénes bánata: én testvéred vagyok.
Ifjú rebelliók friss barikádjain
A megváltó igék: nekem rokonaim.
Mélységes pusztaság éjén a meztelen
Jegenyék zokogó panasza egy velem.
Haragvó óceán dereglye-élein
A bolygó Elm tüzek tűnő testvéreim.
Az én fohászomat kongatja a harang
S honvágyamat viszik a vándor madarak.
S melyeknek fénye már halott űrből ragyog,
Rokonaim a rég kiégett csillagok.
Múltak, jövők között állok epedve én,
Heraldikus talány a Mérleg közepén.