Az ijesztő lét sülyedt árnyain
 bujt versek ti, sok gyengéd költemény,
Novalis, Heine, Szergej Jeszenin,
betük, melyekből húr csillan elém.

Édes beszívni vihart, elmulást,
tavasz langy rögét széttörni a kézben,
látni kezek fejét és lángírást,
s bürökpohárért nyulni a sötétben.

Kicsengő hegedük hárma; inog,
remeg az éj, sóhajtván,
angyal szárnya suhog
fekete csönd s virágok hantján.

Édes beszívni zenét a sötétbül,
összetett kezeket, vér folyik rajtuk.
Édes érezni, nyakunkon mint hül
három szép, irgalmas kardjuk.

(József Attila fordítása)