Tűnődöm olykor, mért szállt rám homály
Éltem felén? E tág föld vak legén
Talentumom tétlen mért rejtem én,
Mely így elásva bennem kész halál?
Ha majd a számonkérő óra száll,
Uram feddése nem lesz-é kemény?
“Mit kezdjek így, ha nincs munkámra fény?”
Lázongok halkan. Ám vigaszt talál
Türelmem és szól: “Senki sem viszen
Méltó munkát Elé. Csak tűrd szelíd
Igáját, úgy a jó. Hisz ő a szent
Király. A szárazföldön és vizen
Sürögteti szolgái ezreit,
S az is cselédje, ki csak vár s mereng.”

(Tóth Árpád fordítása)