Bakonyi István írása Békési Erika A Mama köténye című kötetéről

Az emlékezés mozzanat az irodalomban is nagyon fontos. Se szeri, se száma az olyan köteteknek, amelyek ebben a tárgykörben születtek meg évszázadok óta. Veresek, novellák, mesék, regények sora a bizonyíték. Hiszen az írók és költők gyakran indulnak az eltűnt idő nyomába. Hirtelen három név jut az eszembe. Marcel Prousté, Petőcz Andrásé és Iancu Lauráé. Nyilvánvalóan azért, mert a francia író remekműve az alap, a két kortárs szerzővel pedig folyamatosan foglalkozom.

S most itt van egy elsőkötetes író, Békési Erika. Miközben olvastam A Mama köténye írásait, önkéntelenül is a magam régi gyerekkora járt a fejemben. Igaz, hogy az itteni főszereplő egy Sári nevű kislány, de könnyen behelyettesítettem az én élményeimet. A bodajki családi ház padlásával, az udvari illemhellyel, a sütemények ízével és illatával, az ünnepek fényével, az udvarban élő kutyával, az újszülött kiscicákkal, a nyikorgó kiskapuval, a krumplibogárral, egy lakodalommal, a templom adventi misztériumával, a letűnt kor sok-sok epizódjával. S bár én a nagymamáimat sem ismerhettem, „csupán” a nagypapáimat, de a könyv legszeretettebb lénye, a dédmama alakja mélyen belém ivódott. Aki a kislány számára különös védelmet jelentett a jelképes és valóságos kötényben.

„…Sári szeretett a Mama ölében ülni. Délutánonként, amikorra Mama már elvégezte a dolgát és a gangon ült, Sári odasomfordált, és beleereszkedett a biztonságos melegségbe. Néha egészen mélyre engedte őt az erős kötény, mintha függőszékben ülne…” Itt és másutt árad a szeretet a sorokból, valami olyasféle légkört teremt Békési Erika, amely bizony hiányzik mai életünkből. Ugyanakkor biztos lehet abban az olvasó, hogy minden igaz és valódi ezekben az írásokban. Meseszövésük gördülékeny, stílusuk míves és nemes veretű. Gyerekek és felnőttek számára befogadható. Ezek a mesék (novellák?) megidéznek egy olyan világot, amely ma már nincs. Ám azért kell megidéznünk, hogy tisztában legyünk gyökereinkkel, már odaát létező őseink emberségével.

V. Kulcsár Ildikó írja az ajánlásban: „Ha népes szakembergárda mérte volna fel, mire van szükségünk korra, nemre, iskolai végzettségre való tekintet nélkül manapság, s a kutatás eredményét kizárólag Békési Erikának súgták volna meg, akkor sem mesélne szebben, »cukormentesebben« a fenntartás nélküli, okos, megható, biztonságot adó szeretetről…” Így ír szerzőnk hajdani tanára, aki újságírásra tanította Erikát. S tegyük hozzá: mindez a szeretet és empátia a valódi kereszténység ékköve, szemben a ma egyébként oly gyakran tapasztalt álhittel és álkereszténységgel. Itt valóban ennek a szellemiségnek a tiszta forrása a tápláló erő.

Ezt erősítik meg a történetek, ezt erősítik meg a szereplők, és ezt testesíti meg az író, a maga tehetségével.

(Korda Kiadó, 2023; Csók Krisztina rajzaival)