Szemelvények Fehér Kinga kötetéből

Szabadkai néni kutyája

Mostanában sokszor álmodom teliholddal.
Eleinte nem vettem észre, de már egészen
biztos, hogy ilyenkor mindig meghal valaki a
közelben.
Tegnap is előjött álmomban a Hold.
Egy tengerparton sétáltam.
Egyik pillanatról a másikra besötétedett.
És akkor a semmiből felém emelkedett.
Borzongva ébredtem fel.
Magamra kaptam köntösöm, és
levittem a szemetet.
Ma kedd van. Jön a kukás.
Visszabújtam, de nem tudtam elaludni.
Gyanús volt a csönd. Kihajoltam az erkélyre.
A mellettünk lévő ház előtt mentőautó.
Nincs sziréna, nincs villogó.
Beemelik a hordágyat. Rajta rózsaszín, kockás takaró.
Értetlenül szaglássza körbe egy öreg vizsla.
A Szabadkai néni kutyája.
A kukás próbálja vigasztalni egy kiflivel.

Ott, ahol

Ahol nem vagy ott, és én sem vagyok ott,
az a hely nem is fontos igazán.
De ahol jelen vagyok én, és te nem vagy
ott, az otthonos lesz mindig, mikor csak rád
gondolok.
Ahol te vagy, de én ott nem vagyok, ott
vajon eszedbe jutok?
Akarod, hogy ott legyek?
Észreveszed, hogy csak kívánnod kell, és
meglátsz engem térből kivágott helyemen?
Ahol ott vagy, és én is ott vagyok, de mindketten
máshol lennénk, az a hely sem fontos igazán.
Nem ízlik az étel ott, hideg a világ, zajong
a csönd, és újra törni kezdi lábam az a régi,
kényelmes cipő.

Galéria

Szakad az eső. A nő már bőrig ázott a
kirakat előtt.
Mintha megkövült volna.
A párás kirakat üvegén át is látom, ahogy
azt a festményt nézi.
Mostanában halt meg a festő.
A kép nemrég került elő Drezdából,
egy lakás lomtalanításakor.
Egyetlen szerelmem a címe.
Egy csodálatos vöröshajú nő portréja,
leplezetlen vággyal és szenvedéllyel megfestve.
Most, hogy jobban nézem, a befelé bámuló
nő is vörös hajú.
Idősebb jóval, de szavamra, egész hasonló a
képen látható nőhöz.
Integetek neki, hogy jöjjön be.
Közelebb jön. Az arca gyönyörű, mint a képen.
A vízcseppek összemosódnak könnyeivel.
Reszketve lép be, halkan suttogja:
„meine einzige Liebe”.

(Fekete Sas Kiadó, 2022)