Lajtos Nóra írása Felkai Péter A járványok története című kötetéről

Könyvtárnyi kötetnek sikerülhetne csak mindazt a tudást leírni, amit a járványok történetéről tudni lehet. Éppen ezért úttörő vállalkozás Felkai Péter utazóorvos professzor részéről, hogy megpróbálta a legfontosabb világjárványokat úgy körbeírni, hogy az eredetükig visszanyúlva a jelenünkig vizsgálta a legkülönlegesebb eseteket véve számba. Így kapunk választ többek között azokra a kérdésekre, hogy például miért kellett erősen retusálni Sztálin portréját? George Washington arcképe sem a valóságot mutatja? A sikoly festője, E. Munch 1919-es önarcképén milyen betegség ábrázolódik? Milyen járványban hunyt el Anna Frank a bergen-belseni táborban? Vagy: mi köze van egy kínai szemészorvosnak, Li Ven-liangnak a Covidhoz?

Az, hogy a járványok megjelenése egyidős az emberiséggel, túl általános, de igaz kijelentésnek bizonyul. A könyv legelső képes illusztrációja egy 9000 éves argentin barlangfestmény, amely egy vadászatot mutat be, de már jelen van az emberi tenyér is a rajzokon. Az emberek zsákmányoló életmódja, az állandó utazás, barangolás, majd állattartás az állati mikrobák emberre való terjedésének már akkor sem tudott gátat szabni. A legelső járványleírásra viszont az i. e. 5. században került sor, amely már irodalmi emléknek is nevezhető, hiszen a peloponnészoszi háborút megörökítő görög történetíró, Thuküdidész az i. e. 430-as nagy athéni járvány szemtanúja volt. Igaz, leírása a kórról nem volt valami pontos, mert vagy harmincféle nézet született egyszerre, de végül a 20. századi paleomikrobiológiai vizsgálatok kiütéses tífuszként határozták meg a betegséget.

Felkai Péter külön fejezetet szán a Bibliában előforduló járványoknak. Már a frigyládán is olyan kórokozók tűntek fel, amelyek a filiszteusokra nézve fertőzésveszélyesek voltak. Számos elmélet született a frigyláda titkáról, a tularémia nevű betegség fellépése vele kapcsolatban csupán az egyik nézet a sok közül. Mózes öt könyvében, a Tórában a leprával találkozhatunk, pontosabban a bibliafordítók lepra szóként fordították a sr’t nevű bőrbetegséget.

Kölcseynk egyik szemét fekete himlőben veszítette el. Ez a himlőfajta támadta meg George Washingtont is. A Gilbert Stuart által készített portrén azonban nem ábrázolódnak a himlőhelyek, ahogyan Sztálinnál is igen erős sminket alkalmazott a szovjet propagandaosztály retusőrje.

Az emberiség történetében a legelső azonosított betegség a lepra volt: i. e. 1750-ben Hammurapi törvénykönyve már említést tesz róla. A magyar nyelvben a bélpoklos szó a bőrpoklos szavunk eltorzult változata. A leprában szenvedők védőszentje Szent Lázár. Ő volt az, akit Jézus feltámasztott halottaiból. Egyes források szerint a budapesti Margitsziget is leprosoriumként működhetett az Árpád-korban. Szent Erzsébetet is a leprások odaadó ápolása miatt avatták szentté.

Talán a legtöbb irodalmi példával a Fekete Halál, a pestis rendelkezik. Az ókori Mezopotámiában külön istene volt a pestisnek: Erra (Erra-eposz). Hésziodosz is írt róla. A Bibliában a Királyok könyvemellett a Jelenések könyvében is feltűnik: az apokalipszis negyedik lovasa a döghalál. Bizáncban az első pestispandémiában (541–542) a város lakosságának 40%-a pusztult el pestisben. A középkori danse macabre, azaz haláltánc is a pestishez kapcsolódik. A második pestis pandémia (1346–1353) 50 millió ember halálát követelte. Boccaccio fő művében, a Dekameronban így ír: „Az ember mindennap várta a halált, s inkább a lelkével, mint a testével törődött.” Boccaccio nyirokcsomó-duzzanatról számol be főként lágyéktájt, hónaljban és a nyakon. Költő barátja, Petrarca is sok barátját és szerelmét, Laurát is pestisben veszítette el. 1378-ban Chaucher a Cantenbury mesék című művének Búcsúárus meséjében külön részt szentel a kór leírásának. 1348-ban kiterjedt a járvány magyar területekre is. Nagy Lajos király feleségét is a járvány vitte el. (Kijevben két hét alatt 7000 emberáldozatot követelt a 13. században a pestis, Bécsben 1200 halottat temettek el tömegsírba naponta! Lille városában éjjel-nappal temettek, sőt, nemcsak tömegsírba, hanem hullámsírba is: VI. Kelemen pápa meg is szentelte a Rhone folyót, mert annyi halottat dobáltak bele, hogy olyan volt, mint egy temető.) Bonfini is beszámol róla, hogy Mátyás apját és tábori papját, Kapisztrán Jánost 1479-ben szintén a pestis vitte el. 1606-ban a Globe nagy sikerrel vitte színre a Lear királyt és a Machbeth-et. Nyár közepén viszont be kellett zárni a színházat: a havi áldozatok száma elérte a 600-at. És ha már angol reneszánsz színház. A Rómeó és Júliában is sorsfordító szerepet szán Shakespeare a pestisnek: a küldöncöt ugyanis karanténba zárták a londoni pestis miatt, így nem jut el a hír Rómeóhoz, hogy Júlia csak tetszhalott. Daniel Defoe Londoni pestis című regénye 1722-ben örök emléket állít a veszett kórnak. (Utolsó járványos méretű megbetegedés 1994-ben Indiában volt. Ma a leginkább veszélyeztetettebb hely Madagaszkár.)

„A fegyver nélkül ölő háborús betegség” – ekképpen nevezi Felkai Péter a tífuszt, amely több mint 5 millió civil áldozatot követelt. Magyarul „hagymáz” névvel illették, amely a ’had mása’ kifejezés elhasonulása. A szó egyébként görög eredetű: „typhos”, ködös, füstös jelentése van, amely a betegek ködös önkívületi állapotára utalhat. Tífuszban hunyt el Rejtő Jenő, Tolkien és Milne is, valamint Anna Frank is a németországi bergen-belseni táborban.

Kazinczy és Hegel halálát a kolera okozta. Hét kolera-világjárvány ütötte fel a fejét, és mind Indiából terjedt el. Az ősforrásokat tekintve megállapítható, hogy már az i. e. 6. századi Indiában is jelen volt. 1881–1896 között 90.000 áldozatot követelt Magyarországon. Ma is felüti a fejét minden évben (Mexikó, Kuba, Jemen), de ma már le tudjuk győzni.

Két nemi betegségről, a szifilisz- és az AIDS-járványról szól még Felkai Péter könyve. Voltaire Candide, avagy az optimizmus c. művében Pangloss mester kapta meg a kor betegségét. Mivel szexuális úton terjedő betegségről beszélünk, „Vénusz betegsége”-ként is aposztrofálták a kórt. Sőt még a venerológia (nemi betegségekkel foglalkozó tudomány) is így nevezi a szifiliszt. Dürer 1476-ból származó könyvillusztrációján az látszik, hogy a korabeliek a bolygók szerencsétlen együttállásának tulajdonították a betegséget. A 16. században a szifilisz igen elterjedt volt a királyi udvarban, erről Rotterdami Erasmus is nyilatkozik munkáiban. Magyarországra 1500 körül érkezett az első hulláma a járványnak. Báthori István erdélyi fejedelmet és lengyel királyt már Krakkóban kezelték szifilisszel. Ady egy debreceni színésznőtől, Mihályi Rozáliától kapta el, amit meg is örökített Mihályi Rozália csókja című művében; Charles Baudelaire szintén egy színésznőtől, Jeanne Duvaltól fertőződött meg. Alfred de Musset francia romantikus költő, Maupassant, E. T. A. Hoffmann, a festők közül: Henri de Toulouse-Lautrec, Paul Gauguin, Eduard Manet is szifiliszben hunytak el. Munkácsy 15 évesen kapta el a betegséget.

1986-ban észlelték először hazánkban az AIDS megbetegedést. „II. János Pál pápától kezdve mindegyik katolikus egyházfő világüzenetet küldött az AIDS világnapján: nemcsak az értük való imára szólították fel a világ hívőit, de Ferenc pápa a homoszexuálisokat említve megismételte Krisztus Mária Magdolnához intézett szavait: »Ki vagyok én, hogy megítéljem őket?«”

Spanyolnáthában hunyt el Kaffka Margit, Ady Endre, de a Kosztolányi családot is megtámadta a betegség. Edmond Rostand, Apollinaire, Gustav Klimt, Egon Schiele is spanyolnáthában halt meg. Franz Kafka, ahogyan E. Munch és Walt Disney viszont túlélték a járványt.

Végezetül essék szó a Covid-19-ről. Egy kínai szemészorvos, Li Ven-liang 2019. december 30-án egy közösségi hírportálon tette közzé, hogy szokatlan tüdőgyulladásos eseteket tapasztal munkahelyén, a vuhani központi kórházban. A kínai orvos ellen szabálysértő eljárást indítottak valótlan információ híresztelése miatt. Rá egy nappal a WHO már elismerte a hírt. A szemészorvos egy zöldhályogban szenvedő Hunan nevű piaci árus betegétől kapta el a kórt, és egy hónapon belül meghalt. Felkai Péter 2021. márciusi adatai szerint 120 millió embert betegített meg a Covid-19, és 2,6 millió ember halálát oltotta ki.

Felkai Péter könyvében számomra elsősorban a járványoknak az irodalomban való megjelenése volt az érdekes, de a könyvet olvasva és a gazdag, színes fotódokumentációt elnézegetve bizony kétségtelenül elmondható, hogy szinte minden egyéb – természettudomány közeli vagy más – művészeti ágban való feltűnése a járványoknak igen izgalmas olvasmány.

(Medicina Könyvkiadó, 2022)