…igazi és egyetlen élettevékenységem a művészet

Fotó: Czimbal Gyula

Prof. Dr. habil. Kamp Salamonnal, a Zeneakadémia egyetemi tanárával, a Magyar Bach Társaság alapító elnökével, Bartók–Pásztory-, Magyar Örökség-, Liszt Ferenc-, Károli Gáspár-, és Kossuth-díjas karnaggyal Kovács katáng Ferenc beszélgetett.

Kovács katáng Ferenc: Nyíregyházi kisiskolásként kórusoztam, fesztiváloztam különböző formációkban: úttörőkkel, munkásdalárdás veteránokkal, s egy országos találkozóra készülve a Vorosilov laktanya sorkatonáival. És nem kis büszkeséggel tölt el, hogy Szabó Dénes karnagy régi iskolám falai között alapította a Gyermekkarról Cantemusra átkeresztelt, világhírnevet szerzett kórusát. Vele és a Debreceni Kodály Kórussal már mint kultúr-segédmunkás kerültem kapcsolatba. S egyszer csak feltűnt Debrecenben egy csupaszív, csupalélek ember, akivel jó volt beszélgetni, hallgatni fiatalon is érett tapasztalatait, és bátran elfogadni önzetlen barátságát. 1990-et írtunk. Akkor már három éve voltál a fővárosi Deák téri evangélikus püspöki templomban működő Lutheránia Ének- és Zenekar karnagya. Megjelenésed milyen változást jelentett a debreceni kórus életében, s hogyan hatott ez a feladat az életedre?

Kamp Salamon: A Budapesti Zeneakadémia befejezése után Karl Österreicher karmesterosztályába kerültem Bécsbe. Óriási élmény volt élőben megtapasztalni a bécsi Filharmonikusok játékát Claudio Abbadóval és Herbert von Karajannal a Muskverein aranytermében, az operaelőadásokat Sir Charles Mackerrasszal, a kamarazenei hangversenyeket Végh Sándorral, Heinz Holligerrel és Peter Schreierrel, de mindenekelőtt Nikolaus Harnoncourt, a Concentus Musicus és a Schönberg Kórus revelációval felérő előadásaival. Hazaérkezésem után az Állami Énekkar asszisztense lettem Pászti Miklós karnagy úr hívására, majd, ahogyan említetted, Weltler Jenőtől átvettem a Lutheránia Ének- és Zenekar művészeti vezetését. A Deák téri Bach tradíció több mint százéves múltra tekint vissza, ezért amikor a stuttgarti Bach Akademie vezetője Prof. Helmuth Rilling a budapesti Zeneakadémián Bach kurzust tartott, kézenfekvő volt, hogy én is jelentkeztem mesterkurzusára. A közös munka után kettőnket, a kiváló énekművészt, Németh Juditot és engem meghívott Stuttgartba ösztöndíjasként, hogy az ottani akadémia tevékenységébe is bekapcsolódhassunk. Helmuth Rilling támogatását, sőt barátságát is elnyertem, és így több alkalommal is részt vehettem az ő irányításával folyó Bach kutatásban. Stuttgartban nyílt lehetőségem találkozni John Elliot Gardinerrel és az Angol Monteverdi Kórussal is. Mindezeket azért részleteztem, mert alkalmam adódott belelátnom és közvetlen tapasztalatokat szereznem a kor legmagasabb színvonalán tevékenykedő három együttes működésébe. Így, amikor a Debreceni Kodály Kórushoz kerültem, az az ideál lebegett a szemem előtt, amit Nikolaus Harnoncourt, Helmuth Rilling és John Elliot Gardiner példája jelentett. Sőt meggyőződésem volt, hogy a kórus fiatal énekeseinek egyéni tehetsége, hangi adottsága és muzikalitása azt is lehetővé teszi majd, hogy bizonyos értelemben meg is haladjuk őket. Felfogásom szerint az emberi életben a művészet a legmagasabb rendű mestermű, mert teremtés, egyetemes és mert mindenkié. Ez számomra azt jelentette, hogy az együttes fejlődését az egyetemes európai zenei múlt és jelen alapjaira kell építeni. Külföldi hangversenyeink során a magyar, hazai fellépéseink során az egyetemes zenekultúra alkotásaira kell fókuszálni. Ez óhatatlanul maga után vonta a Kodály Kórus repertoárjának hangsúlyeltolódását, és az egész együttes szellemi irányultságának is új perspektívát nyitott. Önálló sorozatokat szerveztem, amelyekben a szólista szerepeket a kórus kiemelkedő képességű énekeseire bíztam, hogy egyéni fejlődésüknek és ambícióiknak is teret biztosítsak. Emellett a város kiváló hangszeres művészeinek meghívásával, Debreceni Bach Collegium néven Karasszon Dezső orgonaművész és Nagy Csaba oboaművész közreműködésével kamarazenekart hoztunk létre. Így szólaltak meg Joseph Haydn öregkori nagymiséi, J. S. Bach kantátái, a Mozart sorozat keretében misék, litániák, vesperák és a Requiem, valamint Franz Schubert összes miséje. A Kodály Kórus és a Bach Collegium kapcsolata lehetővé tette, hogy a vezető külföldi együttesek előtt olyan repertoárt valósítsunk meg, amely a régi mesterektől egészen a kortárs művek megszólaltatásáig ívelt. Szorgalmaztam, hogy lehetőség szerint minden évben készítsünk CD-felvételt méltatlanul feledésbe merült mesterművek rögzítésével. Így jelentek meg a következő felvételeink: A Bach-dinasztia motettái – Motets by Bach Dynasty (Hungaroton, 1992, 1997); César Franck: Messe á troi voix / Mass in A major (Hungaroton, 1995); Azio Corghi: La cetra appesa (Ricordi, 1995); Pongrácz Zoltán: Oratórium (Bp. Taiyo, 1996); Samuel Scheidt: Cantiones Sacrae (Hungaroton, 1997); Liszt Ferenc: Missa Solemnis (Disques Pelléas, 1999, Canada). Mindez rendkívüli munkatempót eredményezett. Nem titkolt célom volt, hogy az együttes repertoárján az emberi kultúra „valamennyi” jelentős vokális alkotása szerepeljen. Azt szoktam mondani tanítványaimnak, még azt a művet is ismernünk kell, ami meg sem íródott, mert a szellemi ember egyik legfőbb tulajdonságának az egyetemes tájékozódást tartom. A hangversenyek, sorozatok, külföldi turnék (melyek egyikén éppen a Te meghívásodra és szervezésedben szerepelhettünk Oslóban), CD-, rádió- és tévéfelvételek mellett örömmel töltött el, hogy a Kodály Kórus éppen az én karnagyi tevékenységem időszakában, 1994-ben nyerte el a Bartók Béla–Pásztory Ditta díjat, ami jelezte, hogy a kitartó, szorgalmas és igényes munkára a hazai zenei élet kiemelkedő képviselői is felfigyeltek. A régi zene mellett különleges hangsúlyt helyeztem a kortárs művek betanítására is, de emellett fontosnak tartottam, hogy az együttes felkérésére új művek is szülessenek. Amikor hétéves művészeti vezetői tevékenységemet Zsengellér Tibor kórustitkárral összegeztük, kiderült, hogy az évek során több mint háromszáz művet szólaltattunk meg. Az ő fáradhatatlan és önzetlen segítségéért külön is szeretnék köszönetet mondani, mert enélkül művészi terveimet nem tudtam volna megvalósítani a Kodály Kórusnál. A Kodály Kórus mellett a Debreceni Zeneművészeti Főiskolán is tanítottam karvezetést és egyházzene irodalmat. Debrecen város szellemi és kulturális életében külön inspirációt jelentett számomra Márkus Béla irodalomtörténésszel és kritikussal való megismerkedésem és barátságom, és Hollay Keresztély orgonaművész Palestrina művészete és stílusa iránti vonzalma és szakértelme.

32. Budapesti Bach Hét, 2021 (Fotó: Dörögdi János)

KkF: A debreceni kezdéseddel egy évben alapítottad meg a Bach Hetet, aminek azóta is művészeti vezetője vagy. Az idei rendezvénysorozatra június 7-től került sor a Deák téri evangélikus templomban. Milyen extra feladatokat rótt rád a felkészülés, a szervezés fázisában a járvány? A közreműködők hogy állták a kihívásokat?

KS: Elsőként a Magyar Bach Társaságot hoztuk létre. A Bach Társaság működésének egyik alapelve, hogy hangversenyeinken Bach gyakrabban előadott remekművei mellett a ritkán hallható kompozíciók is megszólalhassanak. Ezért kezdeményeztem 1990-ben a Budapesti Bach Hét megalapítását. Fontosnak tartom, hogy a Bach Hetekre rendszeresen eljöjjenek azok a művészek, akik a mai kor legmagasabb szellemi és zenei színvonalán szólaltatják meg Bach zenéjét, Gustav Leonhardttól a Bach-tudós Martin Petzoldtig, aki hosszú éveken át töltötte be a Neue Bach-Gesellschaft elnöki tisztjét. Kitűnő hazai előadók mellett olyan külföldi szólisták is ellátogattak hozzánk, mint Johann Sonnleitner, Zsigmondy Dénes és Jacques Ogg. A Bach Hét szervezésében kezdettől fogva legfőbb segítségem a kiváló magyar csembalóművész, Dobozy Borbála és a Lutheránia Ének és Zenekar titkára, Herényi István. A Társaság másik kiemelt célja a hazai és nemzetközi Bach-kutatás elősegítése. Bach-tanulmányok kiadványsorozatunkban külföldi és hazai dolgozatokat jelentetünk meg Komlós Katalin szerkesztésében, publikációs lehetőséget biztosítva hazai ifjú zenetudósoknak is. Visszatérve a Bach Hétre meg kell említenem, hogy a pandémia miatt a tavalyit online közvetítettük. S ebben nagy segítségemre volt nagyfiam, ifjabb Kamp Salamon, aki létrehozója és szerkesztője a Budapesti Bach Hét Facebook-oldalnak. Ily módon a 31. rendezvényünket az előző évek hangversenyeinek felidézésével közvetítettük. Az idei 32. Bach Hét szervezését is megnehezítette az, hogy a kórussal és a zenekarral nem tudtunk próbálni, csak kis létszámú előadói apparátusban gondolkodhattam, illetve azt sem sejthettük, hogy milyen járványügyi rendelkezések nehezítik majd a külföldi művészek hazánkba utazását.

KkF: Mi volt e Hét kiemelkedő programja? Körvonalazódik-e már a jövő évi összeállítás? Mennyi idővel kell előre tervezned?

KS: Az idei év kiemelkedő eseménye volt, hogy két egymást követő esten felcsendült Bach hat hegedűre és csembalóra komponált szonátája, amelyek Köthenben keletkeztek, a szerző legjobb éveiben, amikor Leopold herceg udvarában megbecsülésben volt része. Forkel így ír ezekről a művekről: „Ebben a műfajban Bach első mesterdarabjainak tarthatjuk. Végig polifon szerkezetűek; néhány rendkívül dallamos, jellegzetes kánon is található bennük, a klavier és a hegedű között. A hegedűszólam mesteri hangszeres tudást követel. Bach ismerte ennek a hangszernek minden lehetőségét, és ezeket éppúgy a végletekig kiaknázta, mint a klavierét.” A szonátákat Kalló Zsolt hegedűművész és Dobozy Borbála csembalóművész adták elő rendkívül magas színvonalon. A Zeneakadémia felkérésére egy Bach mesterkurzust tartottam, amelyen a magánének tanszak összes hallgatója előénekelt. Így alkalmam volt arra, hogy megismerve a legtehetségesebb hallgatókat, lehetőséget biztosítsak a Bach heti bemutatkozásukra. S miután Bódi Zsófia és Subedi Anna is tanítványaim a Zeneakadémia doktor iskolájában, ezért a szólókantáták előadását nyugodt szívvel rájuk bízhattam. Örömmel mondhatom, hogy a közönség teljes megelégedésére oldották meg a technikailag és zeneileg rendkívül igényes feladatot. A 33. Budapesti Bach Hét programja is kialakulóban van már, az eddigiekhez hasonlóan törekszünk arra, hogy Bach teljes életművét bemutathassuk estjeinken. Így sor kerül majd orgonaestre, kamaraestre, kantátaestre és szólóestre is.

32. Budapesti Bach Hét, 2021 (Fotó: Dörögdi János)

KkF: Tevékenységed sokrétű. Tudományos munkát folytatsz, zenei műveket alkotsz, kórust, zenekart vezetsz és oktatsz. Tudnád rangsorolni mindezeket?

KS: Bachhoz hasonlóan, és az ő tanítása alapján az isteni teremtést én is tökéletesnek tartom. Ebben a tökéletes rendben pedig mindennek és mindenkinek meghatározott helye, súlya és feladata van. Hálás a szívem, amiért megkaptam a művészet és a zene ajándékát, mert rajta keresztül összehasonlíthatom magam a létezés rendjével, és megfogalmazhatom, hogy mi az ember és a szellem viszonya. Így aztán rangsorolni sem tudom a feladataimat. Ha őszinte akarok lenni, azt kell mondanom, hogy igazi és egyetlen élettevékenységem a művészet.

KkF: Gyakorlatilag túl vagyunk az év felén. Milyen feladatok várnak még rád a 2021-es évben?

KS: Az 1999/2000 évad óta tartunk rendszeresen kantátazenés istentiszteleteket a Deák téren, amelyek során teljes Bach-kantáták hangzanak el liturgikus keretben az istentiszteleten. Ennek megfelelően már összeállítottam az éves programot. Emellett hagyományaink szerint decemberben adjuk elő Johann Sebastian Bach Karácsonyi oratóriumának első három kantátáját, újév után pedig a 4-5-6. kantátát. Virágvasárnap és nagyszombat megünneplésére Johann Sebastian Bach Máté passiójának előadásával készülünk. 2021 szeptemberében kerül megrendezésre az Europaische Konferenz für Evangelische Kirchenmusik budapesti kongresszusa, októberben a Protestáns kulturális est rendezvényein énekelünk, decemberben a Zeneakadémia nagytermében az Új Liszt Ferenc Kamarakórussal és a Zeneakadémia Szimfonikus Zenekarával dirigálom Bach h-moll miséjét.

KkF: A nyár a közös családi programok, a töltekezés ideje. Ne vedd tolakodásnak a személyes kérdést: milyen nyári terveid vannak?

KS: Június a zeneakadémiai vizsgák, doktori iskolai felvételik jegyében telik. Júliusban a Lutheránia Ének- és Zenekar kórustábora lesz az Ordass Lajos Oktatási Központban Révfülöpön, ahol gyönyörű környezetben nyugodtan tudunk gyakorolni. Az augusztus pedig rengeteg szép- és szakirodalom olvasásával, a tanításra, a doktori iskolai előadásokra való felkészüléssel, valamint új művek kiválasztásával és tanulásával telik.