Szemelvények Dobozi Eszter új verseskötetéből

Ő lesz ígéret

Odakinn orkánként süvölt egy hang,
azután mintha golyószóróból
zúdulnának golyók – ezrével,
majd ágyúként, sőt bombazáporként
hallatszik a gépdob. A háborút
sosem próbált tömeg felajzottan
tolong, nyerít, üvölt, mígnem föllép
a színre vén csajok üdvöskéje,
s ömlik a téren a cukorszirup
nyállal vegyest. S ringanak-ringanak
számlálatlanul. Mint dögvész elől
a félők, menekülnek az őzek,
elköltöznek a rigók, őshonos
récék. Elüldöződnek a békák,
a karcsú gyíkok tovasurrannak.
De bent a hangszigetelt ablakok
mögött kikezdhetetlen a béke.
Parányi gyermek golyókat húz-von
a játékasztalon – oly vigyázva,
hangtalan: össze ne koccanjanak.
Ő lesz minékünk, ő az ígéret.

Hószín átfut, sár fennakad

Szövöm fényszálakból hálóm,
szitám kötöm fényhálóból,
rázom-rázom, meghintálom,
majd egyet ígyen suhintok,
amúgy másikat suhintok,
pörgetem és kocogtatom,
átnézek rajta, ott látok
porzó aranyfüstöt, jármot:
kéklő ezüstfogaton jár,
aki megidézhetetlen.

Mártom fejembe, s áthúzom
aranyszitám koponyámon.
Minden testem átszűrődik,
látható s a láthatatlan.
Átszűröm rajt’ velőm, csontom,
át a sejtek sokaságát,
tüdőm, májam, minden szervem:
hószín átfut, sár fennakad.
Hányszor születik a Bárány!
Elég a Rossz gonosz lánggal.

Mindenségedben…

Megvan-e még az az erdei út, odalenn az az ösvény?
Megvan a tóra szökő árnyék valahol? Vagy amint szél
támad fönt, s a Királyné szoknyáján fut alá a
partig. Várfokon éles fényben csattog a zászló.
Hallod a hattyú-sziszt, a vizek s a sirály suhogását?
Rég volt tájait tűnt évek vonulásainak hol
rejtegeted, mondd! A festő ragyogása hová jut?
Hol fészkelte magát be az égi s a földig özönlő?
Képek képei ott szunnyadnak a kéreg alatt, bent,
majd áttörnek az álommá szűrt képzetek árján.
Hogy’ tágul befelé, és hány földrésznyi világ él
itt, ahogy ismétlődik Fent s odatúl! Hova térül-
fordul, s mint hatol át – börtönfalon – isteni jelben?
Mindenségedben hova lesz, ami volt, ami emlék?

(Orpheusz Kiadó, 2018)