A közösségi térben (KT) minden megtörténhet. De tényleg minden. A minap egy költőtársam kérte meg a kezem, igaz, az életben nem találkoztunk személyesen, csak tudunk egymásról, mint ágról a levél. Nem lenne ezzel semmi komolyabb bajom, ha nem túlcsordulásig fajult volna el a lánykérés, arra futtatva ki a dolgot, hogy ő vigyázna rám. Ilyen esetben marad a letiltás, mint potenciális eszköze a KT-nek, de ezzel mégsem oldódik meg minden, ugyanis nem tudhatom például, miket terjeszthet férfias bosszúból az illető kikosarazott énje, aki pedig egyébiránt nem egy rámenős fajta, csak talán a hőség hozta ki belőle a nősülési vágyat.

Egy másik eset: a minap gyors villanással ugrott fel egy Messenger-üzenet, amely arról szólt, hogy itt a vég: a gyermekei előtt bukott le az illető, természetesen szerelmi szálon csüngve. Először azt gondoltam, félre lett „passzolva”, de kiderült, hogy nem. Magam sem voltam kicsattanóan jó lelki állapotban, ezért ajánlottam fel, hogy induljon el Nyugatmao-ról, én elindulok Keletmao-ról, és – stílusosan – a Szabadság (szerelem) hídon találkozunk… Mire az illető: Inkább jöjjünk össze… Az első eset után már semmin sem lepődöm meg, így azt írtam vissza az illetőnek, akit egyébként igen sokra tartok, még a leírtak ellenére is becsületes családapának gondolom, hogy benne lennék, csak van egy kis probléma, de lehet, hogy csak nekem az: nős vagy. Aztán el is ült ez az ügy is, ami nyilván iróniával teli innen nézve, de akkor ad hoc nemigen volt benne semmi vicc, inkább kétségbeesés.

És hogy kerek legyen az esetem a Hálón hódolókkal: egy harmadik férfiember is azzal ütötte el egy hosszabb Messenger-üzenetváltásunkat, hogy vigyázzak, mert még eljegyez. Nyilvánvalóan vigyázok.

A KT-ben biztosan mindenki (női felhasználókra gondolok itt) kapott már kommentben slendrián Google-fordítóval írt hódító szövegfolyamot, amelyben a kiszemelt nőáldozat bájosságáról, csodás profiljáról áradozik az illető, sőt, intelligenciáját is kiemelve követ szó szót. Az efféle külföldi kommentelők nem tudni, hogyan találnak rá az emberre, de nagyon kellemetlen, amikor az értékes hozzászólások között fennmarad egy-egy ilyen minősíthetetlen, nem is odavaló komment.

A Hálón való hódítások száma mintha megszaporodott volna. Nem tartom magam nullhuszonnégy órás KT-ben létezőnek, mégis az a tapasztalatom, hogy a szívecske emojikon már rég túllépett a virtuális világháló. A mesterséges intelligencia pedig alkalmasnak bizonyulhat arra, hogy még nagyobb teret hódítson magának az ilyen, csak részben akaratlagos hódolási-hódítási vágy. Amikor már arról szólnak a hírek, hogy sose halunk meg, mert virtuális lábnyomunk alapján bármikor egy fotón is megmozdulhatunk halálunk után, akkor olyan neutrális axonok fognak belénk bújni, hogy a hálón (értsd most: hálószobán) keresztül vezet az út az éji messzeségig, avagy a körúti hajnalig.

Lajtos Nóra