Szemelvények Papp-Für János verseskötetéből

szkafander

séta nagymamáig egy lyukas orrú kiscipőben, szemetel az eső, békákat, csigákat kerülgetek, már köti hálóját az este, a lámpabúrák pókfonálon lógnak, egy ködlepte sarokra érek, ahonnan redőnyös szemekkel kifordulnak a házak, a sötétben megbújva lesem apa kocsmapultnak támaszkodó sziluettjét. olyan, akár az a nagy, dőlni készülő betonkereszt a temető sarkánál. gyomromból nem múlik az örökös görcs és hányás íz ül a számban. épp most tanulok meg hazudni bárkinek és akár saját magamnak is. már olvasok és nézek híradót, elhiszem, hogy vannak valódi rémtörténetek, igazi gyilkosok, igazi rablók és igazi rácsokat őriznek valódi börtönőrök. és elhiszem, hogy kihalnak a bálnák és az orrszarvúk összeroskadnak a fájdalomtól, fűtenek velük, vagy nyakláncot csinálnak belőlük és büszkén viselik az ütőerek körül. elhiszem, hogy az űrben hideg és sötét van és nincs levegő és mindezt csak űrruhában lehet elviselni. de én most is szkafander nélkül egy lyukas orrú kiscipőben sétálgatok egy bolygó sötétebb felén. épp keringek valahol anya és nagymama vonzásában, halványan pislákoló jeleket keresek, megtalálni azt a pályát, ahol nem ázik át bokáig a cipőm, nem lesz órákig ráncos a talpam, ahol nem marnak meg kóbor, vad kutyák, ha véletlenül egy zsákutcába tévedek. este ha hazaérek, újra megdörzsölöm a lázmérőben a higanyt, s ha 38-at mutat, nem kell másnap iskolába mennem, a kiscipőm nem szárad meg egyetlen éjszaka alatt, most pedig az ablakból elsápadva nézem a Holdat, hogy akár űrhajós is lehettem volna.

történetek

Csigaház várakozás. Bogárkeringő lámpafény. Maghasadás türelem. Fekete sálat fúj az éjszaka. Barlang homály. Csendharangozás. Levéltánc törékenység. Deszkafegyelem. Vonatfütty hunyorgás. Fekete sálat fúj az éjszaka. Éles kés érkezés. Metsző figyelem. Dermedt találkozás. Lágymeleg ölelés. Úszó bójaszemek. Fekete sálat fúj az éjszaka. Hánykolódó búcsú csónak.

Leesett Hold-nyakék. Fűtenger keresés.

Lámpabúra homály. Fekete sálat fúj az éjszaka. Kopott cipőtalp évek. Sima kavics ima. Almafa alatt nagymamakacagás. Világítótorony kereszt. Vas szeg mennybemenetel. Fekete sálat fúj az éjszaka. Hintalendület ívek. Fecskeröpte kondenzcsík. Feketelyuk tekintet. Kocsmagravitáció. Végtelen apavárakozás. Fekete sálat fúj az éjszaka. Sportszelet boldogság. Törött virágszál csalódás. Savanyú sörszag szeretet. Fal felé fordulás félálom. Tettetett hasfájás védelem. Görcsroham xanax menekülés. Fekete sálat fúj az éjszaka. Csemperoppanás arc. Ázott bundáskenyér lehelet. Napsárga ébredés. Bányakút szemüreg. Bontott téglafal kötelék. Szakadt köldökzsinór idegek. Gyerektéboly sötétedés. Fekete sálat fúj az éjszaka. Kimeredt nyak fordulás. Vagonsúly a szíveken. Szürke halott kutya tél szaga. Fekete sálat fúj az éjszaka.

csigaház

nem soká egy feszülethez érek. a hit mindig a beláthatatlan kanyarok íveiben van, vagy nagymamák kontyaiba fonva, eldugva az ősz hajszálak közé. szememben elveszíti lángját a Hold, vihar előtti zászló vagyok egy lakatlan ház tornácára tűzve. szélben kavargó tárgy, nincs kezem, ami intene, hogy magamra vonjam a figyelmet, sem egy síp, ami egy tenger közepén visítja elveszett koordinátáimat. csak egyetlen ima marad tenyereim között hánykolódva s vitorlája félárbocra eresztve várja egy kósza kiáltás zátonyra futott visszhangjait. csak az ima marad, ami némán motyogva is hallhatóbb, mint egy üvöltő hangosbemondó tölcsér. ülök a teraszon és monoton szól a fülembe: kacsatollat, libatollat, hagyatéktollat vásárolunk, ha van, tessenek szólni, vagy kézzel inteni.