Határtalan a magyar irodalom? Naná! Szatmártól a Muravidékig. Horvátországtól, Vajdaságtól Kárpátaljáig s a Felvidékig. Bécstől Oslóig, Rómától Münchenen át Stockholmig. Azon is túl az Óperenciás tengertől az Üveghegyen át Tündér Ilona csodálatos birodalmáig.

Hogy évről évre ezt a témát próbálja a négy fal között körüljárni két-három tucat ember, normális-e? Naná! Összejönnek, s egy-egy aktualitás, mint pásztortűz köré gyűlnek, vagy különlegességek (még) sötét barlangjába szállnak. Visszahúzza őket a szívük Tomajba, a Badacsony tövébe, immár hatodik éve. A Covid alatt csak drótpostán, légképeken, de betűhalmokból felragyogó súlyos tanulmányokkal bizonyíthatón. A hat még nem hét, de az ötletek tovább sorjáznak, hisz minden évre esik neves vagy majdnem elfeledett nagyjaink valamelyikének kerek vagy kerekített emlékesztendeje – sőt, hála Istennek, többnek is.

Határtalan a magyar irodalom, de ezúttal a konferencia első napján – inkább történelmi téma – az Andreanum 800 című kiadvány állt a középpontban, amely az európai önrendelkezés magyar királyságbeli kezdeteit mutatja be. Arra emlékeztet, hogy 1224-ben, Európában elsőként, II. András király etnikai alapon megadta az erdélyi szászoknak az önrendelkezés jogát. Szili Katalin miniszterelnöki főtanácsadó, az Országgyűlés volt elnöke, a konferencia védnöke szavaival: „800 év alatt számos olyan magyar uralkodó volt, aki a különféle nemzeti kisebbségi közösségeknek – például a jászoknak, a kunoknak, a cipszereknek, az örményeknek – önigazgatási lehetőséget biztosított. Ezt szeretnék bemutatni a különféle nyugat-európai közösségeknek is.” (Angolul, franciául, románul, magyarul.)

Konferenciázóink újrafelfedezésre, megemlékezésre váró nagyjaink köntösébe bújva poroszkálnak Európa s a nagyvilág Möbius-betonszalagjain. Vagy levegőt gyűrnek szárnyuk alá, felhők mögé lesnek, bújócskázó emlékeik csillagcseppjeit gyűjtik bekötött ujjú ingecskékbe, mint az almáskertet dézsmáló vásott kölykök.

Idén szeptemberben – e színes kavalkádban –, a második naptól három délelőtt és két délután folyamán 27 előadás hangzott el. Amúgy „… ezek az előadások meg is jelennek a Magyar Napló kiadó jóvoltából, Jánosi Zoltán professzor szerkesztésében. A kötetek megtalálhatók a Magyar Napló könyvesboltjában. Magát a rendezvényt az Anyanyelvápolók Szövetsége finanszírozza kezdettől fogva.” (Pusztay János nyelvészprofesszor, egyetemi tanár, kiadó, szerkesztő, költő, műfordító)

S kik szemük rontására nem röstellnek – keményborítású – vaskos könyveket bújni, immár a megelőző évek konferenciáiról készült négy kötetben is megtehetik azt.

A napokban megjelent IV. kiadvány végén olvashatjuk: „Ismételten bebizonyosodott, hogy a határon túli – és az anyaországi – nemzeti identitás őrzésének meghatározó alapköve, új és új önazonosság-programokat szülő legfontosabb forrása a magyar szó művészete. Olyan őrzője és hordozója a nemzettudatnak, aminek léte a globalizáció hullámverésében mozgó történelmi időben is pótolhatatlan. A magyarság értékeit védő és tovább örökítő irodalmi-művészeti akaratokat ez a könyv olvasmányos rendszerré tömörítve adja át az olvasónak.” (Határtalan magyar irodalom – Évfordulók jegyében, Magyar Napló – Írott Szó Alapítvány, 2024)