Guy de Maupassant: Utcai beszélgetés
Ha a körúton sétálok magamban,
két úr vetődik az utamba gyakran,
rendjelt viselnek és beszédesek,
mindkettő mosolyog és így fecseg:
két úr vetődik az utamba gyakran,
rendjelt viselnek és beszédesek,
mindkettő mosolyog és így fecseg:
Az első rendjeles férfiú
Ah, ön?
A második rendjeles férfiú
Csodák csodája!
Az első
| Mondja, hogy van? |
A másodík
Lassan, s ön?
Az első
| Ó, köszönöm, én se jobban. |
A második
Mily szép időnk van!
Az első
| Ha így folytatódik |
szép lesz a nyár.
A második
| Bizony. |
Az első
| De mégse jó itt: |
megyek a birtokomra.
A második
| Ideje. |
Az első
Az orgonabokor ez évbe rest még,
szárazság van, és hűvösek az esték.
szárazság van, és hűvösek az esték.
A második,
Hja, a fagyos szentek. Barack lesz-e?
Az első
Mutatkozik.
A második
| Más ujság? |
Az első
| Semmi sem. |
A második
És Ő Nagysága?
Az első
Náthás.
A második
| Meghiszem. |
Mind köhögünk ma már előbb-utóbb.
Izé darabját látta?
Az első
| Nem. |
A második
| Bukott! |
Nem gördül – isten tudja -, Sardoutól
még messze van. Nem érik őt utól.
még messze van. Nem érik őt utól.
Az első
Bizony.
A második
Izé ügyes. De a darabja csak
könyvdráma: érzik rajt a munkaszag;
a szinpadon pedig csevegni kell.
könyvdráma: érzik rajt a munkaszag;
a szinpadon pedig csevegni kell.
Az első
Feuillet csodát mívelt szinműveivel.
Ez próza! Lássa, ő az én iróm,
az én koromba másként sem birom
a könyvbujást; elég nekem a lap.
Ez próza! Lássa, ő az én iróm,
az én koromba másként sem birom
a könyvbujást; elég nekem a lap.
A második
A lap… s a nők!. ..
| – Itten mosolyganak, |
bevallva bűnüket kacagva, gyöngén. –
A második
S a kártya?
Az első
| Ó, a kártya nem a gyöngém. |
A második
Lekötve tartják tán a közügyek?
Az első
Valóban és ez nékem enyhület!
A második
Átadni a közügynek életünket,
ez az, miért egy honfiszív hevülhet
s a Házba mostan pompás gárda harcol,
új szónokok falánksza.
ez az, miért egy honfiszív hevülhet
s a Házba mostan pompás gárda harcol,
új szónokok falánksza.
Az első
| Büszke hadsor! |
A második
Kár, hogy a nagy Thiers nem él ma már.
Olvasta Zolát?
Olvasta Zolát?
Az első
| Sár, sár, csupa sár!… |
A második
Ez a mai kor minden szépet elvet;
csal, gyujtogat, lop, neveti az elvet,
ledönt családot és erkölcsöket.
Hová jutunk?. . .
csal, gyujtogat, lop, neveti az elvet,
ledönt családot és erkölcsöket.
Hová jutunk?. . .
Az első,
| Istentelen tömeg. |
De már megyek.
A második,
| Kézcsókomat nejének. |
Az első
Hogy mint van a kedves leánya? Én meg
őt tisztelem. –
őt tisztelem. –
| – Elmentek mind a ketten. – |
S még prédikálja a pap, hogy a szellem,
az égi tűz s az ember az úr itten,
s hogy az állat fölé emelt az isten,
eszméket adva vergődő velőnknek.
S az emberi tudás előre törtet!
A vén világ új s új csapásra vág.
De egy örök marad: a butaság.
Ha marha s ember közt választanék,
valóban győzne tán a marha még,
mert, ó, tudósok, becsületszavamra,
énnékem kedvesebb a néma marha.
De egy örök marad: a butaság.
Ha marha s ember közt választanék,
valóban győzne tán a marha még,
mert, ó, tudósok, becsületszavamra,
énnékem kedvesebb a néma marha.
(Kosztolányi Dezső fordítása)