A hangja cseng, neve Jenő,
ó nézd, milyen előkelő!
Ebédje diétás menű.
Ne hidd, hogy Jenő párvenű.

A szeme fénylik, glóriás,
termete szinte óriás,
homlokán lágyan leng az ájer,
mosolya olyan bídermájer

Pedig ha akarja, kemény,
mint egy elszánt hintáslegény.
Boxert ragad és orrba koppant.
Vigyázz, hogy a Jenőt ne bosszantsd!

Ha ő eloldja csolnakát,
súg egy francia balladát,
aztán egy ősszékelyt is nyomba,
így evez az irodalomba.

Honnan jött ő? Ki tudja azt?
Félig dzsentri, félig paraszt,
félig cigány, félig meg örmény.
Egyszer csak feldobta egy örvény.

Én Jenőt mégis szeretem,
ő szinte már a gyerekem,
mert valahányszor orrba vágott,
mindíg hozott egy szál virágot.