Greguss Ágost válogatott irodalomtörténeti és irodalomkritikai írásai – részlet

Materia peccans a magyar irodalomban

Két párt van mindenben és mindenütt; a magyar irodalomban is. Ezen két pártot képviselik a maradó s a haladó rész – a hatalom rendesen az elsőé; igy van irodalmunkban is. Nem szólok itt a magyar tudós társaságrol,ⁱ csak a kivüle eső (szép) iralmat akarom elővenni.

Mi most a magyar iralom? Pang? Már nem. Virágzik? Még nem. –

Virágzásra hozni iralmunkat, főcél; forditások-e vagy eredeti müvek teszik meg azt jobban, arol nincs szó. Tegyen kiki, mint akar, csak – tegyen. Az idő megmutatja, tett-e valamit és mit… De legyen irók és irottak felett részrehajlatlanság a biró, ne pedig tömjénező tulkegyelés vagy megvető céhgőg. Tulkegyelés meg céhgőg a magyar iralom maradási pártjának fegyverei.ⁱⁱ A tulkegyelés a scylla, a céhgőg a charybdis, hol iralmunk hajója hányódik-vetődik; a hajótörés kikerülhetlen, ha a kettős veszélynek gyorsan nyakára nem hágunk. A veszély elháritásának munkája leginkább azokat illeti, kik vagy a tulkegyelés tömjénével füstöltetnek körül vagy a céhgőg megvetésének estek, esnek s eshetnek áldozatul: az előbbiektül ugyan, mert a’ tömjén által töbnyire elkábitatnak, nem sokat várhatni, – de mindent az utóbbiaktol.

Azok iróink közül, kik hirre kaptak s a nyert hirben bajlodás nélkül akarnak megmaradni, céhet képeznek, melyböl kizárják azt, ki önereje s munkássága által büszkeségökön sebet ejt, melybe befogadják azt, ki gyarlóságánál fogva büszkeségöknek hizeleg. A fellépő gyönge irókat, kiktöl nem igen félhetnek, pártolni, emelni, dicsérni; a fellépő erősebbeket, kik által homályba ejtetnének, elijeszteni, elnyomni, ócsárlani – ez iróink többségének vezérelve.

Azok, kik hatásos, de nem tartós becsü munkákkal léptek fel, vagy védiratokat bocsátnak közre munkáik mellett vagy olyan birálati elveket álitnak fel, melyek szerint a munkáik feletti ítélet csak a legkedvezőbb lehet. Vannak, kik megbirálhatlan müveket irnak; ezek aztán egyenest eltagadják a birálat érvényét, minden birálaton tul teszik magokat.ⁱⁱⁱ

Azért ti, kiknek tömjéneznek, el ne bizakodjatok! ti, kiket el- s lenézőleg sértegetnek, ne csüggedjetek! Ez azon szabály, melyet követnünk kell, ha nem akarjuk, hogy egyeseknek ideiglenes felemelése által az összes iralom örökre lesülyedjen.

És honnan mindezen baj? A kapkodásbol, mely mind korszellemünkkel mind keleti természetünkkel oly szépen öszefér: azok irnak, kik olvasni sem tudnak! Ritkaság a készültség, a szorgalom, a tisztaszándék. Kiki csak sokat és hamar akar. – Nem igy jut virágzásra oly jeles nemzet irodalma, mint a magyaré. A nehéz célt nem érhetni el könyen: izzadni kell a pályát; tanulni kell, hogy gyönyörködhessünk. El vagyunk most árasztva vizes beszélyekkel, regényekkel; azok pedig, kiktöl ezek származtak, életökben sem olvastak egyebet, mint beszélyeket és regényeket. Ez azután regényesmüveltség!

Hijába panaszkodunk a közönség részvétlensége felett; elébb jó müvekröl kell gondoskodni – a pártfogás, a részvét önkényt jön azután. Nem a’ közönség csinálja az irodalmat; az irodalom csinál közönséget. Kivánhatjuk-e, hogy a közönség pártolja azt, mi pártfogást nem érdemel? –

Ezekböl ál a materia peccans a magyar irodalomban; van még egy baj, mely iralmunkat sujtja s ezen baj elháritása is az iróktul függ. Ezen másik bajrol azonban most nem szólok – hogy a kiváncsiság felgerjesztése által egy kis gondolkodásra birjam olvasóimat. Majd máskor megnevezem ezen második bajt is.

(Napkút, 2021)

ⁱHoszas volna itt általában tudós társaságok feletti nézeteimet fejtegetni; elég legyen röviden azt mondanom, hogy tudós társaságok csak cscsemőkoru iralomra jótékony hatásuak; mihelyt az iralom erősül, a tudós társaság szabályai – a pólyakötelékek – a szabad mozgást csak gátolják… Önmagán tul a legtudósabb társaság sem mehet; ha tehát kizárólag, lenézőleg, mozdulatlan ál a körén kívül eső mozgalom és surlódás irányában, akor csak következetet tanusit s fogalmának felel meg.

ⁱⁱ Azon irók, kik álami ügyekben a legdühösb ellenzékiek, iralmi tekintetben a leggőgösb hatalmaskodást gyakorolják; az ugynevezett kormánylapok ellenben, iralmi ügyekben a legigazságosabbak, – igy a Világ, a Hirnök, a Budapesti hiradó s a t.

ⁱⁱⁱ Csak mellesleg emlitem meg itt a magyar természetböl folyó, de magyarhoz nem illő kegyelést, melylyel a féligmedig felénk fordult idegenek iránt viseltetünk. A kinek ezentul a német iralomban nem akar virulni a szerencse, az tanuljon magyarul s kezdjen irni magyarul: irhat akármit – babért szerzend. – (Sajnálatra méltók

ezen irigyek: a mű szépségein, melyekben tápot nem találnak, elsurrannak; semmitsem keresnek bene, csak a mi hozájok hasonlit, a roszat…. Igy szól egy mélyelmű francia.)