Az ősi hellén levegő- és szélistenséget Hermésznek hívták. A herma görögül kőrakást jelent, s azért kapta ezt a nevet ez a légből kapott lény, mivel kialakulatlan, formátlan istenségként eleinte kőhalom formájában tisztelték. Ilyen kövekkel jelölték az ókorban a temetkezőhelyeket is, de a hermák mérföldkövek is voltak, utakat, kapukat és mindenféle határokat is jelölő, védő oszlopok. Fétisek, amelyek megrongálása súlyos szentségtörésnek számított. Az utakat kijelölő státusza miatt lehetett az utazók és persze a kereskedők védnökévé. Jelölő szerepét az írásban is betöltötte később, ezért válhatott idővel az írástudók istenségévé is, akit a latinok Mercurius néven tiszteltek. Tőle származik a Naphoz legközelebb álló bolygó, a fővilágítóhoz való közelsége miatt csak ritkán megfigyelhető Merkúr bolygó neve. E bolygó azért szinte láthatatlan, mivel nagyon sokszor kerül okkultációba, azaz takarásba a Nappal.

A Gárdony melletti Agárdpusztán, 1863. augusztus 3-án 7 óra 53 perckor látta meg a napvilágot Ziegler Géza, aki aztán Gárdonyi néven vonult be a magyar irodalomba. Horoszkópja megalkotásához újfent Trentai Gábor asztrológushoz fordultam segítségért. Az író Napja a tüzes és életerős Oroszlán jegyében álló, de az aszcendense a gyakorlatias, ámde visszahúzódó Szűz jegyébe esik. Ennek uralkodó bolygója a Merkúr, mely ráadásul a tüzes Nappal együttállásba, azaz okkultációba kerülve kissé kitakarja a Napot, mintegy szűziessé, gyakorlatiasan elemző hajlamúvá téve annak átütő tüzét. Így mintha duplán Szűz jegyű lenne az író, az analitikus énje mintha mindig felülkerekedne napjának életvágyó tüzén. Az Oroszlánban álló Nap ugyan még így is uralomban van, ráadásul a Holddal is erős, jó fényszögben, ami életerős szülöttre utal, de a gondok házát uralja, a tizenkettest, ami már önmagában is csökkentheti, mintegy rejtetté, nem evilágivá teszi ezt a tüzet. A Merkúr is e háznak az ura, s a felkelő jegye uraként egyben személyiségjelölő. A két transzcendens házat uraló és jelképező bolygó együttese a személyiségét uralón mégiscsak kivonja szülöttjét a jelenlétből. Mintha mindig máshol élne igazán, noha ennek eleinte maga sem volt teljesen tudatában. De már kora gyermekkorában Amerikába vágyott, mintha csak érezte volna: az a nagyon távoli vidék már egy másik dimenzió a földi világban. A gondok háza jelzi a(z Óperenciás) tengeren túlit is az asztrológiai térképünkön. Ami messze van, ami rejtett, ami nem megfogható, az mindig jobb is és szebb is, mint az itteni, a megélt, a valóságos az efféle ember számára. Mi mást is tehetne az ilyen, ráadásul erősen „merkurizált” ember, mintsem hogy fejest ugrik a nagybőgőbe, avagy az irodalomba. Nota bene: maga az „irodalmi élet” számára szintén túl evilági és földhöz ragadt volt, ezért, bár jó darabig lubickolt benne, végül teljesen kivonta magát belőle. Így lett ő aztán végül, mintegy önmagára találva az „egri remeté”-vé.

De addig még hosszú út állt előtte, hiszen azért voltak neki másféle bolygói is, nemcsak ama nevezetes Hermész uralta egyedül – noha kétségtelenül a legerőteljesebben – az életét. Hanem például ott volt mindjárt a szép szerelembolygó, a Vénusz is, ráadásul a személyiség házában állva. Ám Hermész uralma alatt, mivel a Szűz jegyében, de a társkapcsolat házából ható Holddal és Neptunusszal szembenállásban. Óriásira növelte e három szeretetbolygó kapcsolódása a szerelmet Gézában, de egyben rögtön lehetetlenné és a csalódások forrásává tette azt. Mintha csak a nem evilágiban élhette volna meg a szerelem teljességét az író, mert amint valóságos feleséget kapott, rögtön csalódnia kellett benne. A házassága Csányi Máriával persze érdekből köttetett, noha természetesen nem az ő akaratából, csupán elszenvedője volt egy balkézről született lánnyal bíró plébános mesterkedéseinek. De az biztos, hogy olyan társat kapott ebben az ármányos kapcsolatban is, amilyen a képlete szerint járt neki: végtelenül olvadó, érzékeny, szerelemittas, ábrándokban élő – csak éppen csöppet sem hűséges asszonykát. Ettől persze még élhették volna az ilyen párok szokásos boldog-boldogtalan életét, ha Géza képletében nem állt volna az első házban egy másik, sokkal szigorúbb és feszesebb jellemet adó planéta, a Szaturnusz is. Ez pedig, noha a Mérleg jegyében állva a Vénusz uralma alá esett, idővel mégis inkább a remeteség irányába vitte Gézát, megerősítve a születési uralkodója által a számára amúgy is kijelölt utat.

De szerencsére ez az út, mely mégiscsak Hermész által kijelölt, az írói létezés lehetőségét is megadta neki. Pontosabban fogalmazva: megadta nekünk őt, hogy mégsem hagyva el az ittlétet Amerikáért, ezen a fizikai síkon megélve a másvilágot, lélekben elbolyongva letűnt, sosemvolt vagy lehetett volna időkbe, az ő regényes áloméletét mégiscsak sor(s)okba rendezze. Mert Hermész-Mercurius nemcsak a temetők, utak és kereszteződések, írók és tolvajok istene, de az egyetlen, aki képes áthatolni a szférák között. Ő az, aki közvetíthet a magas olümposzi istenek és az evilág, sőt az alvilág között is. Az egyetlen, aki onnan sértetlenül vissza is térhet. S mivel írónk horoszkópjának amúgy is ez az elrejtett, titkos, elérhetetlen szféra volt a leghangsúlyosabb része, ráadásul a Merkúr által kétszeresen is uralt, ezért biztosak lehetünk abba, hogy írásai nagyon mély tapasztalatokat, okkult tudást közvetítve jutottak el a felvilági létezésbe. Felesége volt így az ő negatív, fekete múzsája, aki reménytelenné téve házasságát szintén afelé vezette őt, szinte kézen fogva, ahova tartozott. Az asszonytól így távolságot tartani volt kénytelen az író, de a szerelmet sohasem tagadta meg. Saját érdekből kötött házasságát és a válását is mintegy átértelmezi, jóvá varázsolja például az Ida regénye c. művében, amit a szerepeket kissé felcserélve, önmagát mintegy női lélekbe bújtatva, happyendes végkifejlettel zár be. De ahogy a házasságot, úgy a nagy szerelmet is mindörökké a távoliban tartotta magától. Élete végén szinte vele együtt élt egy fiatal nő, bizonyos Tóth Ilona, akinek csak a keze megfogásáig jutott el a halálos ágyán már. Mondják, egy fehér ruhás nőalak, mint afféle síron túli menyasszony, aztán éveken át, haláláig minden áldott este felment az író sírjához Eger várába. Ki tudja, talán ama túliban végül egymáséi lehettek ők is.

Végh Nóra