Fénytörés – Superluminal, avagy a fényen túl

A múzeum bejárata. Fotó: Bíró Dávid/Light Art Museum Budapest

A fény alapvető feltétele életünknek, számos természetével jelenik meg az emberi érzékelésben és gondolkodásban: természettudományos vizsgálatok tárgya, spirituális elképzelések alapja és jelképe a jónak, emberfelettinek; világok létrejöttét és pusztulását kísérő jelenség. A Light Art Museum Budapest új kiállítása, a Superluminal, a fénynek ezt a sokarcúságát bemutató műtárgyak sorával kíséri el a látogatót sajátos felfedezőútjára a fényjelenségek megértésében.

A Hold utcai vásárcsarnok egykori épületében 2022-ben nemzetközi szintű fényművészeti kiállítótér nyílt. Az egykori csarnok két szintjén kreatívan kialakított terekben töltődhetünk fel a fény(alkotások) erejével. A bemutatott művek lenyűgözően használják a fény erejét, de az ámulat mellett a természet és ember kapcsolatáról, világunk fenntarthatóságáról is komoly kérdéseket tesznek fel.

Csákány István installációjában (Nem attól függ, aki akarja, sem attól, aki fut, 2023) édeni táj csábít minket a közelebb lépésre. A távolról tökéletes tájkép közelről feltárja valós arcát. A lepelre a mögötte megbújó tárgyaknak és növényeknek csak az árnyéka vetül, a háttérben kaotikus bomlásban sorakoznak a pusztuló táj elemei. Ideje a valóságban is a dolgok mögé nézni, és szembesülni az éghajlati változás következményeivel! Egy igencsak borús jövőképet vázol fel a Disnovation.org installációjában (Létfenntartó rendszer, 2020). Szoba méretű kísérleti térben a néző egy hátborzongató utópia részese. Az egy négyzetméternyi búza termesztését egy mesterségesen fenntartott ökoszisztémában figyelhetjük meg. A folyamatosan futó adatok óriási erőbefektetésről tesznek tanúbizonyságot, amelyeket szemlélve elgondolkodunk az ökoszisztéma értékén és kizsákmányoló gazdasági rendszerünk jövőjén.

A kiállításon számos olyan térbe léphetünk be, ahol az audiovizuális vetítések által egy digitális valóságba kerülünk át, ahol az érzékelés új dimenzióit is megtapasztalhatjuk. A Nohlab Utazás című, tizenkét csatornás immerzív videóvetítésében szó szerint egy másik világba lépünk: a piac csarnokában lebegő óriási zeppelin belsejében létrehozott vetített világban tényleg eltűnik tér és idő. A FuseMultiverse.unfolded (2018) meditatív terében pedig mintha csak az elektromágneses részecskék sűrűjében áramlanánk mi is. Ahmet Said Kaplan Lumin című interaktív installációját egy Új-Zéland barlangjaiban élő különleges izzóféreg (Arachnocampa luminosa) ihlette. A barlangok mélyén élő lárvák működését szimulálva, az alkotás leköveti a térbe lépő ember mozgását és képezi le a fényhatásokkal azt, ezáltal hozva létre a mű és néző közös, egyedi és megismételhetetlen alkotását. Hasonló együttműködés jön létre a MAOTIK Rajmező A fény vonzásának ereje (2023) installációjánál is, ahol a rovarrajokat idéző lebegő papírdarabokra kezünk mozgatásával irányíthatunk fénysugarat. A szemet gyönyörködtető látvány azonban tragikus eseményeket idéz meg: az ipari tevékenység, a fényszennyezésnek a rovarvilágra gyakorolt pusztító hatását.

Ha a fényről beszélünk, akkor az érzékelés lehetőségeit és formáit sem hagyhatjuk figyelmen kívül. A LAM-ban látható munkák mindegyike számos érzékszervünkre hat. Sebastien Robert The sun, my father(2022) című munkája azon történeteken alapszik, miszerint vannak, akik képesek hallani a sarki fény által kibocsátott alacsony frekvenciájú rádióhullámokat. Különböző őslakos közösségek hiedelme szerint a kvarckristályokat megszilárdult fény- és hanghullámok alkotják. A kiállításon látható installáció a tér közepére állított hegyi kristállyal egy emlékmű: az emberi tevékenység, a mesterséges rádióhullámok hatására lassan elmúló, a természetes fény ezen formájának állít emléket. Szécsényi-Nagy Loránd Kozmikus frekvenciák című munkája is a láthatatlan hullámokat teszi láthatóvá, a műről bővebben olvashatnak a művésszel készített interjúban.

A fény teremtő és pusztító erejének megbabonázó erejű illusztrációját tárja elénk Kit Webster lézervetítése. Egy szupernova robbanásakor annyi energia szabadul fel, amelyet a Nap egész élettartama alatt bocsát ki. Az installáció középpontjába helyezett apró üveggömbön a rajta áthaladó fénysugarat egy adott pillanatban elemeire bontja szét. Ez a lehengerlő látvány a világok teremtése pillanatának részesévé teszi a nézőt.

A Superluminalban tett látogatással közelebb kerülhetünk a fény természetének megértéséhez. Legyen szó természettudományos jelenségekről, érzékszervi csalódásokról és optikai kísérletekről, a valóság ábrázolásáról vagy világunk jövőjéről, a fény mindenképpen meghatározó szerepet játszik életünkben.

Somogyi-Rohonczy Zsófia

A Superluminal kiállítása megtekinthető 2024. május 20-ig minden nap 10 és 22 óra között a Hold utca 13. szám alatt.

 

A kiállításhoz készült katalógusból még többet megtudhatunk a művekről, mely megvásárolható a LAMban.

Kurátorok: Bencsik Barnabás és Szalai Borbála.

Kiállító művészek: Csákány István, Csörgő Attila, Disnovation.org , Justine Emard, fuse*, Vadim Fishkin, Ahmet Said Kaplan, Žilvinas Kempinas, Kepes György, Kútvölgyi-Szabó Áron, MAOTIK, Svätopluk Mikyta, Moholy-Nagy László, Vera Molnar, Nohlab, NONE Collective, Ősz Gábor, Goran Petercol, Olivier Ratsi, Raum Zeit Piraten, Sébastien Robert, Sárgany (Barta Bence & Borsos János), Nicolas Schöffer, Szauder Dávid Ariel, Szécsényi-Nagy Loránd, Szekeres Agnus & Tesch Katalin, Sztojánovits Andrea, Gabey Tjon a Tham, Várnai Gyula, Victor Vasarely, Philip Vermeulen, Kit Webster, Zünc Studio.