Közeleg az év vége, és az adventi vásárok, kivilágított főutak, házak és villamosok fényárral borítják el a téli sötétbe burkolózott világunkat. A fény azonban nemcsak a borongós időjárást hivatott elűzni, de új szempontokra is rávilágít, az év vége pedig alkalmas az összegzésre és a nézőpontváltásra, valamint a másik felé fordulásra is. A Szentendrei Régi Művésztelep kiállítása tökéletes teret biztosít elmélkedésre, összegzésre, de a megújulásra is.
A Fény-törések fényművészeti kiállítása mind a fény különböző aspektusát megvilágító alkotások, mind a művészek által alkalmazott változatos műfajok által a nyitásra inspirál. A fény a teremtés első napján már jelentőséggel bírt, majd a negyedik nap a Föld, a Nap, a Hold és más égitestek megteremtésekor az alkotás egy másik aspektusa, a tudomány is áttételesen színre lépet. A tudomány, amely évszázadokkal ezelőtt megingathatatlannak hitt rendszereket ingatott meg, kérdéseivel és kutatásaival egy új szemléletmódot ajánlva az emberiségnek. Ruzsa Dénes és Spitzer Fruzsina videóinstallációja (Genezis: A negyedik nap, készült az Ars Sacra Fesztivál 2018-as rendezvényére) már a modern képalkotó eszközökkel, a mozgóképpel mutatja meg, hogy az ember miként teremti és alakítja saját képére a világát.
A fény rávilágít a világra, de egyúttal lenyomatot is ad. Gábor Enikő fotószobra (Szféra II., 2016) a fény segítségével készül, de az eredeti anyag minőségét kissé megváltoztatva motiválja a nézőt a valóság megkérdőjelezésére. A szkennelés folyamata során a gömb alakú téri tárgyból egy kétdimenziós forma keletkezik, amely ezáltal minden oldaláról egyszerre megfigyelhető. Olyan lehetőség ez, amely a valóságban sohasem adatik meg a nézőnek: adott helyünkről, megadott pillanatban óhatatlanul csak egy nézőpontból ismerhetjük meg a tárgyat. Ez a kivételezett lehetőség, a mindent egyszerre látó „isteni” állapot nem tarthat sokáig, a kiterített tárgy ismét gömbbé válik, a kiállítótér mennyezetére függesztve pedig még inkább beszűkülnek megfigyelési lehetőségeink.
A kiállítás a földi fényt kitágítva a végtelenbe invitálja a nézőt, ahogy teszi ezt Németh Konkrét Gábor is valamiféle űrbéli szerkezetet idéző formába szelídített LED-lámpáival. A tárgy kis mérete ellenére mágnesként vonzza nézőjét, és a végtelenbe tágított terében szinte vákuumot alkotva kapcsolja ki a szemlélőt a valóságból. A tér összeszűkül, az idő elveszti határait, és megalkotja azt a teret, ahol a néző gondolataival, belső világával kapcsolódhat össze. A LED-lámpák hideg és mesterséges fényei pedig egyfajta objektív vizsgálati terepet nyújtanak, ahol a képzeletbeli boncasztalon a mikroszkóp alatt saját belső világunkat vehetjük górcső alá. A belső világunk után egy művész agyába kapunk bebocsájtást Krizbai Gergely – Krizbo installációjában a tér egy félreeső folyosóján. A falakat, a padlót, a mennyezetet és az üvegfalat beborító rajzok kaotikus világában a cikázó gondolatok vizuális lenyomatai néhol egymásba csúsznak, de a személyesnek tűnő zűrzavarban egyetemes szimbólumok, és Szentendrét idéző elemek nyújtanak kapaszkodót.
A művek sokszor igazán mélyre visznek akár saját benső világunkba is, de a fény nemcsak hideg, komoly és objektív, hanem sokszor játékra is hív. Így van ez a kiállított művek némelyikénél is, amely akár az elemek közötti áthallás, áttetszőség játékával kérdőjelezi meg a valóságba vetett merev hitünket. Csízy László Eltérő karakterek munkája is erre ad lehetőséget, amelyen a plexilemezekre lézerrel gravírozott komputergrafikák paneljei néhol hullámokat, hegyvonulatokat idéznek, míg máskor (és másnak) kristályszerkezeteket és grafikonokat idézhetnek fel. Nézőpontunkon csak egy lépést kell változtatnunk, és a megvilágított panelek egy másik világot tárnak fel.
Legyen szó tehát mesterséges vagy természetes fényről, a lélek vagy a természet tudományáról, a végesről vagy a végtelenről, a Fény-törések kiállításon bemutatott munkák ismét világunk jobb megismerésére invitálnak. Ha tehát 2024/2025 fordulóján egy belső utazásra vágynánk, akkor érdemes ellátogatni a Szentendrei Régi Művésztelep (2000 Szentendre, Bogdányi utca 51.) kiállítóterébe, ahol rendhagyó módon a nyitva tartás is a kiállított művekhez igazodik, és ezúttal sötétedés után várja a látogatókat.

Somogyi-Rohonczy Zsófia

 Nyitva tartás: decemberben és januárban szerdától vasárnapig sötétedés után, 16 és 20 óra között. A tárlat 2025. január 26-ig tekinthető meg.

A kiállító művészek: Bálint Bertalan, Csáji Attila, Csizy László, Gábor Enikő, Gábor Éva Mária, Gyenes Zsolt, Haász Ágnes, Herendi Péter, Károly Zöld Gyöngyi, Kelle Antal Artformer-Botos Péter, Krizbai Gergely – Krizbo, Lévay Jenő, Lux Antal, Magén István, Mengyán András, NagyMolnár – Nagy Krisztián és Molnár Csaba, Németh Konkrét Gábor, Ruzsa Dénes, Spitzer Fruzsina, Wrobel Péter.

A tárlat a Petőfi Kulturális Ügynökség szervezésében, a Magyar Elektrográfiai Társaság partnerségével valósul meg.