Feketemunka
Szemelvények Lövétei Lázár László verseskötetéből
Szárnyas anyák
Pedig csak egyszerű
Kalapácsfejű csavarokat kellett volna keresni az IFA-ban
Szárnyas anyákkal
Mégis felcsavart a kérdés
Napok óta tanulod a segédmunkás-nyelvet
De még nagyon az elején tartasz
Hónap végére vajon lesz-e elég tudásod
Legalább a küszöbszinthez
A kofrács szerencsére tényleg kofrács
Na jó legyen zsaluzat
Ehhez kellettek volna a kalapácsfejű csavarok
Szárnyas anyákkal
Állítólag jobbak mint a szögek
Tíz perce zörögsz már az IFA platóján
Vajon mikor unják meg várni rád
Vagy addig is pihennek egy kicsit
Azt hitted
Konyítasz valamicskét a dologhoz
S most kiderül
Hogy huszonnégy év itt semmit se ér
Sarlót-kalapácsot-váltóekét
Kaszát-kapát-fejszét tudnál kezelni
De hol vannak ezek a kalapácsfejű csavaroktól
Szárnyas anyáktól
Napok óta tanulod a nyelvet
Találkozni fogsz majd tiplivel is
Dübellel is
Előbb-utóbb belejössz
Mondja TP
Addig viszont vigyed szépen a cementeszsákot
Moss el este lapátot-talicskát
Spaklit-vakolókanalat
Kántorválasztás
Rég volt ilyen szerencséd
Teljesen képben vagy
Nem kell előénekelni
Dallam is
Szöveg is megvan
Korábban
Kamaszkorodban
Lakodalomban-disznóöléskor
Apád segített
De most teljesen képben vagy
Dallam is
Szöveg is megvan
Harmincvalahány lövétei lazul
Az Omszki-tó partján
Rég túlvagytok már Hogyvagy?-on
Háttemitkereselitt?-en
Túlvagytok már flekkenen
Karaokén
„Szo-mo-rú-an szól a ma-gyar nó-ta”
„Kántorválasztás”
Eszedbe jut hogy otthon
Így nevezi a nép a részeg gajdolást
De azért fújod te is kitartóan
Örülsz hogy képben vagy
Ugyanaz a dallam
„Sár-ga csi-kó sár-ga lo-vam sár-ga”
Harghita Cristata
Tolnai Ottónak
egy fénykép kísérőszövegeként
Rég volt ilyen szép a Hargita
Mondod félhangosan
Cakkra pontosan egy hónapja nem láttad
Egy hónap nem olyan nagy idő
Most mégis örülsz neki
Mármint a hegynek
Pláne így hogy tényleg szép
Felhőből fehér taréja van neki
Mint egy megőszült tarajos gőte
Mondod félhangosan
Nem tudod a tarajos gőte megőszül-e
Kutyát-lovat láttál már megőszülni
Kutyát-lovat sirattál már el
Tarajos gőtét még nem
Kár hogy nem állat
Mármint a Hargita
Mert elkeresztelnéd Tarajos Hargitának
Latinul Harghita cristatának hogy elegánsabb legyen
Vigyáznál rá
Széltül is óvnád
Szeretgetnéd a magad módján
Mint huszonkét év múlva fiad Orót az aranyhalat
Büszke lennél rá
Mármint az állat-hegyre vagy hegy-állatra
Pórázon sétáltatnád
Ahogy az őrült francia romantikus költő Gerard de Nerval
[sétáltatott a korzón egy rákot
Nagyot nézne a szomszédság
Sőt ország-világ csodájára járna
Bolond egy kicsit
Mondanák
Nem a hegy hanem a fiatalember
Egy hegyet sétáltat pórázon
Valamikor vulkán volt
Nem a fiatalember hanem a hegy
Nem kell félni tőle
Már nem aktív
Mint egy kezes bárány
Elviseli hogy sétáltassák
Legalább törődnek velem
Gondolná a hegy
A Hargitha cristata
Ha állat lenne
De így is szép
Felhőből fehér taréja van neki
Mint egy megőszült tarajos gőte
Mondod félhangosan
Ősz öreg
Ez a jelző is megfordul a fejedben
Pedig ezt általában emberre szokták alkalmazni
Túlzás egy hegyet leőszőregezni
Még ha állat is
Maradjunk annyiban
Mondod félhangosan
Hogy tényleg rég volt ilyen szép.
(Kalligram, 2021)