Artemisz papja volt a homályos bölcsként ismert Hérakleitosz, kinek töredékei közt ékeskedik ez a mondat: „Az istenek előtt minden szép és jó és jogos, emberek gondolják emezt jogosnak, amazt jogtalannak.” Azt az istennőt szolgálta a filozófus, akit afféle természetanya képében tiszteltek az ógörögök, s szoknyáján az állatvilág képeivel ábrázolták a legősibb időkben. S akit hegyeken, völgyekben, kútfejeknél és rejtelmes berkekben azért imádtak, hogy védelmet adjon és áldjon. Mert tudták, hogy nemcsak védeni és óvni tud a nagy anya, de akár mindent el is pusztíthat, amit ember alkotott.

1900. január 25-én 10 óra 47 perckor született meg az író, akit többnyire az állatokról s a természetről írott regényeiről ismerünk. Az ő születési horoszkópja megalkotásához is a Trentai Gábor asztrológus által beállított képletből indultam ki. Ezek szerint Fekete István Napja a Vízöntő jegyében állt, szoros konjunkcióban a Marssal. Ettől az eredendően akaratos és szilárd vízöntős hatás még inkább felerősödött, s a tetterős Mars igen aktívvá és alkotói energiákkal megáldottá tette Istvánt. Ugyanakkor a Bikában álló felkelő jegy mégiscsak a vénuszi energiák megmutatkozását sejteti. Vénuszét, aki az ókori rómaiaknál még inkább kertistennő volt, és a kerti növényeket, a gyümölcsöket felügyelte, növesztette és vigyázta. Ezért sem véletlen, hogy a Vénusszal eljegyzett személyiségű Fekete István először a gazdálkodói szakmát választotta magának. Pontosabban tulajdonképpen csak másodszorra, mert katonatiszti iskolában kezdett, de azt igen hamar abbahagyta. Pedig amúgy a katonai, hadi pálya is beleírattatott a horoszkópjába, hiszen a tízes házban, azaz a hivatás és karrier házában álló Mars erre predesztinálta volna őt. Hogy miért mégsem ezt a hadakozással és ezzel együtt járón halállal összekötött pályát választotta, az is sorsszerű volt.
István képletében a Hold kiemelt helyzetű. Bár a Nappal együtt álló Mars uralta lelkének egét, hiszen ezek állnak a legmagasabban a képlet felső felében, ám nehéz fényszögekkel összeköttetésben a Neptunusszal és a Holddal is. Ez a két vizes, érzelmes, oldódó bolygó gyengítette meg annyira István Marsát, hogy hatásuk őt a katonai pályáról le is térítette, és az életet kioltó hivatás helyett az életet adó gazdálkodói pálya felé vitte. A Hold, mely Artemisz bolygója, a társat, asszonyát jelölő hetes házban, a Skorpió jegyében álló. Miszticizmusra, túlérzékenységre, látomásosságra hajló az ilyen ember, akinek a képletében szerepel így a Hold. Az Algol csillaggal szemben állva meg még búskomorságra, szenvedésre is. A Neptunusz fényszöge a Holdat is éri, s azt még inkább lágyítja, valósággal az illúziók rabjává teszi. Ez már-már az őrület, vagy legalábbis súlyos lelki betegség lehetőségét veti fel, de István szerencséjére ez nem a személyét, hanem sokkal inkább a társáét uraló fényszögsorozat – a társáét, aki mintegy valami misztikus ködökben élő személy, mintha csak Artemisz súgását közvetítené az író felé. Szokás mondani, hogy minden nagy férfi mögött áll egy erős nő. Fekete mögött egy gyenge nő állt. A gyengébbnél is gyengébb – mániákus depresszió sújtotta szegényt. Mai egoistán individualista korunkban persze valószínűleg a válást javasolnák az írónak, ahogy tették az ő barátai is. Ám Istvánban megvolt az eredendő bölcsesség, amit a papok és az asztrológusok is felismernek: a kettőből egy lesz a házasságban, azt elválasztani nem lehet. Hiszen Feketéné lelkiállapotára István saját horoszkópjából következtethetünk! Nem, az író nem választhatta a válást, hiszen érezte ő maga is a rejtett kötés hatalmát. Helyette az erdőt, az erdő állatait választotta: az otthon őrületéből oda menekült. Meghallotta Artemisz súgását! Asszonya, ki oly kiszámíthatatlan és sebző volt, mint maga a természet, mint maga az istennő (kinek neve is sebzőt jelent) a múzsája volt valójában, noha értelmes ésszel ezt nehéz elfogadni. És István a sorsát vállalva már nemcsak Artemisz, hanem az ő kegyeltjei, az állatok súgását is meghallotta. S nemcsak meghallotta, de a lehető leghitelesebben közvetítette is. Meg- és átérezte az állati létezést, öntudatlan buddhistaként belehelyezkedett az ő helyzetükbe. S mi, régi és mai lelkes ifjú olvasói boldogan azonosultunk a rókák, szajkók, baglyok, pulik és egyéb bundás és tollas állatok „gondolatai”-val, s helyezkedtünk át magas és számítóan emberi perspektívánkból az ő talán alacsonyabb, ám ítéletekkel nem terhelt, tehát görögös értelemben mégiscsak magasabb szempontú, isteni perspektívájukba. Mert Fekete Istvánnak, bár maga is gyakorló vadász volt, eszébe nem jutott könyvében dúvadként megmutatni Vukot. Nem használta az emberi mércét tükröző „hasznos” és „káros” szavakat sem a vad, sem a szelíd állatokra. Bár agronómus volt, s okos, törekvő gazda és férj, azért sem az élőlényeket, sem azok úrnőjének közvetítőjét, bolondos-bánatos asszonyát nem volt hajlandó meg- és elítélni.

S hogy a természet ilyen módon való felmutatása, s a felnövekvő, sőt a felnőtt nemzedék beavatása is e látásmódba sorsszerű volt, ez a képletéből egyértelműen kirajzolódik. A társ házában álló Hold uralja ugyanis a kezdeteket jelölő, a Rák jegyben álló IC-tengelyt, mely a horoszkóp legmélyebb, sugallatos pontja. Ezáltal pedig a hármas házat is, mely az emberi kapcsolódást, a beszédet és az írást jelképezi. Ez a konstelláció is egyértelműen jelzi, hogy a társ múzsája, súgója az írónak, noha látszólag az előle való menekülés vitte Istvánt a megihletődés felé. De ez – hogy vonzás vagy taszítás visz-e valamerre – magasabb szempontból tekintve már mindegy. S hozzávéve még, hogy ez a hármas ház az Ikrek jegyében kezdődik, melynek ura, a beszédes Merkúr a tízes házban, a hivatás házában áll, már egyértelmű, hogy Fekete István valódi hivatása eredendően is az írás volt. Hosszú út vezetett odáig, hogy ez így legyen, de semmi sem volt hiábavaló. Minden tudása, tapasztalása kellett ahhoz, hogy úgy, olyan szemlélettel írjon, ahogyan addig még senki sem tudott. Hogy aztán Jókai mellett a legolvasottabb íróvá válhasson. S hogy általa, az ő elméjén s tollán keresztül megnyilatkozva, mi, olvasói is meghallhassuk Artemisz és védencei, az élővilág súgását: „Ember, nem vagy egyedül! Vigyázz az élőlényekre!”

Végh Nóra