Eötvös József csillagai
A Vega a legharmonikusabb hatású állócsillag. Akinek a képletében szerepel, annál gyakran találkozunk különös vonzalommal valamiféle múzsai művészet irányába. Nem véletlenül ilyen erős a harmóniateremtő hatása: a Vega a Lant csillagkép része. A világ első lantja került az égre, a mítoszok szerint ez volt Orpheuszé, mellyel az élő és az élettelen világot is képes volt elbűvölni és megszelídíteni. Sőt mi több: még magát az alvilág urát is, aki megengedte neki, hogy megholt feleségét, Eurüdikét visszavezesse az élők közé. Hogy mégis elbukott e téren, talán az is csak azért volt, hogy ő maga végül az égre kerülhessen. Legalábbis a lantja.
1813. szeptember 3-án 16 óra 9 perckor született meg az író és politikus, kinek születési adatait ismét csak Trentai Gábor nyomán készítettem, de módosítottam, mert ő sajnos pontatlanul adta meg Eötvös József születésének napját. Ám mivel az író és politikus aszcendensének beállítása annyira pontos és találó, elfogadtam Trentai iránymutatását erre vonatkozóan: Eötvös a Szűz jegyének 11⁰-án álló Nappal és a Bak jegyének 17⁰-án álló aszcendenssel látta meg a napvilágot. A Bak nagyon hangsúlyos ráadásul a képletében, hiszen annak ura, a Szaturnusz is az aszcendensen áll, ami egy rendkívül elkötelezett, komoly és munkálkodásában módfelett kitartó, felelősségteljes ember képét rajzolja elénk. S hogy ez az erős szaturnuszi hatás a Vega nevű állócsillaggal együtt állva mutatkozik meg, arra nincs is jobb bizonyíték, mint Eötvös költői, írói tevékenysége. A harmóniateremtésre való hajlama ebből az elsődleges mozgatóból indult ki, s vett aztán irányt gyakorlatiasabb terepek felé. De, bár ez utóbbitól lett ő híres és elismert igazán, azért nem szabad elfeledni, hogy a személyisége elsődlegesen Orpheusz lantjának legfényesebb csillagától világlik úgy.
Mert a művészetek a harmóniateremtés legalapvetőbb eszközei. Azok közül is természetesen elsődlegesen a muzsika, mely a rezgések, a világ alapjait érintő áramlatok szintjén teremti meg a rendet és az összhangot. Aztán a vele összekötött verselés, a szavak zenéje és ritmusa révén. Ebben vette első harmóniateremtő gyakorlatait Eötvös, aki egyébként a duplán szaturnuszi személyisége miatt zárkózottnak tűnhetett volna, ha nem lett volna személyiségjelölője a Vega csillag is. Mondják, néha túlzó ambíciókat és a tehetség tudatában önhittséget is jelez ez a csillagzat: de hogyan is lehetne másképp, ha valaki egyenesen Orpheusz lantjáról szállt alá a földre? Eötvösben a Szaturnusz gátlásai valójában teljesen láthatatlanná tették ezt a magabiztosságot, pontosabban szólva a Szaturnusz által jelzett hivatás életterületére helyezték át. A Bak Szaturnusz gyakran predesztinál hivatalnoki pályára, hiszen a kötelességtudat és a szabályok tisztelete ott alapkövetelmény. Ez várt Eötvösre is, de csak azért, hogy a harmóniát magasabb szinten is megteremtse. Az égi lantos eszközeként működött a földön a költőként indult politikus, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy az aszcendensét uraló Szaturnusz, noha e főtengelyhez közel álló, de mégis a tizenkettes házból hat, ami az isteni szféra jelölője, méghozzá az említett állócsillaggal szoros együttállásban. A kifelé mutatott arc, melyet a deszcendens tengely jelöl ki, persze már egy igazi költő képét formázza: a Rák jegyében áll, melynek ura, az érzelmes Hold a spirituális Neptunusszal áll együtt az önmegvalósítás házában, a szellemi Nyilas jegyében.
Mondják, a dupla jegyek (amikor a Nap és a felkelő jegy ugyanabba a jegybe esik) néha rácáfolnak önmagukra: így van ez azokkal is, akiknél az aszcendens és az azt uraló planéta is együtt áll. Ez már akkora dózis, hogy az ellenkező oldalra billent át. A dupla szaturnuszos Eötvös egy végtelenül konzervatív, hagyományos, császárhoz hű családba született, mi több, apja és nagyapja is a császárt szolgálta. Ezért, mikor a reformkori időkben Eötvös kisiskolássá vált, egyetlen gyermek sem volt hajlandó mellé ülni, mondván, hogy József egy hazaáruló fia. Végül egy – akkoriban szintén kiközösített – zsidó gyermek ült le mellé, de Eötvös is kiállt magáért. A társai előtt felállva megesküdött nekik, hogy bár a szülei nem hazaárulók, csupán a császárt szolgálják, ő maga csakis és kizárólag a hazáját fogja szolgálni. A pajtásai megéljenezték ezért a fogadalmáért. E támadást azonban, ahogy sok későbbit is, jól jelzi a külvilágot jelképező Holdat támadó Plútó. Fájó eseményeket és lelki sérüléseket hozó csillagzat ez, főképp ha figyelembe vesszük, hogy a Hold lágyságát és érzékenységét valósággal a végtelenségig fokozza a Neptunusz közelsége. Utóbbi, mint a világlélek jelölője, azt is jelzi, hogy Eötvös minden ember bajára és bánatára rendkívüli érzékenységgel tudott reagálni. Eme túlérzékenységének ékes példája A megfagyott gyermek c. verse. Szentimentalizmusát még inkább felfokozta a Plútó támadása, ami az anyagiak házában állva nem kevés gondot okozott neki a pénzügyek világában is. Nemcsak a családja szegényedett el, de vallás- és közoktatásügyi miniszterként is gyakran felrótták neki, hogy túl sokat költ az iskolarendszerére.
Talán össze is roppant volna a sok ránehezedő súly és támadás miatt, ha nem adott volna neki erőt mégis a dupla Baksága, no meg a Vega csillag hétköznapokon túlmutató, az életcélokat magasabb szintre helyező hatása. És még valami: a politikusok csillaga, a Jupiter és a Merkúr együttállása a nyilvánosság házában, mely minden támadás ellenére is nagy meggyőző erővel és taktikai érzékkel áldotta meg, ami segítségére volt tervei végrehajtásában. S hogy ez mennyire túlmutatott saját korán és egyéni végzetén, azt az is jelzi, hogy a közművelődésre, iskolarendszerre kidolgozott terveit bár életében nem volt ideje végrehajtatni, az általa kidolgozott törvények adták az alapját annak a tervezetnek, melyet húsz évvel halála után vezettek be végül.
Mert bármily konzervatív családból származott, és bármilyen józanul politizált is Eötvös, a reformjaiban valóban nagyon is forradalminak és túlzónak tűnhetett a maga korában. A megújító Uránusz Merkúrra és Jupiterre vetett nehéz, erőszakos fényszöge legalábbis ezt sejteti. De az ő példája is bizonyítja, hogy ami akkoriban túlzás és lehetetlenség volt, az napjainkra alappá vált a köznevelésben. Jól látta, sejtette hát a jövőt, a szükségszerű fejlődést, csupán csak egyben tévedett: azt hitte, az analfabetizmus kiirtása majd segíti a népet abban, hogy ne legyen befolyásolható. Még fogalma sem volt a mindent uraló média hatalmáról. Ehhez az újabb népfelszabadításhoz várjuk egy másik „lantos” eljövetelét, hogy ama harmóniateremtő csillagról ismét alászálljon közénk.
Végh Nóra
