Kelemen Valériával, a Motiváció műhely Klímatudatos nevelési és fenntarthatósági programok koordinátorával beszélgettünk. – Pánczél András interjúja.

Pánczél András: Közel tíz éve működik Balástyán a Tanoda, ahol a környékbeli, hátrányos helyzetű gyerekek iskola után sokféle segítő, képesség- és készségfejlesztő foglalkozáson vehetnek részt. Milyen céllal, hivatástudattal hozták létre az intézményt?

Kelemen Valéria: Balástyai tanodánkat 2017-ben indítottuk el, emellett Szegeden is van egy 2013 óta működő tanodánk. A balástyai tanodába járó általános- és középiskolás gyerekek közül sokan a község külterületén, tanyákon élnek. A tanoda létrehozásával segíteni szeretnénk e gyerekeket abban, hogy megállják a helyüket az iskolában és az életben. Olyan lehetőségeket és szolgáltatásokat biztosítunk számukra, amelyeket középosztálybeli társaik sok esetben automatikusan megkapnak otthonról. Ilyen például a nyelvtanulás, a tantárgyi felkészítés vagy a kirándulások. A gyerekekkel kiscsoportokban, korosztályi bontásban dolgozunk, minden csoportnak saját mentora és önkéntesei vannak. A tanodai foglalkozások célja a tanulók személyes és szociális kompetenciáinak fejlesztése, az iskolai sikeresség támogatása és a tehetségük kibontakoztatása. A foglalkozásokat a csoportok szükségleteihez és érdeklődéséhez igazítjuk. Mivel a gyerekek önkéntesen járnak hozzánk, olyan programokat kell kínálnunk számukra, amelyeket élveznek, ugyanakkor a fejlődésüket is szolgálják.

PA: Ha azt halljuk, tanoda, akkor óhatatlanul oktatásra gondol az ember, ezzel szemben Önöknél komplex nevelő, segítő munka zajlik. Milyen tevékenységeken vehetnek részt a gyermekek?

KV: A Motiváció Tanodákban tudatosan nem a korrepetálásra, a házi feladatok megoldására és a dolgozatokra való felkészülésre koncentrálunk. Azt gondoljuk, hogy a gyerekek akkor lesznek sikeresek az iskolában és később az életben, ha megtanulnak önállóan tanulni, elsajátítják az ehhez szükséges alapkészségeket, ki tudják fejezni magukat, és képesek hatékonyan érvényesíteni az érdekeiket. Saját olvasás-szövegértési és matematikai képességfejlesztő programot dolgoztunk ki, amelyeket beépítünk a tanodai foglalkozásokba. Emellett rendszeresen alkalmazzuk a társasjáték-pedagógia és a disputa módszertanát is. Arra törekszünk, hogy a Motiváció Tanodákba járó gyerekek aktív, felelős és tenni akaró tagjai legyenek a társadalomnak. Ennek érdekében mindkét tanodában képviseleti rendszeren alapuló tanoda-önkormányzat, vagyis TÖK működik. Ennek keretében több alkalommal valósítottunk meg közösségi költségvetésre épülő projekteket. A TÖK révén a gyerekek nemcsak részt vesznek a közösség életében, hanem alakítják is azt: beleszólhatnak a tanodát érintő ügyekbe, és közösen dönthetnek olyan kezdeményezésekről, amelyek a közösség fejlődését szolgálják. A foglalkozások mellett rendszeresen szervezünk családi napokat, kirándulásokat, valamint nyári napközis és ottalvós táborokat is. Legutóbb például vízi élményparkba látogattak el a tanodai csoportok.

PA: Egyre divatosabb kifejezés a környezettudatosság, de sajnos sok esetben csak szlogen, üres frázisként jelenik meg a közbeszédben. Hogyan tudják ezt az attitűdöt valódi tartalmakkal megtölteni?

KV: Szerintünk a környezettudatosság akkor válik valódi attitűddé, ha nem pusztán beszélünk róla, hanem a gyerekek saját élményeiken keresztül is megtapasztalják, mit jelent a mindennapi életben. Ezért a környezeti nevelést nem különálló témaként kezeljük, hanem igyekszünk beépíteni a tanodai élet mindennapjaiba. Fontosnak tartjuk, hogy a gyerekek megértsék a körülöttük zajló változásokat, és lehetőséget kapjanak arra, hogy maguk is cselekedjenek. Ehhez a helyi környezet jó kiindulópont: a kert gondozása, a komposztálás, a szelektív hulladékgyűjtés, a növények ültetése vagy akár az energiatakarékosság mind olyan tevékenységek, amelyekben a gyerekek közvetlenül megtapasztalhatják saját döntéseik következményeit.

PA: Minden mindennel összefügg, a fitoplanktonoktól az elefántokig, az óceáni áramlatoktól a gleccsertavakig; ökoszisztémánk egy hihetetlenül bonyolult és gazdag rendszer, s ennek sérülékenysége csak nemrég óta került reflektorfénybe. A globális felmelegedést nyáron, a kánikulában könnyű megértetni, de ez csak egy eleme a környezetünkben való változásoknak. Hogyan, s egyáltalán lehetséges-e, szükséges-e, hogy gyerekek, kamaszok megértsék, átlássák korunk globális problémáit?

KV: Szerintem abszolút lehetséges, hogy a gyerekek és a fiatalok megértsék és átlássák még ezeket a komplex, globális folyamatokat is. A megértés kulcsa az, hogy a korosztályuknak megfelelő módon, játékosan, tevékenykedve és a saját életükre vonatkoztatva mutassuk be ezeket a jelenségeket. Nem feltétlenül a sarkvidéki jég olvadásával kell kezdenünk, hanem olyan helyi változásokkal, amelyeket ők is megtapasztalnak, például a rendkívüli hőséggel, vízhiánnyal, termőföldek kiszáradásával. Ugyanilyen fontos, hogy a megoldások bemutatásakor is olyan példákból induljunk ki, amelyeket ők maguk is meg tudnak valósítani, és biztosítsunk számukra lehetőséget a cselekvésre. Hasznosak a játékos, élményalapú eszközök, például a társasjátékok is. Mi magunk is több olyan eszközt fejlesztettünk, amelyek játékos formában ismertetik meg a gyerekeket olyan jelenségekkel, mint a klímaváltozás vagy a hőszigethatás. A tanodás gyerekek egyik nagy kedvence a szabadulószoba. Szinte nincs olyan téma, amit ne lehetne ezzel az eszközzel feldolgozni. A gyerekek élvezik, hogy közösen kell megtalálniuk a kijutáshoz szükséges kódot, és szinte észre sem veszik, hogy közben olyan témákról tanulnak, mint például a biodiverzitás.

PA: Mit jelent pontosan a permakultúra, miben más ez egy hagyományos gazdálkodáshoz képest? A gyerekek, fiatalok mennyire tudnak ebben részt venni? Az új módszereket hazaviszik-e a fiatalok; megismertetik-e szüleiket is az alternatív módszerekkel?

KV: A permakultúra egy gondolkodási és tervezési keretrendszer, amelynek alkalmazásával fenntartható emberi rendszereket tudunk létrehozni. A középpontjában egyszerű, könnyen érthető etikai és tervezési alapelvek állnak, amelyek segítségével életünk bármely területén – nem csak a kertben – fenntarthatóbb döntéseket hozhatunk, a természettel összhangban. A permakultúra három etikai alapelve a Törődés a Földdel, Törődés az emberekkel és a Javak igazságos elosztása. A Törődés a Földdel a természettel való harmonikus együttélést jelenti, a Törődés az emberekkel a magunkra és egymásra való odafigyelést hangsúlyozza, a Javak igazságos elosztása pedig azt hangsúlyozza, hogy csak annyit vegyünk el a közösből, amennyire szükségünk van, és biztosítsuk, hogy ezt mások – beleértve a következő generációkat is – szintén megtehessék. Balástyai tanodánkban a gyerekek bevonásával, a permakultúra elvei alapján terveztük meg az udvart. Kialakítottunk egy veteményeskertet is, amelyet azóta is a gyerekek aktív részvételével gondozunk. A tervezés minden szakaszában részt vettek: a terület felmérésétől és az adatok elemzésétől kezdve a tervezésen át egészen a megvalósításig és a fenntartásig. Ők határozták meg, hogy milyen funkciókat szeretnének az udvaron: például sportpályát, játszóteret, sütögetőt, veteményeskertet, illetve minden csoport számára egy saját kuckót, ahol foglalkozásokat is lehet tartani. A folyamat során számos gondolkodási és praktikus készségük fejlődik. Megtanulnak például különböző szerszámokat használni, és megtapasztalják, hogyan lesz a magból ehető zöldség. Mivel a terület az ő igényeik és szükségleteik szerint alakul, sokkal jobban kötődnek hozzá, és ezért nagyobb valószínűséggel vigyáznak is rá. A permakultúrás kertészkedés különböző gyakorlatait is elsajátítják, például a mélymulcsozást, a komposztálást és a növénytársításokat. A különböző nyitott programok és családi napok alkalmával a szülőket is be tudjuk vonni ebbe a munkába, és vannak közöttük, akik nyitottak az új szemléletre és módszerekre. A kerttervezés módszertanáról Kert, közösen. Permakultúra-alapú tervezés gyerekekkel címmel jelentettünk meg kiadványt, amelynek célja, hogy más, gyerekekkel és fiatalokkal foglalkozó szakemberek is megismerhessék és alkalmazhassák saját munkájukban.

PA: Hogyan jelenik meg munkájukban a klímatudatosság és a fenntarthatóság? Tehetünk-e bármit is globális problémák közepette? Létezik-e valódi fenntarthatóság?

KV: A tanodáinkban kiemelt figyelmet fordítunk a klímatudatos nevelésre és a környezeti fenntarthatóságra, amelyek pedagógiai munkánk szerves részét képezik. Ezt a munkát 2021-ben kezdtük el. A program elindításának egyik legfontosabb motivációja a hátrányos helyzetű gyerekek iránt érzett felelősség volt. A környezeti és klímaválság első számú elszenvedői ugyanis várhatóan éppen a hátrányos helyzetű, nehéz sorsú csoportok lesznek. Ők azok, akik sok esetben a legkevésbé informáltak, és akiknek a legkevesebb lehetőségük van arra, hogy felkészüljenek a klímaváltozás hatásaira és reagáljanak azokra. A gyerekeknek és a fiataloknak meg kell érteniük, mi történik körülöttük, mi ennek az oka, mik lehetnek a következményei, és hogyan tudnak rá felkészülni. Ennek érdekében létrehoztuk a Motiváció Klímatantervet, amelynek segítségével programszerűen foglalkozunk a klímaváltozás hatásainak megismerésével és a változásokra való felkészüléssel. A tanterv hat területet fed le: (1) A klímaváltozás tudományos háttere, (2) A klímaváltozás hatásai, (3) A klímaváltozásra adott válasz, (4) Fogyasztás, termelés és klímaigazságosság, (5) Érzések és viselkedés, (6) Lehetséges jövőképek. Az évszakokhoz kapcsolódóan rendszeresen tartunk foglalkozásokat a tanodai csoportoknak, amelyeket nyári klímatáborokkal és a tanodák mindennapi, fenntarthatóságot szem előtt tartó működésével egészítünk ki. Ilyen például a szelektív hulladékgyűjtés, a komposztálás, az energiatakarékos működés, a kert gondozása és a növényi alapú étkezés népszerűsítése.

PA: Eddig jellemző tendencia volt, hogy egyre könnyebb, gazdagabb az új, felnövekvő generációk életkörülménye, mint szüleiké volt. Ez könnyen lehet, megváltozik, s a fiatalokra súlyos, nehéz örökség vár. Hogyan lehet szembesíteni a fiatalokat a bizonytalan jövőképpel úgy, hogy ne a szorongást erősítsük, s ne fordítsuk őket szembe a korábbi nemzedékekkel?

KV: Ennek a tendenciának valóban meg kell változnia. Nem folytathatjuk tovább a folyamatos fogyasztásra épülő életmódot. Ehhez először azt kell felismernünk, hogy mik a valódi szükségleteink, és meg kell találnunk ezek kielégítésének környezettudatosabb módjait. Ez azonban nem feltétlenül jelent lemondást. Ha kevesebb húst, vagyis több zöldséget és gyümölcsöt eszünk, esetleg ezek egy részét magunk termeljük meg, akkor egészségesebben étkezünk. Ha autó helyett, amikor csak tehetjük, gyalog vagy kerékpárral közlekedünk, az a fizikai és mentális egészségünkre is pozitív hatással van. Ha a szabadidőnket nem a képernyő előtt, hanem a szeretteinkkel és barátainkkal, a szabadban töltjük, az a kapcsolatainkra is pozitívan hat. Ezek a változtatások egy lassabb, értékesebb életmód felé vezethetnek. Ezt az üzenetet fontos átadnunk a következő nemzedéknek. Ebben segíthet a „hőssé tevés” szemlélete is: ha rámutatunk arra, hogy a fogyasztás csökkentése és a környezettudatos életmód ma már világtrend, egyre inkább „menő” dolog, amely nemcsak a Földnek és a társadalomnak, hanem nekik maguknak is jót tesz. A szorongás csökkentésében pedig nagy szerepe van annak, ha lehetőséget adunk a cselekvésre. Megmutatjuk a gyerekeknek és a fiataloknak, hogy mit tudnak tenni egyéni és közösségi szinten, és támogatjuk őket abban, hogy valóban cselekedjenek. Tanodáinkban rendszeresen szervezünk részvételi költségvetést, amely során a gyerekek maguk döntenek egy adott pénzösszeg felhasználásáról. Több alkalommal fenntarthatósági projekt finanszírozását szavazták meg a rendelkezésre álló összegből. Balástyán például a helyi önkormányzattal együttműködésben facsemetéket ültettek.