Kovács katáng Ferenc írása Kádas Tibor Művészek és művészportrék című fotóalbumáról

Egy hosszú alkotói folyamat végére került pont 2022-ben. Immár olvasható, nézhető Kádas Tibor hivatásos fotós albuma Művészek és művészportrék – képek az Egyetemi Színpad előadásairól (1969–1973) címmel. Az első 36 oldalon öt visszaemlékező idézi fel Kádas Tibor Egyetemi Színpadhoz kerülésének körülményeit s az ott betöltött szerepét.

Katona Imre (rendező, műfordító) Fél évszázad után visszatekintve című tanulmányában feleleveníti az Egyetemi Színpad megalakulásának körülményeit, főbb állomásait s a színpadhoz szegődő Kádas Tibor működését. „…úgy látom, hogy az utókornak dolgozott. Fényképeinek ott a helye a magyar színháztörténet pótolhatatlan dokumentumai közt. A videótechnikát még nem ismertük. De Kádas Tibor fényképezőgépe eleven tanújává lett az Egyetemi Színpad mágikus világának hosszú évekre. Felvételei képesek megidézni azt, amit szétfoszló emlékezetünk szinte már elveszített, és sejthetővé teszik a régi csodát mindazok számára, akik nem láthatták azt sohasem.”

Bartos Zsóka (művészeti referens, dramaturg, előadóművész) Az angyal repülése című visszaemlékezésében személyes hangot üt meg: „1968-ban egy időben lettünk mindketten [Kádassal] az Universitas Együttes tagjai, s érthetően mindkettőnk életét nagy mértékben meghatározta, hogy ehhez az akkor már nagy múltú közösséghez csatlakozhattunk. Jelen voltak még az együttes rangját meghatározó nagyszerű előadások, Ruszt József rendezései, a Karnyóné, a Végzetes szerelem játéka, a Gyilkosok éjszakája, a Pokol nyolcadik köre, bár kétségtelenül éppen új korszak kezdődött, mivel a régi tagok közül többen elmentek. […] Nem vagyok a fotózásban kellőképpen jártas. […] ezek a régi módon, digitális korszak előtt készült kópiák, Tibor képei sugallatokban gazdagok, s nagyon értékesek számunkra. Talán pont azért, mert mélyebb, bensőségesebb ismereteket tükröznek az előadásokról, s az azokban játszó művészekről.”

Kádas felvételeit látva Erdélyi György (előadóművész) a Kenyérpusztítók című darab születéséről, az eredeti szöveg próbák alatti átalakulásáról, a szerző és a rendező együttműködéséről ír. Az előadás további sorsáról pedig emígyen: „Sajnos hamar jött az évad vége. Amikor az utolsó előadásról kijöttünk, szokás szerint a Százévesben ültünk le egy koccintásra. Akkor még nem tudtuk, hogy utoljára. Rusztot nyár végén eltávolították, az Egyetemi Színpad évekre megszűnt, később támasztotta fel Katona Imre és Vádorfi László. Oláh Jancsival [a darab szerzője] ezután ritkábban találkoztunk… Most pedig meg kellett érnem azt a Kenyérpusztítókba illő helyzetet, hogy se szó, se beszéd, köszönés nélkül itt hagyott.”

Árkos Iván Egy barátság története című rövid írásában a Kádashoz fűződő családias kapcsolatáról szól, majd így folytatja: „Kádas Tibor a maga csendes, szerény és barátságos módján nem kis dolgokat tett azzal, hogy évtizedek alatt fényképeivel segített összegyűjteni, megőrizni és továbbadni a múló idő pillanatait. Büszke vagyok rá, hogy a barátomnak tarthatom.”

A hatodik írás egy, az Olvasatban korábban megjelent (ezen könyvismertető által készített) interjú. Összefoglalja Kádas eddigi közel 75 évének fontosabb állomásait, sikereit, kudarcait. Egyben kordokumentum is, élet- és színháztörténet, hangulatjelentés, korrajz, némi nosztalgiázás és a levezetés: „Kimozdulásom szomorúbb változata: temetésekre járok. Kollégáim, rokonaim hagynak itt sorra. Elfoglaltság? Itthon már minden könyvemet elolvastam, ezért beálltam a helyi könyvtárlátogatók sorába. Időnként bújom a legismertebb közösségi portált, olykor túlreagálok, előfordult, hogy letiltottak – igaz, csak két napra – »túl intenzív használat« indoklással. Kiadóm biztatására próbálom előbányászni régi negatívjaimat, és életet lehelni beléjük…”. Eredménye, hogy az album következő 150 oldalán számtalan egész lapot betöltő s még több kisebb méretű fekete-fehér felvétel található két főfejezetben: ESZ (válogatás az Egyetemi Színpadon készített fotókból, 1969–73 és 1991), valamint ESZ-en kívül (válogatás Kádas Tibor egyéb fotómunkáiból).

Az első fejezetben való eligazodást segíti, hogy az időrendbe szedett felvételeket az oldal felső sarkában jelzi a szerkesztő, s itt találhatók az alfejezetcímek is, amik egyben az Egyetemi Színpad saját előadásainak, illetve az Egyetemi Színpad programjainak az elnevezései. Néhány példa az Universitas előadásait dokumentáló alfejezetekre: Gyilkos éjszakák (1969) – 43. oldal; Passió (1971) – 73. oldal; Kenyérpusztítók (1971), Oláh János darabja – 121. oldal; Arisztophanész madarai (1973) – 156.oldal.

Példák a vendégjátékokra: Az óriáscsecsemő (1970), Szegedi Egyetemi Színpad – 56. oldal; Próza a pódiumon, Déry Tibor (1970) – 65. oldal; Ki kérdezett? (1971) Kézdy György önálló estje – 108. oldal; Ékes-érdes anyanyelvünk (1972), Bánffy György önálló estje; Petőfi-rock (1973), Szegedi Egyetemi Színpad – 158. oldal.

Az 1991-es évszámmal kezdődő oldalakon az Egyetemi Színpad búcsúestjén készült 13 fotót látjuk – 162–167. oldal; valamint Szomory Dezső Incidens az Ingeborg hangversenyen című egyfelvonásosának felvételeit az eredeti, 1970-es előadás szereposztásával, Zsámbéki Gábor rendezésében – 168–169 oldal.

A második fejezetben értékes kordokumentumnak számító felvételek vannak (171–188. oldal) többek között Hont Ferenc rendezőről, a Dominó Pantomim Együttesről, a Wroclawi Fesztiválról, Bessenyei Ferencről, Vujicsics Tihamérról, az együtt dedikáló Alfonzóról és Sándor Györgyről.

Az album megálmodója, menedzsere, szerkesztője és kiadója, Kállay Kotász Zoltán a Kiadói utószavában szokatlanul kemény hangon így ír: „Felteszem tehát a kérdést: MIÉRT? Miért kellett ezeknek a fényképfelvételeknek ötven évig arra várniuk – celluloidon, tasakokba zárva, kiszolgáltatottan vándorolva készítőjükkel életbeni hányattatásokon át –, hogy megjelenhessenek, közönség elé kerülhessenek? Ennyire nemtörődömök, ostobák vagyunk? Ennyire nem számít, aminek a fontosságát pedig látszólag olyannyira hirdetjük, a kultúránk közelmúltja, a még átmenthető értékeink, minél teljesebb megőrzése? Latinovits, Sinkovits, Kézdy György gesztusai már nem érdekesek? A Passió ősbemutatójának drámai képsorozata semmibe fakulhat? […] A sok nehézség árán megszülető fotóalbumot most úgy ajánlom a Kedves Olvasó figyelmébe, hogy […] örüljünk együtt felhőtlenül, hiszen »képes üzenetek« érkeztek hozzánk, szép, tiszta, lélekemelő üzenetek, amelyeket mindenki maga magának, szabadon fejtegethet! A csoda ismét megtörtént.”

Az esztétikus, jól követhető kép- és képfeliratos belív a tördelő Szondi Bencét dicséri, a borítóterv Vincze Juditot.

(Dr. Kotász Könyvkiadó, 2022)