Utak mentén, parkokban és szerte a városokban, ha egy fa elkezd korhadni, azt azonnal kivágják, nehogy balesetet okozzon, és persze e területek szépsége az ápoltságban, rendezettségben rejlik. Nem is gondolunk rá, hogy így a szántóföldeken tapasztalható homokultúrákhoz hasonló sivár, egyhangú élővilágot tartunk fent.

A lelkiismeretes természetvédők támogatják a faültetési programokat, netán maguk is részt vesznek benne, de sajnos ez önmagában nem sokat segít az élővilág megvédésében, mert az azonos korú, pár fajra kiterjedő fásított területek nem képesek a változatos élőhely megőrzésére. Az élővilág egy hatalmas rendszer, ahol minden mindennel összefügg, s ennek a sokszínűsége a biodiverzitás, azaz az adott élőhelyen lévő fajok és élőlények összessége. Ennek megőrzése a feltétele az egészséges természetes élőhelyek megmaradásának. Kevesen gondolnak rá, hogy erdeink, fás-cserjés ligeteink élővilágának egyik fundamentuma a holt fák jelenléte.

A gombászok tudják, hogy hol található pár kidőlt farönk valahol az erdő mélyén, mert a laskagomba ott terem. De nemcsak a laska, rengeteg más tuskógomba is él Magyarországon. (Kevesen tudják, hogy a gombák – hiába a zöldségesek árulják – az élőlények egy önálló országát alkotják az állatok és a növények mellett.) Ezek a többnyire nem ehető, olykor mérgező élőlények fontos szerepet játszanak a természet körforgásában, segítségükkel a nagy farönkök lassan lebomlanak, s visszajutnak a talajba. S nemcsak a gombák, hanem számos más baktérium és növény mellett rovarok, bogarak ezrei is kötődnek a holt fákhoz. (A Kárpát-medencében több mint 6000 rovarfaj él, és ezek közül több mint ezer – valamely életszakaszában – közvetlen kötődik a holt fákhoz.) A kiszáradt tölgyek gyökerei éveken át adnak otthont és táplálékot az egyik legnépszerűbb védett faj, a szarvasbogár pajorjának, de több cincér is a kérgek alá helyezi a petéjét, továbbá a talán legérdekesebb külsejű bogár, az orrszarvúbogár is itt fejlődik ki. A rovarok mellett számos gerinces élete is ide kötődik, kétéltűek, hüllők, apróbb emlősök is ezek segítségével tudják átvészelni a teleket vagy a nyári forróságot.

Éppen ezért kulcsfontosságú a holt tuskók védelme, bolygatásuk kerülése. Sajnos gyakori eset, hogy az erdő- és fagazdálkodók a kitermelt faanyagot összerakva hosszú ideig, akár évekig is a kitermelés területén hagyják. A rönkök megtelnek élettel, és amikor végre elszállítják őket a területről, ezek az élőlények mind elpusztulnak. A szabadon hagyott, de felhasználásra szánt faanyagok ökológiai szempontból csapdaként működnek.

Holt fák nem csupán a földön hevernek, nagyon sok közülük hosszú évekig állva marad. Az álló holt fák rengeteg élőlénynek jelentenek biztonságos otthont és táplálkozó helyet. A gyökérzet remek helyszín kisragadozóinknak üregrendszerük kiépítéséhez. Gyakran találkozhatunk itt a városokba is bátran beköltöző nyesttel, találhatunk róka- vagy éppen borzvárat is.

A nagy fakopáncsot már a gyerekkönyvekből is a fák orvosaként ismerjük, holott a hazánkban élő harkályfélék mellett számos más madárfaj is a fák kérgein és azok alatt megbúvó élőlényekkel táplálkozik. A részben vagy teljesen megkorhadt álló fák lehetőséget nyújtanak a biztonságos magasságban lévő odúk készítésére is. A kivájt, elhagyott odúk sem maradnak sokáig üresen, mert több, odúkészítésre képtelen madárfaj ezeket veszi birtokba a szaporodáshoz; több denevérfajnak is ezek szolgálnak otthonul, és a legkedveltebb, legnépszerűbb erdőlakó állat, a mókus is előszeretettel telepszik meg az ilyen üregekben. (Kevesen tudják róla, hogy nem minden esetben várja meg, amíg az előző lakók kiköltöznek, ugyanis notórius fészekrabló ez az aranyos kisemlős.)

A (mára már egyre kevesebb helyen megmaradt) mocsarak, lápos területek nyárfáinak és fűzfáinak kiszáradt csúcsain a kárókatonák, vagy más néven kormoránok kész költőtelepeket hoznak létre, de gyakori lakó a szürke gém is, sőt, a gólyák természetes fészkelő helyei is itt találhatóak. A hazánkban élő legnagyobb rágcsáló, a hód is nélkülözhetetlen lakója ennek az ökoszisztémának. Nem minden fát dönt ki, többet csak megrág, s így álló holt vagy részlegesen holt fák jönnek létre. A gátak és a hódvár érdekében kidöntött, vízbe került fák a kisebb halak és ivadékaik természetes védelmet biztosító élőhelye, de a vízben élő kétéltűek, a gőték is itt találnak menedéket a nagyobb ragadozók elől.

Minden mindennel összefügg, s ha egy elemet eltávolítunk a rendszerből, akkor láncreakciót indítunk el, aminek a végét nem láthatjuk. Az idegenhonos inváziós fajok egyre nagyobb térhódítása – ilyen például a méhészet egyik legértékesebb fafaja, az akác is –, a nagy területekre kiterjedő mezőgazdálkodás, a turizmus és a klímaváltozás mind olyan behatás az élővilágra, amely ezt az egészséges sokszínűséget veszélyezteti. És ijesztő, de sajnos igaz, hogy az alacsonyabb rendű létformák, azaz a baktériumok, gombák, mohák, zuzmók, puhatestűek és rovarok biztonságosan élhetnének nélkülünk, de a mi létünk erősen függ tőlük.

Ha sétálunk egy erdőben, és látunk egy holt fát, figyeljük meg, nem élettelen, s gondoljuk végig, mekkora szolgálatot tesz mindnyájunknak, élőknek.

Pánczél András

A fotók a szerző felvételei.