Méltó tisztelgés Ibsen előtt, emellett izgalmas parafrázis, de jutalomjáték is a Blaskó Péter Kossuth-díjas színművész főszereplésével megtekinthető GRANE – Képzelgések a Peer Gynt nyomán című előadás. A Nemzet Művészét a Szilágyi Ágota színművésszel, Blaskó Borbála koreográfus-rendezővel és Blaskó Bencével létrehozott produkció mellett Hubay Miklós Ők tudják, mi a szerelem című színművének televíziós változatáról is kérdezte Borbély László.

Borbély László: Bátorság, tehetség és az életmű iránti alázat mellett is nagy vállalás Henrik Ibsen Grane nevű elképzelt lovának nyergében repülni a Nemzeti Színház Gobbi Hilda Színpadán. Beavatna a fiatal alkotótársakkal közös harmónia titkába?

Blaskó Péter: Borbála lányomnak régóta vágya volt, hogy közösen dolgozzunk, és együtt szerepeljünk a színpadon Bence fiammal, aki kvázi, mint egy fiatal Peer, végignézi, segíti az apja élettörténetét, ezért is kezdődik az előadás az ő gitárjátékával és az Apám hitte című dallal. Kezdettől nagyon tetszett a fordított dramaturgia ötlete. Ahogyan az idős, erdő közepén élő Peer Gynt belép a térbe, és visszaemlékszik sorsszerű találkozásaira édesanyjával, szerelmeivel, fiával, önvalóját tisztázó kapcsolataira a Gomböntővel vagy Dovre apóval, akiket a többi karakterrel együtt nagyszerűen ábrázol Szilágyi Ágota. A rendezői szándék másképpen tette személyessé Ibsen világát, mint amikor Csiszár Imre 1983-ban Miskolcon megrendezte a művet a hagyományos idővezetéssel. A személyes küzdelmeimet és saját útkereséseimet is átélem. Csiszár Imre úgy jellemezte az előadást, hogy olyan, mint egy kaleidoszkóp. A tetszetős képek felidéződését mindenkor befolyásolja a Gomböntővel való harc. Tudjuk, az elmúlás elkerülhetetlen. A maga módján Peer is óvakodik tőle, hol a jóságát, hol a rosszaságát bizonygatja, mikor, mit gondol eredményesnek. Azt az egyet azonban mindenáron elkerülné, hogy a Gomböntő kanalában egybeolvadjon másokkal.

BL: Mindannyiunk vágya kiválni az átlagból, kitűnni és végső soron megtalálni önmagunkat. Peer Gynt képzelgései járható ösvényt mutatnak színművésznek és nézőknek egyaránt? 

BP: Színészileg nagyon izgalmas feladat, ahogyan az idősödő Peer a különbözőségét, az egyedülállóságát bizonyítani szeretné, mialatt az életének eseménysorai leperegnek előtte. Szilágyi Ágota kiváló partner, egymásra hangolva éljük végig Ibsen hőseinek gondolatait, érzéseit, tetteit. Bonyolult helyzetben van, hiszen az egyik jelenetben még haldokló Aase, a másikban már félénk Solveig, illetve rettegett Gomböntő… Elmondhatatlanul sokat segít abban, hogy hitelesen adjam vissza az ibseni világ valós élethelyzeteit. Szeretnénk arra sarkallni mindenkit, hogy nézzen önmagába, és próbálja felismerni élete nagy kérdéseit. Akkor vagyunk sikeresek, ha a tapskor a tekintetek azt jelzik, hogy a felidézett gondolatok új birtokosokra találtak. Szembesülnek kapcsolataik zsákutcáival, illetve a hullámzó érzéseikkel. Talán beleképzelik magukat Peer, Solveig vagy mások helyébe, és elgondolkoznak, hogy vajon ők mit tettek volna hasonló élethelyzetben.

BL: A közelmúltban ért véget a Hubay Miklós Ők tudják, mi a szerelem című művéből készült tévéfilm forgatása. Pályafutása kezdetén mindennapos volt ez a műfaj, aztán méltatlanul elfeledetté vált. Még az is lehet, hogy Hubay Miklós színműve meghozza a televíziós adaptációk feltámadását?

BP: Jó lenne, ha ez történne. A szerző személye, illetve ez a drámája amúgy is lényeges mérföldkő számomra. 1970-ben Sándort, a költőt is alakítottam a Hubay Miklós, Ránki György és Vas István által írt, Egy szerelem három éjszakája című darabban, amely a vizsgaelőadásunk volt az Ódry Színpadon. Az Ők tudják, mi a szerelem megírásának külön története van: 1959-ben Ádám Ottó, a Madách Színház rendezője arra kérte a teátrumban dramaturgként dolgozó írót, hogy keressen egy könnyed francia egyfelvonásost Tolnay Klári részére. Hubay eleinte azzal hitegette a kíváncsiskodó kollégákat, hogy elkezdte lefordítani André Gide darabját, amely Hector Berlioz kései szerelméről szól. Egyedül Ádám Ottót avatta be titkába, miszerint Gide-nek nincsen ilyen színműve. Az olvasópróbára írta meg a francia zeneszerző, karmester önéletírásában talált történetet arról, élete alkonyán miként akart megszöktetni egy nagymamát. Így keletkezett az Ők tudják, mi a szerelem című egyfelvonásos burleszk és tragédia. Az ősbemutatón Sinkovits Imre volt Tolnay Klári játszótársa.

BL: Rátóti Zoltán színművész rendezésében régóta megy teltházzal a mű a Kaszás Attila Teremben a Nemzeti Színházban. Megfejtették Udvaros Dorottyával az élet alkonyán berobbanó szerelem titkát?

BP: Alapvetően abban különbözik más szerzők öregedésről szóló műveitől, hogy kimondjuk: csak a test öregszik, a lélek fiatal marad és ugyanolyan szenvedélyre képes, mint évtizedekkel korábban. Döntően erről szól az előadás, ezt játsszuk el Udvaros Dorottyával. Berlioz, akárcsak a zeneszerzést, az érzéseit is olyan öntörvényű zseniként éli meg, aki nemigen törődik a konvenciókkal. Évtizedek múltán elindul újra meghódítani azt a hölgyet, akibe kamaszkorába beleszeretett. Nyilván a terv, hogy egy nagymamát egy családi körből megszöktessen, megmosolyogtató, különösen 1816-ban a cselekmény idején. A színműnek korábban is volt tévéjáték és tévéfilm változata is. Nemcsak a színrevitel ötlete született jó csillagzat alatt, hanem a tévés adaptáció terve is. Rátóti Zoli elképzeléséhez partnerként társult a Nemzeti Filmintézet és az MTVA koprodukciója. A forgatás helyszíne a ráckeresztúri Pázmándy-Brauch kastély volt. A tévéfilmet a Nemzeti Színház aktuális szereposztása szerint forgattuk, Udvaros Dorottya mellett Tóth Auguszta, Tóth László, Ács Eszter, Csapó Judit és Szabó Sebestyén László a partnerem. A jelmezeinket újfent Tordai Hajnal tervezte.

BL: Mikor láthatjuk a tévés adaptációt?

BP: A közönség a Magyar Mozgókép Fesztiválon láthatja először az alkotást, ezt követően a közmédiában lesz tévépremier a nézők számára.