Borbély Réka írása Faragó Laura A magyar népballada és a Biblia című kötetéről

„A népdal a magyar lélek tükre” – így tartotta Kodály Zoltán. Napjainkban viszonylag kevés figyelem irányul a balladaművészetre, azon belül is a népballadákra, pedig nem is gondolnánk, mennyi titkot rejt magában egy-egy jelentősebb költemény. Azon túl, hogy Faragó Laura legújabb kötete inspirációt nyújthat a témában való komolyabb elmélyedéshez, arra is rávilágít, hogy a ballada egy olyan műfaj, amely a leginkább képes megfelelni a mai ember irodalmi igényeinek: kevésbé realista, azonban tömör, lakonikus műveket foglal magában, amelyek a valóság élethű ábrázolása helyett sugalmazás által közvetítik annak sűrített lényegét.

Faragó Laura énekművész, népdalénekes és zenetanár meglehetősen jártas a népballadák világában. Rengeteget foglalkozott népdalgyűjtéssel, elsősorban a 2014-ben megjelent Szép illatja száll a víg szívemre című kötet kapcsán, amelyben a Baranyában élő moldvai magyarság hit- és álomvilágáról szóló néprajzi gyűjtését tette közzé. Ezen kívül személyes kötődését is meg kell említenünk, hiszen miután csángó népdalokkal és balladákkal nyerte meg az 1970-es Röpülj, páva! népdalversenyt, első dolga volt felkeresni a moldvai csángókat, hogy valódi közegében, „eredeti helyszínen” is találkozzon a parasztzenével. Legfrissebb kötete, A magyar népballada és a Biblia 2017-ben látott napvilágot az Antológia Kiadó gondozásában.

Elsőre talán merész vállalkozásnak tűnhet közös vonásokat keresni a ránk hagyományozott balladakészlet különböző elemei és a Biblia egyes részei között, pedig pontosan ez az a feladat, amelyre a kötet elhivatott: a szerző bepillantást enged számára két örökérvényű kincs, a bibliai ige és a magyar népballada iránti csodálatába, valamint felhívja a figyelmet bizonyos összefüggésekre, ezáltal hosszú évtizedek gyűjtési munkájáról tanúskodik. A legtöbben jól ismerjük a ballada elterjedt meghatározását, amely Greguss Ágosttól származik: „tragédia dalban elbeszélve.” A kötet azonban rávilágít, hogy maga a műfaj ennél jóval többről szól. A hagyományos balladákat „meg kell tapasztalni”, hogy lényegüket megértsük, el kell merülnünk abban a környezetben, amelyben ezek a költemények születtek és a mai napig használatban vannak, jelen esetben a moldvai csángók közösségében.

A gyűjtemény húsz népballadát vizsgál meg közelebbről, és ezeket igyekszik a Szentírásból kiragadott idézetekkel párhuzamba állítani. Minden költeményre jut egy-egy fejezet, a szóban forgó műveket kottával kiegészített vers formájában is olvashatjuk, valamint CD-mellékleten is meghallgathatjuk. A kötet jelentős részét az idézett költemények teszik ki, mindezek közül talán legnépszerűbb a Kőmíves Kelemen, avagy a falba épített feleség története, de megtalálhatóak még benne olyan kevésbé ismert művek is, mint a Júlia szép leány, a Sárig hasú kígyó és a Virágok vetélkedése.

A kötet szerzője a párhuzamok okára és tudományos hátterére kevésbé világít rá, nem elemzi a műveket, inkább csak példákat sorakoztat fel, amelyek alátámasztják az adott összefüggést, helyenként egy-egy magyarázattal és kapcsolódó ismerettel, így kap külön bekezdést például a nő vagy a pénz Bibliában betöltött szerepe. Nagy hangsúlyt fektet a jelképek használatának bemutatására (pl. víz, szivárvány, színek) és a költemények egyes népcsoportoknál való előfordulására, valamint figyelembe veszi, hogy az adott ballada mekkora területen és milyen változatokban ismeretes. A legtöbb párhuzamot talán a misztikus számok jelenlétével vonja, ilyen például a 3-as szám, amelynek szakrális jelentésére bővebben kitér, de gyakran következtet bizonyos parancsolatokra is (pl. Ne ölj!vagy Ne lopj!). A balladák többségében tehát akad egy-egy könnyen felismerhető jelkép vagy motívum a pásztortól a galambig, amely a Bibliában szintén több helyen előfordul, jellemzően hasonló kontextusban.

A kötet nyelvezete szempontjából könnyen olvasható, nem használ nehezen értelmezhető, tudományos kifejezéseket, de témájából adódóan kiváló alapanyagként szolgálhat egyetemi kutatásokhoz. Mint azt Faragó Laura többször is hangsúlyozza, könyve nem tudományos szándékkal készült, hanem abból a célból, hogy a balladákat és a bibliai igéket minél több emberrel megszerettesse, ezáltal ő maga is reméli, hogy „töprengése” inspirációt ad komolyabb, hosszasabb elmélyedésekhez. Az ideális olvasó azonban csakis műkedvelő lehet, hiszen a ballada elsősorban nem tudomány, hanem művészet, melynek az éneklésben bontakozik ki valódi szépsége.

(Antológia Kiadó, 2017)