Ayhan Gökhan írása Sárközi Mátyás Margit című kötetéről

Alig telik el úgy év, hogy a több évtizede Londonban élő Sárközi Mátyás író, újságíró ne jelentetne meg új könyvet. Ez nála már hagyomány, és ki más, ha nem az olvasó örül ennek a legjobban. Az idei év sem nélkülözhette a friss Sárközi-regényt: a szerző Margit című könyve Vészi Margit életét dolgozza fel, s jár utána a különleges, életvitelével sokak irigységét kiváltó, egy jó kis csevegésre mindig kapható nagymama pályáját meghatározó fontosabb állomásoknak.

Ahhoz, hogy pontosan elhelyezzük a méltán híres Pesti Napló tulajdonosa, Vészi József lányaként született Vészi Margit alakját a kor kulturális térképén, néhány név érdemel említést: Ady Endre, Molnár Ferenc. Egyik verset írt róla, a másik feleségül vette. Vészi Margittól nem állt távol a művészet, több területen is kipróbálta magát: volt újságíró, író, festőművész, de lényegében mindvégig megmaradt útkeresőnek, akit az élet meseszerű fordulatai és a felfokozott érzelmek vittek előre. Eltöprenghetünk azon, mégis akkor mi tette olyan érdekessé és vonzóvá Vészi Margitot, hogy olaszországi tartózkodása során még Puccini is beleszeretett, és akiről Molnár Ferenc nem túl hízelgően azt mondta: Margitnak az a baja, hogy mindent mindig mindenkinél sokkal jobban tud, de azon kívül semmit. A választ a Sárközi Mátyásnak írt levelek és Vészi személyre szabott történetei adják meg. A Sárközi Mátyás egyes szám első személyben megírt könyvét megszakító Vészi Margit-levelek különleges érdekességek, ezekből egy jó humorú és izgalmas, a huszadik század számos tragédiáját átélt nő alakja bontakozik ki, akinek nem kevés érzéke volt ahhoz, hogy jókor legyen ott, ahol az események történnek.

„A Nyugat új számát hozta meg berlini műteremlakásomba a posta, s igencsak elámultam a Margita élni akar című, terjedelmes eposzon, aminek az első részét közölték. Ady Endre ugyanis a varsányi szép napokra emlékezve írta meg versregényét, s abban azt, hogy majdnem szerelemre vált felém: »Hűvös nővérem, lyányos Margita« – így szólít meg, majd arról vall, hogy Lédát unva engem tekintett alig viszonzott szerelme tárgyának.” – olvassuk az elhíresült Ady-vers kapcsán. „Följött a műterembe, és mivel volt benne egy kis szesz, hirtelen nagyon kitört belőle a férfi. Védekezésül leültem a pianínóhoz és Puccini-áriákat énekeltem neki. Azután mégis odaugrott, s egy borízű csókig jutott el. Úgy volt, hogy elmegyünk vacsorázni, s Isten tudja, mi várt volna rám ezután. Visszatért a hotelba átöltözni, majd beült a vendéglőbe, de én bizony cserben hagytam.” – írja a Pillangókisasszony szerzőjéről.

Sárközi tökéletesen imitálja Vészi Margitot, egy-egy fricskája, ironikus megjegyzése, kiszólása sokat visszaad a legendás nagymama alakjából. Túl azon, hogy Vészi Margit pályája a lehető leghitelesebben jelenik meg a kötetben, a kultúrtörténeti érdekességek jócskán meghatározzák a regényt, sokat megtudhatunk a századfordulóról, a különböző művészeti ágak legjelesebb képviselőiről vagy az olyan emblematikus személyiségekről, mint Molnár Ferenc.

Vészi Margit élete 1961-ben egy spanyol városban, Alicantéban zárult le, de nem a legendája. A könyv alapján jogos kívánság lehet, hogy Vészi Margitnak egy képzeletbeli, a huszadik század legmeghatározóbb száz magyar nőjét összegyűjtő listán helye van.

Sárközi Mátyás könnyed stílusú, a humort mutatványként kezelő könyve vízparton, repülőn, de szinte bárhol ideális, felszabadító élvezetet nyújtó olvasmány. Emellett a regény végén található néhány fekete-fehér fotó teszi még emlékezetesebbé a nehezen feledhető Vészi Margitot.

(Kortárs Kiadó, 2019)