Edgar Allan Poe: Eldorádó
Valaha rég
egy drága-szép
lovag nagy útra szállott,
ment, mendegélt,
száz útra tért,
kereste Eldorádót.
egy drága-szép
lovag nagy útra szállott,
ment, mendegélt,
száz útra tért,
kereste Eldorádót.
Azóta agg
a szép lovag,
szivében átok, átok,
bármerre ment,
se fönt, se lent
nem lelte Eldorádót.
a szép lovag,
szivében átok, átok,
bármerre ment,
se fönt, se lent
nem lelte Eldorádót.
És végtire
lankadt szive,
egy árny eléje állott.
Szólt: “Áldalak,
bús árny-alak,
mutasd meg Eldorádót.”
lankadt szive,
egy árny eléje állott.
Szólt: “Áldalak,
bús árny-alak,
mutasd meg Eldorádót.”
“Ott messzi túl,
a Hold kigyúl,
az Árnyak Völgye vár ott.
Vágtass, el el”
az árny felel
“s eléred Eldorádót.”
a Hold kigyúl,
az Árnyak Völgye vár ott.
Vágtass, el el”
az árny felel
“s eléred Eldorádót.”
(Kosztolányi Dezső fordítása)