„…közhely, melyet sokszor emlegetnek Szondi Györggyel kapcsolatban – hogy munkamániás. Csakhogy ebben természetesen van egy negatív felhang is, én azonban ezt elutasítom… […] Ha valamit meg akarok csinálni, határidőre és úgy, ahogy azt kell, Szondi Györgyhöz fordulok. Ezért igazi öröm számomra, hogy bejelenthetem Önök előtt e tiszteletünket kifejező díj átadását.” (Plamen Dojnov rektor) – Szondi György laptulajdonos, szerkesztő, író, bolgaristával Kovács katáng Ferenc beszélgetett.

Kovács katáng Ferenc: E hónapokban két fontos esemény kapcsán kerültél a média látóterébe. A kellemesebbjével kezdem, idén tavasszal vehetted át a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét. A másik esemény az a lehangoló tény, hogy sokunk kedvenc folyóirata, dédelgetett gyermeked, a Napút papírkiadása 2021-ben megszűnik. Jelen beszélgetésünk újból nagyszerű hírről kell szóljon. Jelesen arról, hogy nemrég érkeztél haza szeretett Szófiádból, ahol – díszdoktorrá avattak. Hivatalos életrajzod szerint, mi több, ez már a második ilyen bolgár elismerés…

Szondi György: Igen, 2002-ben az igazán szeretett Veliko Tirnovóban, a régi fővárosban tisztelt meg így a Szent Cirill és Szent Metód Egyetem. Most az Új Bolgár Egyetem. Jólesett, hogy egyhangú szavazással fogadta el az akadémiai bizottság. A print-Napút megszűnése is kapcsolható szegről-végről kicsit ide, hiszen mindkettő faktum köthető 75 évességemhez, csak az egyiket régebbről magam határoztam el (a folyóirat-elszenderedést), a másiknál meg – no, kerek évfordulókon jobban odafigyelnek az emberre, s arra, amit letett, bizonyára ekként. Bolgarista-hungarológusi 47 évem alatt – a Napút-Napkút „vállaltam pazar járma” jó két évtizedes magához láncolása mellett munkám odakinti elismerése szakmai és állami kitüntetések sorát is jelentette, igazán nem panaszkodhatom. Szerintem e júniusi bolgár avatóesemény az utolsó volt-lesz a sorban. Boldog vagyok. S pár hónap múltán éppen magára hagyott bolgaristaságomhoz térek vissza. Marad azonban a naputonline. S remélem, jönnek ki majd – magyarul, bolgárul – a félbe-szerbe hagyott kéziratok, tudományos könyvek, „vegyesgyűjtemények”, verseskötetek.

KkF: A díjátadásokat laudáció kíséri. Összefoglalnád nekünk az ott elhangzottak lényegét? Hol található meg a magyarra lefordított teljes változata?

SzGy: A laudáció két részből állt: Plamen Dojnov rektor szabadon fogalmazott Szondi-bemutatásából, majd Morisz Fadel tanszékvezető ismertette tudományos- és életpályám. Dojnov dicséretének (hát ilyenkor dicsérni szoktak) hevenyészett fordítását (nem én magyarítottam) – átnyújtom, rád bízom.

KkF: Csak egy részlet: „Az egyik legnagyobb külföldi bolgarista – így jellemez Dojnov –, akiről amit Fadel docens ismertetett, méltó képet ad gazdag munkásságáról, s meg is okolja az egyetem döntését a Doctor Honoris Causa odaítélését illetően. Emögött a rengeteg felsorolt tény mögött nagy jelentőségű igazi intellektuális munka rejlik, ezt szeretné egyetemünk méltóképpen elismerni. Amit Szondi György a bolgár kultúráért, irodalomért és nyelvért megtett, úgy látjuk, mint egy hegy – úgy mondanám, Szondi-hegy, amelyet, higgyék el, nagyon nehéz lenne bejárnunk… Talán egyszer szervezünk majd egy speciális túrát, hogy megismerjük e csúcs szépségeit s mélységeit.” Gratulálok. S – gondolom – beszédet is kellett mondanod. Miről szólt?

SzGy: Nevezzük előadásnak, nem mondhatom, hogy székfoglaló… Igen, írásmódomat meg nem hazudtolva mozaikus egyveleg volt: íróportrék, versek, nyelvészeti futamok, pár sajátos (akár játékos?) szemszög bolgár irodalmi jelenségekhez. Tarthattam, hogy meghökkenést kelt, de – szerencsére: igen értékelték. Az egyetem honlapján már megjelent. Magyar nyelven nem tudnám visszaadni. Az út? – ez volt a címe, talán a témája is.

KkF: Mit lehet tudni az egyetemről?

SzGy: Az Új Bolgár Egyetem alapítási éve 1991. Magánegyetem. Tízezer hallgatóval. Előkelő helyen jegyzik – a bolgár egyetemek között. Az Ohridai Szent Kelemen Egyetem (1888) volt az a hely, ahol lektor voltam (1975–1979), majd a megalakult magyar szak első vendégtanára, az MTA külföldi aspiránsaként három évet töltöttem ott (1981–1984), s védtem meg nyelvészeti témájú kandidátusi értekezésem, 2004–2009: vendégdocens. De a Nov Balgarszki Universzitet tisztelt meg a díszdoktori címmel. Náluk a Nemzetközi Konzultatív Tanács tagja voltam. A 37 éve megvédett disszertációmat most ők kívánják kiadni. (Én nem törődtem vele, csak a lábjegyzet-egységesítések hiányoznak. Meg a 420 gépiratos oldalt számítógépbe írni…) Szeretném a bolgár irodalomtörténet számára fontos, csak birtokomban lévő dokumentumokat (kéziratokat, leveleket, hangfelvételeket, fotókat stb.) átadni archívumuknak.

KkF: És a Napút-vég? A Cédrusnak is vége?

SzGy: Keservesen gyűjtöm össze a nyárvégi búcsúösszeállítás kifundált egységeihez sok szerző írásait. Az idei második, összességében a 222. szám lesz. Majd még idén követi egy repertórium és egy külön-összeállítás: Zsávolya Zoltán nagytanulmánya, remélem, időben elkészül, a teljes Napút-voltról, filológiai összegzése valamennyi tematikus számnak, a huszonkét évfolyamnak, a mintegy tízezer szerző összeredményének. Ősszel még – ha a vírushelyzet engedi – elmaradt Napút-estek sora. S az utolsó búcsúkönyvek szerkesztőtársaimtól s pár kedves szerzőtől a Cédrus Művészeti Alapítvány logója alatt. Szeptemberben ezért először s utoljára kimegyek egy fél Cédrus-pavilonnal a könyvhétre. Lányommal. Az alapítvány tehát él és él, a naputonline mögött is „ő” áll. A Napkút pedig 2016-tól: fiam. Mindent köszönök neki.