A nyári kertbe némán nyúlik el

a hófehér szfinx, a vad macskafajta,

két rózsa – hószín, mint a gyolcslepel –

talpát szeliden-huncutul kaparja.

A szörny hallgat, fásultan nézve fel,

mint Ramzesz óta, szólni most se balga.

És néma, néma, mindig, nem felel,

lenn verebek csipognak nagy csapatba.

(Kosztolányi Dezső fordítása)