Csurka István Deficit című drámája szeptemberben újból látható volt a Pesti Vigadó Sinkovits Imre Kamaraszínpadán a Szó-szín-játék programsorozat keretében. A nagysikerű teltházas előadás után a darab rendezőjével, Szilágyi Tibor Kossuth-díjas színművésszel Csurka István művének máig érvényes üzeneteiről, A gyertyák csonkig égnek című Márai Sándor darabban játszott főszerepéről és a versmondás művészi kihívásáról beszélgetett Borbély László.

Borbély László: Pályafutásának visszhangos sikerei többek között a Csurka István darabokban nyújtott alakításai voltak. Hogyan emlékszik vissza azokra az évekre?

Szilágyi Tibor: Csurka István kiváló színpadi szerző volt, a színműveinek nagyrésze tiltott gyümölcsnek számított. Ezek közé tartozott a Thália Színházban 1969-ben Léner Péter rendezésében bemutatott Ki lesz a bálanya? című műve. Abban, hogy bemutathattuk alighanem szerepe lehetett annak, hogy Kazimír Károly igazgatónak kivételes tekintélye volt a szakmai és a politikai körökben egyaránt. Mások mellett én is neki köszönhetem, hogy a Tháliába kerültem, és fantasztikus kollégák partnere lehetettem 1969 és 1973 között. A Ki lesz a bálanyá?-ban egy pókerparti ürügyén, ami tulajdonképpen tiltott szerencsejáték is volt akkor, az értelmiség kiúttalanságát és az ötvenhatos forradalom leverése utáni kétségbeesést ábrázoltuk partnereimmel, Harsányi Gáborral, Keres Emillel és Inke Lászlóval. Csurka imádta a pókert, és alighanem valamelyik átkártyázott éjszaka során juthatott eszébe a történet. Beleírta önmagát, akit Harsányi Gábor játszott, és más karaktereket is valós személyek nyomán formált drámai alakká. Tragikus sorsú főiskolai tanára, Czibor János alakmását Inke László, a Réz Pál műfordító-szerkesztő ihlette szerepet Keres Emil alakította. Az Abody Béla író-zenekritikusról mintázott hőst rám osztották. Elképesztő sikerrel ment a Thália Stúdióban, az előadásról riportot készített a nyugatnémet televízió, és meghívtak minket Szarajevóba egy színházi fesztiválra. Számomra ez a szerep nagyon komoly szakmai kiugrást jelentett. A korabeli kritikák dicshimnuszokat zengtek az előadásról. Később, a Vígszínház tagjaként, Horvai István rendezésében mutattuk be a Pesti Színházban 1979 őszén a Deficitet. Ez ugyancsak ősbemutató volt. Azt hiszem, aláhúzza a produkció kiemelkedő sikerét, hogy 387 alkalommal játszottuk zsúfolt teltház előtt nyolc szezonon keresztül. Azért vették le a repertoárról, mert Csurka István írt vagy nyilatkozott valamit, ami miatt a politikusok nem szívelték. Többek között erre a főszerepre lettem érdemes művész 1982-ben. Azokban az években sem a kiváló, sem az érdemes művész címmel nem járt pénz, csak a dicsőség. A főpróbán, 1979 őszén bejött hozzánk az öltözőbe Garas Dezső, és azt mondta „gyerekek, gratulálok, ez annyira jó volt, hogy nekem nem kell eljátszanom”. Ugyanis tervezték, hogy a Schwajda György igazgató nevével fémjelzett Szolnoki Szigligeti Színházban is bemutatják a Deficitet. Ennél rangosabb dicséretet nemigen kaptunk azóta sem a Deficitben nyújtott alakításunkért. Béres Ilona, Bánsági Ildikó, Reviczky Gábor volt a partnerem. Később Béres Ilona elszerződött, és Szegedi Erika vette át tőle a szerepet, Bánsági Ildikót pedig Hernádi Judit váltotta, amikor Ildikó szülési szabadságra ment.

BL: A Deficitet a Zentai Magyar Kamaraszínház fiatal színészei játsszák. Miként talált rájuk?

SzT: Tavaly a Soproni Petőfi Színházban adtuk elő Ibsen utolsó művét, amelynek címe: Ha mi holtak feltámadunk. Ez koprodukció volt a Zentai Magyar Kamaraszínházzal: a darabban Wischer Johann, az ottani színművész-igazgató alakított egy kisebb szerepet, és Délvidéken tartottuk az előbemutatót. Neki jutott eszébe, hogy mi lenne, ha rendeznék valamit Zentán. Mivel több tehetséges fiatal színészük is van, rögtön Csurka Deficitjére gondoltam. Megkerestük a jogutódokat, akik minden kikötés nélkül hozzájárultak az előadáshoz. Ha szabad hozzátennem: talán a személyem garanciát jelentett arra, hogy az eredeti alkotói szándék jegyében rendezem meg a darabot. Akik látták az előadást, megerősíthetik, hogy a Deficit ma is hatással van a nézőkre. Azokra is, akik nem éltek a hatvanas-hetvenes években. Annyit azonban megértenek, hogy egy zárt politikai helyzetben, egy szándékosan beszűkített mozgástérben a társadalom minden csoportja kárt szenved. Olyasféle helyzetek, monológok kerülnek színre, amelyek bármikor előfordulhatnak a magánéletben. Ha valaki egy értékes alkotóember, akkor kierőszakolt magánéleti helycserékkel nem lehet pótolni a természetes, normális helyét a társadalomban. A fiatal zentai színészek, Dévai Zoltán, Verebes Judit, Virág György és Lőrinc Tímea kiválóan ráéreztek a darab lényegére és mondanivalójára. A Deficit megrendezésében nagy segítségemre volt Perlaki Róbert díszlettervező és Perlaki Ilona művészeti munkatárs, akikkel sokszor dolgoztunk már együtt. Egyébként Ilona is tanúsíthatja, hogy én nem az ősbemutatót akartam lemásolni, a díszlet, a színészek mozgása, a darab ritmusa abszolút más, mint a korabeli Horvai István-féle rendezésben.

BL: Márai Sándor A gyertyák csonkig égnek című darabjának főszerepét alakítja a Soproni Petőfi Színház kamara-előadásaként a Liszt Ferenc Kulturális Központban.

SzT: Ez az emigrációban született Márai-mű részben attól különleges, hogy maga a szerző alkotta meg saját regénye nyomán a színpadi változatot. Pataki András Jászai-díjas rendező, a Soproni Petőfi Színház igazgatója állította színpadra, aki az imént említett Ibsen színművet is rendezte. Októberben mutattuk be, és ki van tűzve belőle 32 előadás, emellett Bécsben is előadjuk. A mű szenzációs, elképesztő alapanyag. Az emberábrázolásra tettem fel az életemet, így nagy kihívás a Tábornokot eljátszani. A cselekmény során 42 év elteltével derül ki, hogy a Tábornok elhunyt feleségébe szerelmes volt egykori katonatársa és barátja, Konrád. Valószínűleg lehetett közöttük valamiféle féltékenységre okot adó viszony vagy kapcsolat, ezért a két főhős átbeszélget, és elképesztő helyzetekkel átél egy éjszakát, amelynek során lepereg szemük előtt az egész életük. Legvégül a két főhős életéből annyi marad, mint a csonkig égett gyertyákból. Ez is egy olyan művészi feladat, amiért érdemes volt erre a pályára lépnem. Konrádot Szélyes Ferenc Jászai-díjas színművész, az Inast Major Zsolt alakítja. A dramaturg Katona Imre, a jelmeztervező a Munkácsy-díjas Gyarmathy Ágnes.

BL: Az M5-ön látható Vers mindenkinek sorozatban József Attila Levegőt! című költeményét, majd Vajda János Az üstökös című versét mondta. Nem hiányoznak az életéből a hasonló természetű szereplések?

SzT: Nagyon jó és nemes kezdeményezés a televíziótól, hogy a Vers mindenkinek újra van az M5 csatornán. Egyrészt azért, mert a magyar költészet kiválóságait verset is jól mondó színészek idézik meg, közvetítik fiatalok és idősek felé. Ötvenöt éve vagyok a pályán. Sajnos a költészet tolmácsolásában a nálam fiatalabb színésznemzedékek nagyon le vannak maradva, de erről nem ők tehetnek. Egyre ritkább az ilyen felkérés a televíziók részéről. Nekünk a főiskolai mestereink Sulyok Máriától kezdve Gáti Józsefig elképesztő erővel tanították a versek gondolati értelmezését és mondását. Gáti, aki egy nagy előadóművész is volt, egyszer azt mondta nekünk „hölgyeim és uraim, egy Arany balladát jól elmondani, az olyan teljesítmény, mint egy kiváló színházi főszerepet eljátszani jól.” Remélem, hívnak még verset mondani, mert örömmel megyek.

(Csurka István Deficit című darabja újból látható lesz 2019. október 24-én 19:00 órakor Budapesten a József Attila Színházban.)