A csillagképek, azaz a csillagok által önkényesen megrajzolt ember alkotta alakzatok közül azokat tartják számon asztrológiai szempontból, melyeken a Nap útja átvezet. Ezeket ismerjük úgy az európai tradicionális asztrológiában, mint a tizenkét csillagjegyet. Ám a nappálya körén a Skorpió és a Nyilas között van egy tizenharmadik csillagkép, az úgynevezett Kígyótartó. Ezt a „jegyet”, melyet az ősi babilóniaiak még számontartottak, a horoszkóp körének egyenletes tizenkét cikkelyre szeletelhetősége érdekében egyszerűen kihagyták, kettévágták, és besorolták a Skorpió és Nyilas alá azt az általa kijelölt időszakot, amikor a Nap ezen halad át. Ez a jegy, mint ama mesebeli tizenharmadik tündér, nem lett meghívva a nagy kerekasztalhoz. De azért időről időre jelzi, hogy itt van!

1773. november 17-én 6 óra 52 perckor született meg a költő, kinek születési adatait ismét csak Trentai Gábor nyomán készítettem el. Napja a Skorpió jegyének végén áll, tehát a káldeusok kezdetben még ama fent említett Kígyótartóba sorolhatták volna őt. Meglehet, hogy az aszcendensét is, mely a Trentai által felállított képletben alig előzi meg a Napot az ekliptikán. A neves asztrológus azért választotta e jegyet a költőnek aszcendensül, mivel Csokonai a leírások és a róla fennmaradt képek alapján igen csúnya, nagy orrú ember volt. Márpedig a Skorpió aszcendens köztudottan nem a legszebb küllemet adja, s mivel az orrhoz (a szagokhoz, illatokhoz, a tudattalanhoz és a gyökerekhez) igen sok köze van, az ilyen szülöttek általában jelentőségteljes szaglószervvel bírnak. Ami pedig a Kígyótartó jellemét illeti: ő egyszerre Skorpiósan szenvedélyes és titokzatos, magányos, ugyanakkor Nyilas módon tüzes és temperamentumos. Rendkívüli intelligenciával bír, és jó humorérzékkel is. Jellemében a Skorpió mélytudat, válságot, változást hozó, felforgató ereje keveredik az optimizmussal és a jövőteremtés Nyilas képességével. Ezért a kígyó a kezében a gyógyító, megújító, megváltoztató erők szimbóluma. Persze megjelenése, mint ama tizenharmadik tündéré Csipkerózsika keresztelőjén, mindig riadalmat okoz, mert felforgat egy jól bevált rendet.

Nem volt ez másképp Csokonai Vitéz Mihály esetében sem. Annál is inkább, mivel a születésekor a Nap az Uránusszal állt szemben, mely a veszedelmes Algollal volt konjunkcióban éppen. Ellentmondásos csillagzat ez, mert az aszcendensen álló Nap uralkodói, vezetői személyiséget jegyez, de a deszcendensen álló Uránusz meg a forradalmárok, a zabolátlan szabályszegők fényszöge. Csokonai is egyszerre volt követendő példa és mesteri tanító, ugyanakkor minden szabályt felrúgó lázító. Ebben a szerepében is követőkre talált persze, de támogatókra már kevésbé. Ez a lényében rejlő belső ellentmondásosság sok esetben külső támadásokként mutatkozott meg az életében. Ami nem kedvez egy birtok nélküli, csupán a szép szavakból élő embernek.

De mit tehetett róla: a saját árnyékát nem léphette át. A csillagai erre kötelezték, de szerencsére kellő energiával is felruházták a költőt. Ezt a nagy erőt és csillapíthatatlan belső tüzet és indulatot jelzi az úgynevezett „lokomotív” horoszkópja, amiben a bolygók párosával állva hatványozott erőt fejtenek ki szülöttjükben. Az ilyen ember tör előre, mint a gőzhenger, semmi és senki nem állíthatja őt meg. Ha egyszer valamit a fejébe vesz, „csapot, papot, mindent felejt”.

Pedig igazi katedrára termett ember volt ő: a személyiség házában álló Nap élre törő egyént jelez, a Szaturnusz jó besugárzása az egzisztencia házából kitartást és jó lehetőséget jelez a hivatásában. Ez a csillagzat a nagyon magasra jutó emberek képletében szerepel, ahova Csokonai, bár tehetsége okán méltó lett volna rá, soha nem jutott el. Az életében legalábbis nem. De ahogy azt a Neptunusz ködébe burkolózó, mert az illúziók és álmok bolygójával együtt álló Szaturnusz jelzi, az életen túl, a nem evilági létében nagyon is magasra jutott a költő. Szellemi értelemben természetesen már az életében is, csak ahogy ezt a mindent elkenő, semmissé, illuzórikussá tevő Neptunusz jelezte, ez az akkor élőknek még nem tűnt igazán fel. Vagy legalábbis keveseknek, a többség előtt homályban maradt a jelentősége.

Az, hogy az írás, a költészet számára egyet jelentett a létezésével, az aszcendens úr Mars együttállása jelzi a Merkúrral, az írók bolygójával. Az együttállás ráadásul a személyiség házában, az elsőben valósul meg, de már nem a Skorpió, hanem a szellemi és joviálisan életvidám Nyilasban. Ezért aztán Csokonai lírája is sokkal inkább telített a boldogsággal, mint az egy szimpla Skorpiótól elvárható volna.

Igaz, ami igaz, a felkelő jegyének elsődleges ura, a Plútó már a szigorú és felelősségteljes Bak jegyében álló, ráadásul trigonban, azaz a lehető legjobb fényszögben áll a Szaturnusszal. Ennek köszönhette Csokonai, hogy minden bohémsége ellenére is végtelenül szorgalmas volt, és az öngyötrésig munkabíró. Mindez amellett, hogy a szerelemért, borért, kocsmai örömökért is rajongott, hiszen születésekor együtt állt a Hold és a Vénusz, a két szeretetbolygó. Márpedig az ilyen emberek a leginkább szerelmes szívűek. Csak hát ez az olvadó szívet és szerelemóhajtást jelző konstelláció is épp a szigorú Bak jegyében valósult meg. Csupa gátlás és hátráltatás az öröm, s mivel az anyagiak házában áll, a pénzre ugyanez vonatkozik. A jó kezdetet jelzi a Jupiter, melynek uralma alatt kezdődik ez az életterület, hogy ti., ha nem is gazdag, de nem is szegény családba született a költő. De a folytatás már a Bak jegyébe esik, az itt álló Hold és Vénusz a mulatságra, pazarlásra, tehát a pénzügyek gyors változására utal, a Szaturnusz és a Jupiter mint az anyagiak házát uraló két planéta kedvezőtlen szembenállása pedig a békétlensége miatti folyamatos vagyonvesztést, pontosabban a lehetőségektől való elesést jelzik képletében. Pedig akinek a Hold áll az anyagiak házában, az nagyon vágyna a pénzre!

Talán ha hosszabb életet élhetett volna Csokonai, lecsillapult volna lázongó kedélye, s akkor felmászhatott volna ama uborkafára még fizikai valójában is. De a ködösítő Neptunusz csak az ideák, álmok és a bizonytalan jövendő terepén engedte meg neki a nagyságot. Igaz, így a szelleme örökké velünk is maradt, mintegy identitásunk meghatározójává, megálmodójává vált művészete. S már csak azért sem lehetett ő hosszú életű, hiszen önsorsrontását jelezte az első házban álló Merkúr, mely a múzsák követőjévé tette, s mely egyben a halál házának ura is képletében. Nem csoda, hogy ahogy maga írta, fáradt lelke idő előtt égbe, teste földbe vágyott. De szelleme itt maradt velünk örökre.

Végh Nóra