Egy antológiába kerestem kezdő, reményteljes ifjú alkotókat Skandináviából. Marte Huke verseit akkor még a norvég szerkesztők is alig ismerték. A bergeni egyetem bölcsészkarán végzett, majd egy Írásművészeti Akadémiára járt. Na jó, ez utóbbi aligha más, mint egy magyar OKJ-s képzés, de sokkal hangzatosabb. Kétségtelen viszont, az intenzív gyakorlati képzés következtében az utóbbi két évtized immár jegyzett alkotói jobbára Íróakadémiákról kerülnek ki.

Marte Oslóban született, de mindig vonzódott a természethez. Költözött is északra, északabbra. Jelenleg pedig részben Berlinben él. A természet egyszerűségét, csodáit ötvözi költeményeiben a hétköznapok apró-cseprő dolgaival:

Határos, hogy mennyit bír a felhő

megremeg, ha tarthatatlan a terhe

hull, csak hull ki magából

dalol a párkányon, dalol a lécen

A tócsa tükör és hangszerdoboz is

ébresztő dobpergés

ketyeg, kattog, felelget magának

Dalra csöppen

vigasztalhatatlan

lefelé fut

megállíthatatlan

Tárt karokkal

számba gyűjtöm

(Csepp a dalban)

Marte heteken át járja az országot különböző művészeti ágak képviselőivel, és egy-egy iskolába eljutva népszerűsítik az irodalmat és a többi művészeti ágat is. Leginkább egy illusztrátorral áll párba, s a diákokkal közösen egy képeket és szövegeket tartalmazó alkotást, például egy színes magazint készítenek. Rendszeresen tart kreatív írás órákat is 12-18 éves diákoknak. A Norvég Írószövetség és egy olvasásnépszerűsítő társaság szervezi, pénzeli az ilyen programokat. „A fiatalokat rá kell bírni arra, hogy nyitottak legyenek a szövegek iránt. Vizsgálják meg – a saját írásaikból vett példákon keresztül – hogyan működik a nyelv, mi különbözteti meg a köznapi kifejezésmódot az irodalmitól.Norvégiában szívesebben olvasnak a lányok, nagy kihívás a kamasz fiúkkal megszerettetni az irodalmat. A klasszikus szövegeket teljesen háttérbe szorítják a modernek, és mivel a választás a tanáron múlik, Ibsen is csak elvétve kerül elő az iskolákban” – válaszolta Marte egy kérdésemre.

A fordítás szüneteiben szívesen levelezek a „terítéken lévő” alkotóval. Elmegyek a kötetbemutatójára, elkísérem a szerkesztőségébe, kiállításra, koncertre. S ha lehet, a hétköznapjaiban is meglesem. Vagy egyedül kószálok az aktuális alkotás színhelyein. S a fordítás folytatásaként tovább gondolom (a szerző hangulatába helyezkedve) az alkotását. Így keletkezett következő versem is:

Vizitelő madárfiókák

(Marte Hukenak ajánlom)

Apró tavak, hegyek közé bújva

óriásfelhők mohás árnyékában

tisztes távolban az idegbeteg világtól

Nyári menedék. A gerendaház

bársonyos árnyékot húz maga után

mint palástot a mesebeli kiskirály

Háncsolatlan szálfakerítésen

félrebillent kapu, óvatos vadak

váratlan vendégek előtt tárva

Örökké füstöl a kémény

kandalló fényel, vizet és ételt melegít

Marte 2017-ben járt a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon férjével, a jó tollú író, kritikus, esszéista Tor Eystein Øverås-szal. Tettek ugyan egy kitérőt Bécsbe, de az Ünnepi Könyvhéten már a frissen fordított kötetével, a Természetrajzzal jártunk pesti és budai iskolákban, a szentendrei könyvtárban s egy református gyülekezetben. Négy verskötet utáni első kisregényét régi feljegyzéseiből szerkesztette lazán egymásba kötődő, önéletrajzi elemeket sem nélkülözőmonológfolyammá. Kérdeztem tőle, miért „borjadzik a gleccser”? Nem gondolkodott még rajta, hogy mit is jelent. A fjord menti öregektől hallotta. Elmondtam, hogy én miként látom ezt a természeti jelenséget. A gleccser évente néhány centit csúszik a fjord vize fölé. Súlyánál fogva a vége leválik, belecsobban a vízbe, mint kisborjú pottyan születésekor az alomra. Lehet! Ezentúl, ha kérdezik, ez lesz a válaszom – mondta.

Ablakom alatt aszfaltvarjak károgják szilánkokra a budai csendet. Méltatlankodva rikácsolnak. Rámennek a zsebkendőnyi, de még a derékig érő ebekre is. Kavarog körülöttük a lég, a gesztenyesor lombsátrába fúrják magukat. Nagyot ugrott a képzeletem időben és térben. Előbb még az oslói királyi palota mellett, az angolkert lombsátra alatt volt Marte kíváncsi arra, hogy miért éppen őt választottam az antológiába. Húsz évvel később, s kétezer négyszáz kilométerrel idébb új verskötetével birkózom. Szajkó, zöld küllő, rigó – na és a varjak – zenebonája közepette a Föld keletkezését vizionálom magam elé, mert hogy erről írt, miközben éppen új élet világrahozatalára készült.

Egy bolygón élünk. A Nap és a Hold

kering a maga égi útján. Mi magunk

mozgásban lévő szövevények

Kölcsönhatásban élünk, változunk

de tudnod kell: a kő mindig

gyorsabban ér földet, mint a toll

A természet apró részei vagyunk

kis történései a pillanatnak

Csókok és kövek elegye a világ

(Élőhely vagy – részlet, Tiden Norsk Forlag, Oslo, 2019)

Kovács katáng Ferenc