Minden méltó emberkebel
szívtrónusán egy sárga kígyó
ül, ki ha ő azt mondja: “Így jó!
Így akarom!” – “Nem!”-mel felel.

Merítsd szemed kéjét a kába
sellőszemek kábulatába,
a Kígyó nem hagy: “Munka vár!”

Nevelj fiat, gyomláld a kertet,
vágd a márványt, csiszold a verset,
így szisszen: “Fogsz-e élni már?”

S bármily reménye, terve támad,
szívednek árva perce itt
feledni nincs intelmeit
a tűrhetetlen Viperának!

(Babits Mihály fordítása)