Charles Baudelaire: Fantasztikus metszet
Más toalett hiján e különös kisértet
groteszkül vázfején egy homloka fölé tett
farsangi diszt visel – borzasztó diadém!
Sarkantyu s ostora nélkül üz egy gebén,
mely fantom mint maga, apokaliptikus mén,
s tajtékot hány, miként egy epileptikus vén.
Mindkettő elmerül terentuli térig,
s hazárd patával a határtalant verik.
A lovag fennvisel egy szablyát, csupa lángból,
a névtelen tömeg fölött, min ménje táncol,
s úgy jár, mint zsarnok úr házát szemlélni jár,
a nagy sírkert fagyán, hol nincs látóhatár,
s ahol fakó fehér napfény alatt hevernek
népek és századok, régiek és modernek.
(Babits Mihály fordítása)