Charles Baudelaire: A táncoló kígyó

Mily jó látnom, édes kényesem,
Ha tested remek
Bõre csillan, mintha fényesen
Egy csillag remeg!

S hogyha felém mély hajad fanyar
Fájó szaga csap,
Mintha tenger volna, sok kanyar
Kék meg barna hab,

S mint hajó, kit kelteget a szél
A hajnali friss,
Titkos messzi tájig lengni kél
Anda lelkem is.

Két szemed, mely nem néz vidoran
És sohase zord,
Kettõs ékszer, hol vas meg arany
Hûs elegybe forrt.

Lomha lépted lágy ütemre ring
Szépen, szabadon,
Mintha bûvölt kígyó tánca ing
A varázsboton.

Gyermekfõd, mit lustácska, negéd
Súlya le-leránt,
Bókol, mintha billenti fejét
Kölyök-elefánt,

S nyúlsz és hajlasz, mint kecses naszád
Ha habok viszik,
S jobbra-balra mártja árbocát
Csaknem a vizig.

S mint patak, ha zordon gleccserek
Olvadtán dagad,
Inyed nedve bõven megered
S elönti fogad,

Ritka nektár nékem az, bizony
Fanyar, büszke bor,
Olvadt menny! s szívembe, míg iszom,
Csillagot sodor!

( Tóth Árpád fordítása )