Részlet a Napkút Kiadó Verrasztó Gábor-gyűjteményéből

Jézuska csengettyűje

Jézuska ezüst csengettyűje egy Sövény utcai lakásból indult vándorútjára, hogy három otthonban, három generációt kiszolgálva még a budai hegyek nadrágszaggató csúszkáin edződött gyerekeket is ámulatba és gondolkodóba ejtse titokzatos megszólalásával.

A kertre néző nagyszobában már látszottak a karácsonyesti készülődés kellékei. Szépen megterített és fenyőágakkal, gyertyákkal díszített asztal, a tányérok és csillogó evőeszközök jelezték, sok finomságot fognak tálalni a család tagjainak, de különösen Emőkének és Árpinak.

Ők szépen felöltözve, kipirulva, izgalommal várták a pillanatot, hogy a szomszéd szoba zárt ajtaja megnyíljon és a feldíszített nagy karácsonyfa előtt állhassanak. Érezték a kiáramló fenyőfaillatot, és szinte hallották az angyalkák szárnyainak suhogását. Persze ilyenkor a percek is nagyon hosszúnak tűntek, de aztán Árpád papa mégis leült a zongorához, és felcsendült a Csendes éj jól ismert dallama.

Emőke és Árpi tudták, hamarosan eljön a várva várt pillanat, és szorosan az ajtóhoz tapadva füleltek. Bejött Ica mama is, és a bezárt másik szobában hívogatóan megszólalt a csilingelő hang. Megilletődve álltak a karácsonyfa előtt, a gyertyák és a csillagszórók fényében csodálkozva énekelték vékony hangjukon a Mennyből az angyalt.

Évek múltán felcseperedtek, de karácsonykor felmerült bennük a kérdés, ki csengetett, amikor együtt voltak a szobában, a teraszajtót pedig bezárták. Kamaszkorukban észrevették, hogy a mama elosont a nagyszoba ablaka alatt, de ez sem lehetett magyarázat a csengetésre, legfeljebb arra, ő gyújtotta meg a gyertyákat és csillagszórókat.

Később Emőke, aki már szép, hosszú hajú nagylány lett, a pasaréti templom előtt találkozott egy Csévi utcai fiúval, Győzővel. A hosszúra nyúlt Orsó és Lepke utcai séták eredményeképpen a szülők legnagyobb örömére megházasodtak, és nemsokára kisfiúval megáldva, családként készülődtek karácsonyestére az új Gábor Áron utcai lakásukban. A kis Zsoltnak ez volt az első karácsonyi csengettyűs meglepetése.

A kisfiú karácsony napján mindig sétálni ment a Sövény utcai nagymamával, délután alvás következett, és számára már napokkal előbb „tiltott területnek” számított a nagyszoba. A legrosszabb dolognak mégis azt tartotta, hogy az este közeledtével a mama nagy csutakolásnak vetette alá a fürdőszobában, és a törölközés meg az öltözködés is az ő folytonos nógatásával és siettetésével zajlott.

Szerette volna szép lassan felvenni a tiszta ruhát és arról álmodozni, mi is vár rá a karácsonyfa alatt, de a sötét előszobából Győző papa halkan kiszólt: „Valamiféle zörejt hallottam bentről, talán csengetést? Gyere gyorsan, hallgatózzunk!” Több sem kellett Zsoltnak, kiszaladt az előszobába, és a zárt ajtóra tapasztotta a fülét. Először finoman, majd szép csilingeléssel

szólalt meg Jézuska csengettyűje. A karácsonyfán minden sziporkázott, de a kisfiút jobban érdekelte a fa alatti játék.

Zsolt kamasz gyerekké vált, és már tudta, nem az angyalkák hozzák a karácsonyfát és nem a Jézuska csenget. De akkor hogy szólhatott a csengő, mikor a papával és a mamával várakoztak az előszobában? Az egyik karácsony alkalmával a papa elárulta a titkot, melyet hagyományként örökölt a Sövény utcai karácsonyok emlékeiből.

A sors úgy hozta, hogy miután érett férfiként megnősült, a nagyszülők Sövény utcai lakásába költöztek. Nemsokára gyermekáldásban is részesültek, és eljött az idő, hogy kislányuk, Luca és kisfiuk, Máté hasonló izgalommal készült karácsonyestére. Sok minden megváltozott a felújított lakásban, de a teraszos nagyszoba megmaradt, és ugyanúgy, akár régen, a karácsonyfát is magába zárta. Győző papa, visszaemlékezve Jézuska titkos csengetésére, felélesztve a családi hagyományt, kidolgozta a csengő megszólaltatásának gyerekszemek elől rejtett új technikáját.

Karácsonyeste Luca és Máté az izgalom levezetésére a szőnyegen ülve hallgatta és bámulta Bohatta-Morpurgo hópehelygyerekeinek kalandjait. Közben a papa a teraszról könnyen a nagyszobába jutott, meggyújtotta a gyertyákat, és visszaosont a gyerekekhez, mire megszólalt a csilingelés. Felkapaszkodva már elérték a kilincset, és óvatosan bementek, a karácsonyfa ragyogásától és a gyertyás betlehemi jelenet forgásától elámulva számukra természetes volt, hogy mindez az angyalkáknak köszönhető és a csöngető Jézuskának.

A kis csengettyű most a nagyszülők karácsonyfáját díszíti az Ördögárok utcában, ahol az iskolás unokák karácsony második napján ezzel hívják a családot a megterített ünnepi asztalhoz. A szülőknek és a nagyiknak a gyertyafénynél az jár a fejükben, hogy vajon Máté vagy Luca családja fogja-e Jézuska csengettyűjének titkát tovább vinni.

A hagyomány születése azonban örökké titok marad, a dédnagymama a halálos ágyán sem árulta el lányának, Emőkének, fél évszázaddal azelőtt ki és hogyan szólaltatta meg a csengettyűt – hiába kérdezték tőle, csak mosolygott, és azt mondta, az angyalka, ki más?

(Petrányi Győző elmondása alapján.)

(Napkút Kiadó, 2022. A díszdobozos kiadás a Budai históriák 13 megjelent kötetét tartalmazza.)