A B32 Galéria kirakatában november 17-ig vendégeskedtek Földi Kinga textilművész és Gera Noémi ékszertervező iparművész erdő ihlette alkotásai. A különleges nyelvezetnek köszönhetően az erdő adta élmények és érzékelések a mindennapokban is elkísérhetik viselőjüket. A kiállítás kapcsán az egyik alkotóval, Gera Noémivel beszélgettünk. – Somogyi-Rohonczy Zsófia interjúja.

Somogyi-Rohonczy Zsófia: Hogyan tudnád jellemezni az alkotói stílusodat?

Gera Noémi: Jellemző rám, hogy keresem az új kihívásokat. Mindig új és új ékszerek készülnek, és ahogy a Földi Kingával közös Erdő kiállítás ékszereinél is, nagyon sokféle anyaggal dolgozom, szeretem az anyagtársításokat. A mindig új keresése maga után vonja természetesen azt is, hogy nem merülök el abban, amit szeretek. Van, akit egy-egy téma foglalkoztat, és ehhez keres inspirációkat. Nekem viszont ki kell válogatnom a sokból azt az egy-két gondolatot, ami igazán jellemző vagy fontos.

SRZs: Az egyik fontos inspirációs forrásod a természet. Hogyan lesz akár egy hullámból a te nyelvezetedben egy ékszer?

GN: Nem is a természet egy-egy eleme inspirál, inkább egy érzelem a bennem tombolók közül. Ha ránézek a növényemre, a növény elszáradó végére, arról eszembe jut valami, de ezek mindig érzelmi választások. Isteni adomány, hogy az érzelmeket és gondolatokat ékszer formájába tudom önteni, egy ergonomikus tárgyat tervezek belőle. Az ékszer engem mint egy apró plasztika érdekel. Az ékszereim háromdimenziós dolgok, és vállalom, hogy térben kiállnak. Ezeket viselni kell, mindegyik egy sajátos vizuális nyelvezet, formaalkotás, önkifejezés.

SRZs: Aki megnézi az ékszereidet, elsőre talán arra a sokféle anyagra figyelhet fel, amit használsz. Többféle alternatívát, kísérletet igényel egy-egy ékszer?

GN: Az ember az évek elteltével cizelláltabbá válik, ezért, ahogy fejlődünk, egyre több idő egy ékszer elkészítése is. Ehhez hozzájárul, hogy „túlburjánzó” ember vagyok. Részben egyetértek azzal, hogy az egyszerűbb több, ami mindig segít visszarántani magam a valóság talajára, és látni, mire van tényleg szükség. Ha egy forma önmagában is szép, az egyfajta visszaigazolás, de én inkább az vagyok, aki még hozzátesz egy piros szőrt, mert éppen úgy van kedve. Élvezem, ha a tárgy maga ajánlja fel a lehetőséget, hogy benne tud lenni ez a piros szőr, meg azt is, ha nem kell, hogy benne legyen. Ez akár sok is lehet, de önazonos emberként vállalom minden előnyömet, hátrányomat.

SRZs: Mi jellemző az együttműködésre, amikor valaki felkeres, hogy tervezz neki egy ékszert?

GN: Mivel mindenre nyitott vagyok, nagyon jól együtt tudok működni. Egyáltalán nem sért meg, ha valaki elmondja, mit szeretne, mert ezáltal egy kicsit ki tudok lépni a saját világomból, amikor a másik beenged az övébe. Ez szintén egy érzelmi perspektíva, hiszen itt a megrendelő által egy másfajta érzelmi lánc indul be. Az idő múltával egyébként egyre kevesebbszer hangzik el, hogy mondjuk kisebb ékszert szeretne valaki. Ha megkérdezem, most már nagyon sokszor jön az a válasz, hogy „Noémi, rád bízom, úgyis érzed.” Bár már nincs is időm arra, hogy a számomra nagyon idegen tervekkel foglalkozzak.

SRZs: Hasonló volt, amikor Földi Kingával dolgoztál? Hogyan tudott két autonóm művész összehangolódni?

GN: Földi Kinga, akivel korábban egy egyetemre jártunk, keresett meg az együttműködés ötletével. Bár nagyon hasonlóan gondolkodunk – én is készítek textilékszereket –, mégis eleinte hezitáltam. Szerencsére Kinga kitartó volt. Először az ő szobraiból kiindulva még csak ekrü színű darabokat készítettünk, de mint gyakorlati ékszerek elég sérülékenyek voltak. A megrendelőim eleve a színes darabokat szeretik, ahogy én is, és Kinga is, így a színes vonalon mentünk tovább. Először kisebb ékszereket készítettünk, de mindketten azt gondoljuk, hogy a nagyobb, erőteljes dolgok működnek. Az együttműködésünkben Kinga adja a felvetést egy formával, majd én tervezem és készítem el az ékszereket.

SRZs: Tapasztalataid szerint a fogyasztói társadalomban milyen helye van egy ilyen egyedi ékszernek?

GN: Szerintem sokan érzékenyek és kíváncsiak erre a műfajra, de még rengetegen vannak, akik nem ismernek minket. Inkább az a közeg nagyon keskeny, ahol meg tudjuk mutatni magunkat. Ez az alkotók felelőssége is, ezért nekünk is tenni kell, és a visszatérő vásárlókra kell koncentrálni, ami egyfajta hosszútávú edukáció, beszélgetni kell az érdeklődőkkel, és megérteni a történetüket, hiszen mindig van valami „kifogás”. Jellemző bizonytalanság, hogy „Hova veszem én ezt fel?”. El kell ültetni a fejekbe azt, hogy ez milyen érték, mennyire különleges, hogy megtalálhatod magadat egy ékszerben. Ez egy luxustárgy, de meg kell engedned magadnak, mert ha felveszed, akkor nőiesebb, büszkébb leszel. Elsőként személyiségben kell felnőni ahhoz az állapothoz, hogy számodra fontos legyen egy ilyen tárgy viselése. Nagyvonalúnak kell lennünk magunk felé is!

SRZs: A természet mellett van olyan irodalmi mű, ami inspirál?

GN: A versek mindig is nagy hatással voltak rám. Iskolába is irodalmi-drámai osztályba jártam Szentesre, színésznőnek készültem, ezért a versek nagyon meghatározóak számomra. A munkámban is visszaköszönnek. A Kozma Lajos ösztöndíj keretében ráolvasások, szöveges üzenetek, szerelmes üzenetek születtek szövegékszerek formájában: egy nyakéken a szerelem és gyötrelem szavak a csavarásnak köszönhetően átváltanak egymásba. Balla Zsófiától származik a „Kapaszkodom és szárnyalok. Megtennéd, hogy semmit ne kérdezz?”. Ez a szemlélet alkotóként és magánemberként is jellemez. Emellett József Attila és Darvasi László költeményei is nagyon megérintenek.

Gera Noémi ékszerei megtekinthetők a www.geranoemi.com/ oldalon, Földi Kinga alkotásait a http://www.foldikinga.hu/ oldalon nézhetik meg.