Alkonyati homály terjed
A csillagok boltjára,
S pirholagos lánggal gerjed
Az esthajnal sugára.

Szűz Cynthia sárkányait
Fényszekéren vezeti,
S a Balaton hullámjait
Rubintláng festegeti.

Örömre int a természet
S ëltem tünő tavasza;
Szerelemre az enyészet
S Philomele panasza:

De én komoly szemet vetek
A hold ezüst képére,
S csak szomorú dalt pengetek
Hesperus intésére.

Túl jár elmém a Badacsony
Kies virulmányain,
Túl a rengeteges Bakony
Setétellő ormain.

Ott, hol zsenge érzéseit
Ifjú szívem gerjeszté,
S az öröm s bánat könnyeit
Legelőször ereszté.

Hol, Glüci! veled karöltve
Néztem az est csillagát,
S lelkem, örömmel megtöltve,
Itta Hébe poharát.