Bakonyi István írása Iancu Laura és Bodnár Dániel Földi dolgokról című kötetéről

„S persze az ima szerepe is különösen fontos Iancu Laura szellemi világában. Természetesen nem úgy, ahogy azt az ún. hitbuzgalmi versek világában látjuk. Sokkal inkább úgy, mint Pilinszkynél. Ezek az imák párbeszédek, vallomások és őszinte önleleplezések egyaránt. Puritán és szelíd módon, úgy, ahogy érdemes. Az »Úr szolgálóleányához« méltó eszközökkel. A hitét az élet pillanatában megélő, ugyanakkor a kétségektől és perlekedésektől sem mentes ember állapota ez. A metafizikus költészetbe építvén gondolat- és érzelmi világát…” – Ezeket a sorokat Iancu Laura Oratórium című verseskötetéről írtam nemrégen, s nem véletlenül idéztem, hiszen Iancu Laura és Bodnár Dániel új kötetének középpontjában is a hit, az imádságos élet áll.

A Földi dolgokról című könyv által a „párbeszéd” szó újabb jelentést kapott. Iancu Laura és Bodnár Dániel előbb e-mail-váltásokkal, aztán élőszóban beszélget egymással, aminek írott változatát olvashatjuk itt. Nem interjúk ezek, hanem esszéisztikus dialógusok. Két egyenragú írástudó és gondolkodó szellemiségének lenyomatai. S közben megismerkedhetünk mindkettejük sorsával, ám természetesen a költő és néprajzos hölgy a főszereplő, akiről szinte mindent megtudhatunk. Azt, hogy napjaink egyik legfontosabb lírai életművének az alkotója, s azt is, hogy hivatása elsősorban a néprajzhoz fűzi, ezen belül pedig kiemelkedő szülőfaluja, a moldvai Magyarfalu múltját és jelenét földolgozó munkája. (Csángó származása közismert, de éppen e kötetből tudja meg az olvasó, hogy pontosabb, ha a moldvai magyarságot emlegetjük.)

Közben mesél a szülőföld szokásairól, történetéről, az onnan kiszakadás fájdalmakkal is teli, de szükségszerű folyamatáról, a Csíkszeredán át az anyaországba vezető út részleteiről. Egy rendkívül rokonszenves, szeretnivaló, szelíd személyiség jelenik meg előttünk, akinek – miként verseiben – minden szava súlyos és veretes. S akinek a hite egyrészt a moldvai magyarok különös, népi vallásos világából származik, ám teológiai műveltségének köszönhetően különbözik is attól. Szülőföldjén a hitvilág és a babona kapcsolata gazdag tárházat jelent a kutatónak, melyben szerepet játszik a félelem is, akár egyik versének két sorában: „Úgy félek, Uram, / Hogy elfáradsz.” (Sóhaj) – Kiküzdött hit ez; a költő többször is szól arról, hogy a hívő embert sokszor gyötrik kételyek. Mindez drámaian jelenik meg lírájában és egyéb szépirodalmi műveiben.

Két felelősen gondolkodó, ízig-vérig XX. és XXI. századi ember világát tárja elénk a Földi dolgokról. S persze égi dolgokról, az örökélet kérdéseiről hasonlóképpen értekezve. A személyes sors elemei épp úgy jelen vannak, mint az egyetemes sorskérdések: „…Azt a vak is látja, hogy a világtörténelemben korszakok váltják egymást. A jó és a rossz más-más mértékben, arányban van jelen a világban. […] Utolsó szavammal is vallani fogom: a világmindenség Isten műve, és Isten gondját viseli. Hogy az ember mire készül, azt nem tudom. Okosból és hatalomra vágyóból van elég, én az imádkozók táborát erősíteném, ha túlélek, élek még…”

Hajdani közössége sorsához hű, a hozott értékeket továbbvivő ember Iancu Laura. Személyes hagyományait beépíti mai személyiségébe, és még mindig fiatalon, nagyon következetesen és emberien építi tovább életművét. A legjobb értelemben vett szolgálat jegyében.

(Kairosz Kiadó, 2022)