Ha az utca emberét megkérdeznék, melyek a legsúlyosabb környezeti problémák, feltehetőleg nagyszámú szavazat érkezne a műanyagkrízisre. Már általános iskolában szó esik a jelenségről és a környezettudatosságról, ami egyfelől riasztó, hiszen mire egy probléma eljut a tananyagba, orbitális méreteket kellett öltenie. Bár hazánkban leginkább a teleszemetelt útszéli bozótosokon, esetleg folyóvizeken botránkozunk meg, időről időre felbukkannak cikkek a fejlődő országokban uralkodó apokaliptikus állapotokról: szemétszigetek, hulladékba gabalyodott víziállatok, madártetemek.

A műanyagok akár több száz, több ezer grammot nyomó óriásmolekulákból, úgynevezett polimerekből épülnek fel, melyeket kis molekulájú alapanyagaik, a monomerek polimerizációjával állítanak elő. Közismert példa a PVC, szabályos nevén poli(vinil-klorid), melyet vinil-klorid monomerből gyártanak. A manapság forgalmazott műanyagok többsége kőolajalapú. Ide tartozik egyebek között a polisztirol (PS) (elviteles dobozok, habpoharak), a polietilén-tereftalát (PET) (vizespalackok, egyszer használatos poharak) illetve a poli(terafluoretilén) (PTFE) (serpenyők bevonata, teflonszalag). A fent említett látványos károk mellett kevésbé közismert hatásaik sem elhanyagolhatók. Először is, a műanyaggyártás karbonlábnyoma hatalmas. Már a nyersanyag, a fosszilis tüzelőanyagok kitermelése során is üvegházhatású, mérgező vagy savas esőt okozó vegyületek szabadulnak fel, például kénhidrogén és szén-monoxid. A késztermékek hosszabb-rövidebb idő alatt bomlásnak indulnak, melynek során mikroműanyagok keletkeznek, melyek nagy mennyiségben jutnak a talajba és az élővizekbe. Bár a tárgyalt problémakörben alapvető elv az újrahasználat, az említettek miatt ez mégsem jó ötlet egy PET-palack esetén. Az üdítőitalok által biztosított savas környezet már bontatlan állapotban elősegítheti a mikroműanyagok beoldódását a folyadékba. Ugyanez igaz az UV-sugárzásra is. Gondoljunk csak arra, hogy az átlátszó telefontok idővel megsárgul, a kültéri műanyagok pedig megfakulnak, eltöredeznek.

A bevásárlóközpontokban kapható, biológiailag lebomló zacskók megjelenésével a köztudatba is beférkőztek a bioműanyagok. Ezeknek egy csoportja természetes úton vízzé, szén-dioxiddá és komposzttá bomlik. Másik részük környezetbarát mivoltát nyersanyaguk, a biomassza indokolja. Itt érdemes kicsit kitérni a terpénekre, hiszen ennek a vegyületcsoportnak képviselőivel lépten-nyomon találkozunk a mindennapokban. Növények szín- és illatanyagait alkotják, ide tartozik a kámfor, a limonén (citrusfélékben), a linalool (levendulában), illetve az α-pinén és a β-pinén (örökzöldekben). Nem véletlen a hasonló hangzás, a terpentin fő összetevői is terpének. Elterjedten alkalmazzák őket kozmetikumokban, gyógyászatban (az α-pinént például covid elleni gyógyszerben), és küszöbön a műanyagipari felhasználásuk is. Hazai példánál maradva, a HUN-REN Természettudományi Kutatóközpont poli(béta-pinénnel) foglalkozó kutatásaiban sikerült előállítani olyan polimereket, melyeknek fizikai sajátságai a plexiéhez hasonlók. Bioműanyag a kukoricából előállítható politejsav (PLA) is, amelyből egyszer használatos poharakat, csomagolóanyagot és polisztirolt helyettesítő habokat gyártanak. A poli(hidroxi-alkanoátok) (PHA) cukrokból és növényi olajokból szintetizálhatók. Többek között csomagolóanyagok, orvosi implantátumok és gyógyszeripari hordozóanyagok készülnek belőlük.

Jogosan vetődik fel a kérdés, miért van még napirenden a műanyagkrízis, ha ennyiféle-fajta, szó szerint világmegváltó alternatíva áll rendelkezésre? Egyrészt, szó sincs róla, hogy mindegyik rendelkezésre állna, egyelőre legalábbis. Számos esetben kísérleti technológiáról beszélünk, amelynek ígéretes eredményeit főként in vitro, lombikokban és küvettákban mérték. A bioműanyagokra továbbá nem érdemes messiásként tekinteni: kőolajalapú elődeikhez hasonlóan fizikai tulajdonságaik stabilizálásához szükség van adalékanyagokra, melyeknek egy része egészségkárosító hatású. Ezen felül a biodegradálható polimerekből nem mindegyik komposztálható otthoni körülmények között, a mikroműanyagok keletkezése pedig kevés esetben elkerülhető.

A legjobb módszer tehát nem a csodaműanyagok gyártása, hanem a megelőzés: kevesebb hulladékképződéssel járó termékek vásárlása, a műszálas ruhák kerülése, nejlon vagy bioműanyag helyett vászon-, de legalábbis papírtáska használata.

Hegyi Patrícia

Források:

https://www.science.org/doi/10.1126/sciadv.1700782

https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/S0734975024000144

Bioműanyagok: a megváltó és környezetbarát megoldás? – ICT Global

https://www.greenpeace.org/hungary/blog/5828/a-muanyag-karos-hatasai-melyekbe-sokszor-bele-sem-gondolunk/

https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0160412020320213

https://hu.wikipedia.org/wiki/Politejsav#cite_note-poli-2

https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/S0956053X20303214

https://greendex.hu/mikromuanyag-mindenhol-a-csapbol-is-ez-folyik/

https://stkh.hu/media/muanyagmentes/mi-a-problema-a-muanyaggal/

https://www.researchgate.net/publication/349206687_Essential_oils_as_an_effective_alternative_for_the_treatment_of_COVID-19_Molecular_interaction_analysis_of_protease_Mpro_with_pharmacokinetics_and_toxicological_properties

Index – Tudomány – Riasztó dolgok derültek ki a műanyag palackokról