Az ősbizalom mozgásának megfogalmazása – Budapest Táncszínház: Tánc a természetben
Az ősbizalom mozgásának megfogalmazása – Budapest Táncszínház: Tánc a természetben
Manapság egyre inkább szavak mögé bújik az ember, sokszor tartalom nélküli, üres fecsegéssel töltjük az időt. A mit mond és mit tesz egyre távolabb kerül egymástól, főleg, mivel a digitális világ is szövegközpontú, lassan kiirtja a nonverbális jelzéseket, a mimikát, a gesztusokat, a hanglejtést, a hangnemet. Az első emberek még szavak nélkül kommunikáltak, mi átesünk a ló túloldalára. A mai társadalomban sajnos már egyre kevésbé érték a csend, a figyelem. És mára kihatott ez a zenére és a táncra is. Egyre kevesebben értik ma már, hogy mit jelent testileg-lelkileg átadni magad a zenének, az adott pillanatnak, és teljes valójában megélni azt. A koncertelőadások fülroncsoló dübörgésére dülöngélő részegek csak emlékeztetnek valamire, amit a hétköznapi ember már csak ritkán tud megélni. Éppen ezért, amikor táncelőadást nézünk, egy ősi, emberfeletti, transzcendentális zajlik előttünk. Egy alig ismert világ esszenciája, a szavaknélküliség, a mozgás kifejezőereje. Különösen izgalmas mindez, ha fák ölelésében zajlik. Hogyan kerülnek a táncosok a színpadról a természetbe és miért? – erről kérdeztük Sághy Alexandrát, a trailer-videó koreográfusát, a Budapest Táncszínház művészeti vezetőjét. A Budapest Táncszínház a hazai kortárs táncélet egyik legmeghatározóbb együttese. 1991-ben Földi Béla Harangozó-, és Jeszenszky-díjas, Köztársasági Érdemkeresztben és Magyar Érdemrend Lovagkeresztben részesült, továbbá 2017-ben az Évad legjobb alkotója elismerést elnyert koreográfus és táncművész, valamint Táncművészetért-díjas táncpedagógus alapította. 2017-ben lett Sághy Alexandra az együttes művészeti vezetője, aki 2018-ban a Budapest Táncszínház társulatának készített darabjával, a Három nővér című előadással, 2022-ben a Viszlát a levegőben című darabbal az Évad legjobb alkotója díjat kapta a Magyar Táncművészek Szövetségétől.
Izer Janka: Úgy tudom, az a tapasztalat, hogy a mozgáshoz, különösen a tánchoz, annak előadásához különleges létállapotok kapcsolódnak, kizökkent a világból úgy, hogy a jelenbe hoz. Hogy éled ezt meg, mit jelent neked a tánc?
Sághy Alexandra: Tánc közben érzem, hogy a helyére kerülnek a dolgok, összehangolódok magammal, egy egészen más térbe kerülök, mint ami amúgy a hétköznapokban körülvesz, meghatároz. Akik táncolnak, tudják miről beszélek.
IJ: Régóta űzöd ezt a munkát – hogyan kerültél a Budapest Táncszínházba, milyen itt lenni?
SA: Közel 20 éve kerültem a Budapest Táncszínházhoz, a Földi Béla által vezetett társulathoz, fejlődni, tanulni szerettem volna, és itt ragadtam. Hosszan. Különleges hely ez számomra, otthonomnak tekintem. Rengeteg hálával és szeretettel gondolok erre a helyre és főleg Földi Bélára, aki rengeteg táncosnak adott és a mai napig is ad tudást, lehetőséget, perspektívát.
IJ: Milyen lelki kihívások kapcsolódnak egy ilyen munkához, volt olyan nehézség, amit le kellett küzdened a karriered során, hogy igazán profi lehess?
SA: Saját magam kishitűségét. Elhinni magamról, hogy bármire képes vagyok. A jó értelemben vett önbizalom szárnyakat ad.
IJ: Táncosként élni, dolgozni nagyon sok testi-lelki energiát emészthet fel, hogyan tartod magad egyensúlyban testileg-lelkileg? Vannak rendszeres rituáléid a mindennapokra?
SA: Mindennap tréningezek, próbálok, hétvégén, ha nincs előadás, akkor csak nyújtok. Hozzászoktam a folyamatos fáradtság érzéséhez, akkor érzem jól magam, ha a testem mozgott aznap. Mindenki számára egyértelmű a mozgás egészségmegőrző hatása, úgy gondolom, nemcsak fizikai szinten rendkívül hasznos, de lelkileg is segít nyugodtabbnak lenni, összhangban maradni. Szoktam meditálni, relaxálni, ezzel tudom leghatásosabban a fejemben lévő kattogó hangokat lecsillapítani, átalakítani pozitívabb gondolatokká.
IJ: A videóban érződik a fák, a föld kapcsolódása a táncosokkal, mintha beszélnének egymással. Te magad mennyire vagy összekötve a természettel, jobban preferálod a várost, vagy inkább a vidéket szereted?
SA: Sok időt próbálok a természetben eltölteni, amint van rá lehetőségem, hogy kimozduljak a fővárosból, rögtön megyek is. Érzem, hogy a városi zaj és nyüzsgés nem tesz jót a lelki békémnek, míg a természet csöndje feltölt és ellazít.
IJ: Táncelőadást általában csak színpadon látni, hogyan kerülnek a táncosok a színpadról a természetbe és miért? Honnan jött a természetben készült táncvideó ötlete?
SA: Több aspektusa is volt ennek a döntésnek. Sok videót készítünk a stúdióban a különböző előadásainkról, a próbafolyamatokról promóció céljából. Egy jó ideje népszerű dolog kimenni a stúdióból, és városi környezetben, híresebb épületek előtt vagy gyárépületben forgatni, sok társulat, táncos csinálta már. Először mi is csak a táncteremet szerettük volna felcserélni valami másra. Aztán éppen amiatt, hogy olyan sokat járok a természetbe, valahogy kézenfekvő volt kipróbálni azt színtérnek. A másik talán még fontosabb ok a természetbe való kivonulásra, hogy egyfajta felhívásként is lehet értelmezni, a környezet és az ember tudatos együttlétének és kapcsolódásának szerepét és megóvását céloztuk meg.
IJ: Kreatív, mély és tartalmas táncvideót alkottatok, mi minden volt benne a Te szereped?
SA: 2017 óta vagyok művészeti vezető a Budapest Táncszínháznál, ami akkor csak egy megelőlegezett bizalom volt Földi Béla részéről. Mára már sokkal tudatosabb és szervezettebb gondolatok, elképzelések mentén próbálok megfelelni ennek a megtisztelő pozíciónak. Elvárható részemről tehát a folyamatos ötletelés, és hogy az együttest minél újabb és változatosabb módon mutassam be. A helyszínt, illetve a jeleneteket választottam ki ez esetben, mint rendező, koreográfus voltam jelen a felvételnél.
IJ: Mesélj az élményről, milyen létrehozni egy ilyen alkotást?
SA: Nagyon jó érzés volt a természetben készített videót megalkotni, mert teljesen máshogy működnek a dolgok, mint a teremben. Folyamatos kreativitást igényelt a forgatás, hiába érkeztem ötletekkel, ott minden borult és abszolút a jelenben lehettem és kellett lennem a döntések meghozása, az ötletek kidolgozása révén. Kihívás volt és öröm.
A felvétel itt tekinthető meg: