„Szólt a fiú: »Kettő, vagy semmi!«

És kártya perdül, kártya mén;

Bedobta... késő visszavenni:

Ez az utolsó [?]:

»Egy fiatal élet-remény.«”

„Egy tisztes agg, fehér szakállal,

Lassan a hídra vánszorog:

»Hordozta ez, míg birta vállal,

A létet: mégis [?]! –

Fogadd be, nyílt örvény-torok!«”

„S nincs ellenállás e viharnak,

Széttörni e varázsgyürüt

Nincsen hatalma földi [?]. –

Mire az óra egyet üt:

Üres a híd, – csend mindenütt.”

„Úgy elmegyek, hogy aztán sose látnak.

Csak kiskabátom kérdi reggel: hol van?

Úgy itthagyom ezt az egész világot,

amelybe annyit, ah annyit csalódtam.

»Szegény fiú« mondják majd hangtalan,

»egy pici angyal felrepült az égbe«,

s egyszerre roppant sajnálom magam

s én is szepegve suttogom: »Szegényke«...”