Napjainkban a felnőttek körében is nagy divatja van a társasjátéknak. Az Identity Pszichológiai Társasjáték különlegessége abban áll, hogy ötvözi a szórakozást az önismereti munkával. Miközben a játékosok a kártyákon levő kérdésekre válaszolnak, nemcsak önismeretük fejlődik, de olyan oldalukról is megismerik játékostársaikat, amelyek a játék nélkül valószínűleg rejtve maradtak volna. A Társasjáték megalkotójával, Dr. Füzesi Györgyi pszichológussal beszélgettünk. – Kollarits Krisztina interjúja.

Kollarits Krisztina: Idén lesz 15 éves az általad létrehozott Identity társasjáték. A játék lényege, hogy a kártyákon található önismereti kérdésekre kell válaszolnia a játékosoknak. Benne lennél-e abban, ha feltennék neked néhány, a játékban szereplő kérdést?

Füzesi Györgyi: Rendben.

KK: Elsőnek a 14-es teremtéskártyát választottam: „Sorold fel azokat a foglalkozásokat, amelyek valaha is vonzottak! Félretéve a racionális mérlegelést, válaszd ki azt, amelyiket a magad számára a legértelmesebbnek tartasz!”

FGy: Szerettem volna színész lenni, mert hogy belebújhatok más bőrébe, más személyiségeket kipróbálhatok, az érzéseiket, a viselkedésüket, ez vonzott. Szerettem volna énekes lenni vagy gitáros, és egy zenekarban gitározni és énekelni. Saját dalokat írni, és azokat énekelni. Szerettem volna gyerekkoromban régész is lenni. Meg pszichológus is, aztán végül pszichológus lettem. Illetve még író is szerettem volna lenni. Könyveket, regényeket írni. A legértelmesebb számomra, azt hiszem az, amit csinálok. Tehát egyrészt segíteni az embereknek, másrészt könyvet írni vagy játékot csinálni.

KK: Azért is választottam ezt a kártyát, mert ahogy próbáltam utánanézni a szakmai pályafutásodnak, azt láttam, hogy először pszichológus diplomát szereztél, azután gazdaságszociológusit, egyetemen tanítottál, majd különböző kommunikációs és önismereti tréningeket tartottál. Elég változatos utat jártál be. 

FGy: A szociológiai vonalról el is felejtkeztem. Az a rendszerváltás idején volt izgalmas, ahogy átalakult az egész társadalmi, politikai rendszer, ez akkor nagyon vonzó volt, szívesen foglalkoztam vele. Ma már nem annyira. Igen, a tréningek felé mentem el, de a Covid óta ez is változott. Most egy elmélyülős időszak kezdődött számomra, a tanácsadást online folytatom, könyvírással foglalkozom és a játék továbbfejlesztésével. Mindig voltak az életemben alkotó fázisok és aktív, gyakorlati fázisok. Ezek váltakoztak. Voltak olyan időszakok, amikor csak a tréningek mentek, és gyakorlatban próbáltam ki egy csomó dolgot, aztán jött egy elmélyültebb fázis…

KK: 53-as Bölcsesség kártya: „A saját életedre vonatkoztatva értelmezd a következő gondolatot: Az ész figyelmeztet bennünket arra, mit kell elkerülnünk, de csak a szív mondja meg, mit kell cselekednünk. (J. Joubert)” Ész vagy szív ember vagy inkább? 

FGy: Abszolút inkább szív. Nagyon odafigyelek az érzéseimre. Azt, hogy valamit csináljak vagy ne csináljak, eléggé meghatározza, hogy van-e hozzá kedvem. Tehát odafigyelek arra, hogy a különböző dolgok milyen érzéseket váltanak ki belőlem.

KK: Honnét jött az ötlet, hogy társasjátékot készíts?

FGy: Egy érzés alapján jött, teljesen véletlenül. Sőt, meglepő is volt számomra, ugyanis sohasem szerettem játszani. Vannak rossz gyerekkori élményeim, amikor kellemetlen helyzetbe kerültem bizonyos játékokban. Úgyhogy én csodálkozom a legjobban, hogy pont egy játékot csináltam. Egy vitorláshajós kiránduláson voltam ismerőseimmel, ahol egy házaspár veszekedett. Mivel össze voltunk szorítva egy kis helyre, nem tudtuk kivonni magunkat ebből a légkörből. Este viszont kikötöttünk, és akkor elővettünk egy társasjátékot – nem tudom, ismered-e, a Mi lenne, ha… címűt. Ez egy vicces társasjáték, de vannak önismereti tanulságai. Például van egy olyan kérdés benne, hogy mi lennél, ha tájegység lennél. Szikláshegység vagy oázis? A többieknek meg kell szavazni, és nem véletlen, hogy mit mondanak rád… Akkor jött az ötlet: ha ilyen jó dolog játszani, egy játékot kellene csinálni, játék formájába önteni azt, amit tudok. Évek óta tartottam önismereti foglalkozásokat, nagyon sok füzetem tele volt feladatokkal, ezek jelentették a nyersanyagot a játékhoz.

KK: Mennyire volt rögös az út az ötlettől a megvalósításig? Megvolt az alapanyag, megvolt maga a tudás, de ezt formába kellett önteni, a társasjáték formájába, illetve a kész játékot még el kellett juttatni az emberekhez. Nehéz feladatnak bizonyult ez?

 FGy: A játék elkészítése egyáltalán nem jelentett nehézséget, szerelemgyerek volt, szórakozásból csináltam. Négy éven keresztül, szabadidőmben eljátszottam vele. Ha éppen kedvem volt hozzá, egy kicsit csiszolgattam. Csak akkor kezdtem el azzal foglalkozni, hogy ebből létre lehetne hozni egy terméket, amikor elkészült. Több próbálkozás után végül egy barátnőm, akinek volt egy vállalkozása, mondta, hogy ő ezt kipróbálja. Az első szériát ő gyártotta le, aztán később szétmentünk, és akkor már rám maradt az egész. Kénytelen voltam megtanulni, hogyan tudom én eljuttatni az emberekhez, a boltokhoz. Hosszú évek kitartó munkája van abban, hogy ma már nem csak bizományba veszik át tőlem az üzletek a játékokat.

KK: Tervezed, hogy idén is kiadsz egy új szériát a játékból? 

FGy: Igen, minden évben körülbelül 1500 darabot adok ki, ami el is szokott fogyni. Most is éppen folyik a gyártása.

KK: Ezt örömmel hallom, hiszen jelenleg mindenhol kifogyott. Nyilatkoztad valahol, hogy gondolkodsz a játék második részében vagy továbbfejlesztett változatában…

FGy: Igen, az is folyamatban van, a munkacíme identity deep, tehát a játék egy mélyebb változata. Csak egy kicsit megakadtam benne, mert nem akarom, hogy olyan mély legyen, ami már az embereket visszarettenti. Még keresem itt is a hangot.

KK: Ahogy nézegettem a játék kérdéseit, már ezek is elég mélyek. Nyilván vannak olyan kérdések köztük, amelyeket felületesebben is meg lehet válaszolni, de vannak olyanok is, amelyek akár felkavaróak is lehetnek.

FGy: Igen, ez kétségtelen, de motivált vagyok abban, hogy olyan tudást adjak át, amely segíthet az embereknek, és rengeteg kérdés van a tarsolyomban, amely ezeknél mélyebbre visz egy szinttel.

KK: Ma már számtalan önismereti kurzus van. Mit mondanál annak, aki bizonytalankodik, hogy érdemes-e időt és pénzt fordítania az önismeretre?

FGy: Nekem olyan az önismeret, mintha kaptam volna egy háztartási gépet ajándékba, amihez nem mellékeltek használati utasítást. – Hozzánk sem mellékeltek használati utasítást, s néha megdöbbentő, hogyan működünk bizonyos helyzetekben. – Ha kap az ember egy ilyen gépet, csak nézi, mennyi nyomógomb van rajta, forgótárcsa, mindenféle egyéb. Elkezdi próbálgatni, nyomkodja a gombokat, megfigyeli, mi történik, és lassan megírja hozzá a használati utasítást. Ugyanez történik, ha megismerjük magunkat – ami persze egy soha véget nem érő folyamat, minél többet megtudunk magunkról, annál inkább rájövünk arra, hogy mi mindenre vagyunk jók. Mi is lehet az a terület, ahol érdemes magunkat kibontakoztatni, mert az elégedettséggel tölt el? Milyen kapcsolatokra van szükségünk? Hogyan tudjuk azokat javítani? Tudatosítani, melyek a rossz működési módok. Az önismeret minden egyes pontja ahhoz segít hozzá, hogy boldogabb életet éljünk.

Az Identity Pszichológiai Társasjátékról bővebben olvashat itt: https://identityjatek.hu/