Szemelvények Antal Barnabás verseskötetéből

Júdás idő

ébredj fel egy pillanatra

a bárány meghal itt a perc

harcolsz vagy esélyt latolgatva

a hátsó kapun elszelelsz

később megállsz és visszanézel

s a távolodó ablakok

tükrén az alkonyati fény ver

vérrel felkent kapud ragyog

Prága 1963

reflektor sugarak kúsznak az égen

a repülőgép koromfelhőkbe merül

a Vencel tér fölött lámpák kereszttüzében

havat szitál a tél s az erkélyemre ül

a szomszéd erkélyen áll elmélázva

egy lengyel lány és szemléli ahogy

a csillogó hófoltos járdára

a fekete remény borul s ahogy

a fény a fákra hull kong a toronyóra

Prága fölött a mennybolt sötét sátra ring

nekem csak a Moldva és csak a szél dalol ma

mint millió bogár kering

nyüzsög a tér s a csontig kiraboltak

zsebeiből a harminc ezüst pereg

csupa futkosás minden rideg

az éjszaka hideg s egyre félelmesebb

Mert

ha nem álmodlak tovább

ha egyszer elfelejtlek

elhagy tarka sziromruhád

s illatfelhőd se reszket

tea lángja te hússzirom

hol hűsítesz hol égetsz

áttűnő borostyánodon

tükröződik a lélek

színlelés és ébredés

néma szócsatában

arcok szemek játéka ég

a sárga páralángban

légy merész mint a tigrisek

szavakban légy te bátor

tisztítson meg tekinteted

mint a tavaszi zápor

Osztrakon

hitem kihűlő ágán

a halálom ragyog

a semmi éjszakáján

pusztuló csillagok

porladó salakja

repül élettelen

darabka kő az arcom

már miriád elem

fölnyúl szerelmed érte

alaktalan repül

beég a naptenyérbe

ég temetetlenül

Lapozás közben

szavaikat ha körüljárjuk

egyértelműek

de csak az egyenes szó

a tiszta szándék

védhet meg minket

nem a hamis jóakarat

miénk a felelősség

s a fejetlen

önmagát gondolja

Ars poétika

a levegőbe ojtott fájdalom

összeomlás boldogtalan szerelme

magadra zárt sírodban hallgatom

hogy dörömbölsz eleve eltemetve

és meghasad az éjszaka s a térben

gyémánt merev lepel hull némaságom

fű zöndül erdők újulnak a fényben

kinősz a földből állsz a pusztuláson

(Széphalom Könyvműhely – Orpheusz Kiadó, 2019)